Illem az állásinterjún

Az állásinterjún nemcsak az derül ki rólunk, hogy tudásunk és tapasztalataink alapján alkalmasak vagyunk-e az adott munkakör betöltésére, megjelenésünk és metakommunikáiónk személyiségünkről is sokat elárul – ez pedig olykor akár többet is nyomhat a latban, mint a szakértelem. Kepes Ágnes protokoll tanácsadót arról kérdeztük, mit illik, és mit nem egy ilyen fontos beszélgetésen.

Amikor megcsörren a telefon

Ha álláskeresésben vagyunk, számítsunk rá, hogy bármikor kaphatunk egy hívást, idegen számról. „Ahhoz, hogy egy telefonbeszélgetés az illem szabályai szerint történjen, mindkét fél szerepe fontos. Arra nincs ráhatásunk, mit tesz a hívó, lehetséges, hogy a pályázók szűréseként éppen a kellemetlen szituáció megteremtése a cél, az viszont már rajtunk múlik, hogyan reagálunk a megkeresésre. Minden esetben figyeljünk a cégnévre, ahonnan a hívás érkezik, mert ez adhat támpontot a válaszainkhoz” – fejti ki Kepes Ágnes.

És hozzáteszi: „mindig köszönjünk, és mutatkozzunk be, amikor felvesszük a telefont. A hívó félnek protokoll szerint meg kell kérdeznie, hogy megfelelő időben keres-e bennünket. Köszönjük meg ezt a figyelmességet, és ha teljesen alkalmatlan számunkra az időpont, mert épp a buszon ülünk, a postán ügyintézünk, vagy esetleg a munkahelyünkön ért bennünket a hívás, jelezzük a hívó felé, és ajánljunk visszahívást egy-két órán belül. Apróságnak tűnik, mégis kifejezi, hogy fontos számunkra a megkeresés, az adott cégnél megpályázott pozíció, így könnyedén szerezhetünk is egy jó pontot.”

Nem ritka, hogy telefonon nem csupán időpontot egyeztetnek velünk, hanem az állásinterjú első köre is így történik, ezért ajánlott kellő komolysággal kezelnünk a beszélgetést. Válaszoljunk udvariasan a feltett kérdésekre, figyeljünk a kérdezőre, és legyünk érdeklődőek. Bár semmilyen illemszabály nem írja elő, mégis jobb benyomást tehetünk a vonal másik végén ülőre, ha mosolygunk – ez ugyanis még telefonon keresztül is érzékelhető.

Azok a bizonyos részletek

Nem árt tudnunk, hogy az állásinterjún, mielőtt bármit is mondanánk, megjelenésünkkel és egyéb nonverbális jelekkel nagyon sokat elárulunk magunkról, amire a kiválasztási szakemberek bizony tudatosan figyelnek is. „Alapszabály, hogy mindig ápoltan, tiszta körmökkel, frissen mosott hajjal jelenjünk meg a beszélgetésen. Férfiaknál ajánlott az arcszőrzettel is foglalkozni: ha valaki borostát visel, akkor úgy legyen ápolt, ellenkező esetben kötelező a találkozó előtt megborotválkozni. Ugyanez vonatkozik a fogmosásra is, és nem árt a beszélgetés előtt egy mentolos rágógumival is felfrissíteni a leheletünket, de szigorúan csak előtte, ugyanis rendkívüli udvariatlanságra vall, ha a bemutatkozó mondatainkat rágózva adjuk elő” – sorolja a szakember.

A protokoll tanácsadó szerint a külsőnknek összhangban kell lennie a megpályázott pozícióval: „amennyiben beosztotti munkakörre jelentkezünk, véletlenül se legyen aránytalanul drága az öltözékünk. De természetesen ez fordítva is igaz. Az a férfi, aki egy középvezetői állást szeretne elnyerni, magas fizetéssel, fel kell fegyverkeznie azokkal a státuszszimbólumokkal, amelyek ezt a szándékát kifejezik, ezért az órára és a tollra érdemes kellő hangsúlyt fektetni.”

És néhány hasznos tanács a hölgyeknek: „a tűsarok soha ne legyen extrém magas, és a szoknya maximum egy tenyérrel érjen a térd fölé, ahogy azt Coco Chanel meghatározta, hosszabb persze lehet. Kerülendő az erős illat, a feltűnő smink és hajviselet! Mindkét nem öltözetére igaz, hogy semmilyen testrész ne lógjon ki a ruhából, és ilyen jelentős alkalmakkor bőrből készült, tiszta cipőt viseljünk. Bár mindezek jelentéktelennek tűnnek, de nagyon sokat hozzáadnak, vagy épp elvesznek ahhoz a bizonyos első benyomáshoz.”

A szó elszáll, de mi marad?

Mielőtt a beszélgetés kezdetét veszi, kulcskérdés a kézfogás. „Sokan aggódnak amiatt, hogy izzad a tenyerük. Ezzel a problémával azonban bárki küzdhet, ezért nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Sokkal inkább koncentráljunk arra, hogy kézfogásunk magabiztos és határozott legyen. Ez nem egyenlő az erőszakos kézrázással, és az élettelen végtag érzetével sem – ezek a végletek akár az interjúztató döntését is befolyásolhatják” – figyelmeztet a szakértő.

Az interjú során tanúsított viselkedésünk a munkánkhoz való hozzáállásunkat is tükrözheti: „tartsunk folyamatos szemkontaktust, jelezve az érdeklődésünket. Soha ne vágjunk a másik fél szavába, bólogatással kísérjük mondandóját, amikor pedig szünetet tart, néhány kérdéssel váljunk aktívvá a beszélgetésben. Ügyeljünk a testtartásunkra, ne fészkelődjünk, ne tegyük egyik lábunkat a másikra, és ne fonjuk össze a karjainkat. Hasonlóan fontos a hanghordozásunk is: kerüljük a nagy hangerőt, és a suttogást is. Ha nem vagyunk gyakorlott interjúzók, érdemes a tükör előtt, vagy egy családtagunk, barátunk segítségével elpróbálnunk a bemutatkozást, így biztosan magabiztosabbak leszünk az éles helyzetben” – osztja meg Ágnes.

A beszélgetés végét az interjúztató egyértelműen jelzi felénk: feláll, és a kezét nyújtja. „Olvassunk a jelekből, fogjunk kezet, és tegyük fel a záró kérdésünket arra vonatkozóan, hogy mi lesz a kiválasztás következő lépése, és mikorra számíthatunk visszajelzésre. Ne húzzuk az időt, legfeljebb pár percet szánjunk a befejezésre” – javasolja a protokoll tanácsadó.

Tartsuk észben a fentieket, és készüljünk tudatosan a bemutatkozásra. Amennyiben még keressük a hozzánk legjobban illő állást, nézzünk szét itt a legfrissebb lehetőségek között, ide kattintva pedig a jól fizető munkák közül válogathatunk. Személyre szabott beállításainkkal akár más szempont szerint is kereshetünk. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, állásinterjú, első benyomás, illem, karrier