Született segítő

Bedő Márta coach és enneagram tréner közel három évtizeddel ezelőtt a tizenkilenc évesek gondtalan életét élte, amíg egy vasárnapon minden megváltozott: egy súlyos autóbalesetben eltört a gerince, az arccsontja, a felkarja, a térde, a bokája, megsérült a koponyája és a tüdeje. Miután magához tért, az orvosok nem sok jóval kecsegtették, mégis a baleset után hat évvel, bár sántikálva, de újra tudott járni. Közben a munka frontján sem maradt tétlen, de hosszú út vezette el odáig, hogy belekezdjen abba, amiben az első pillanattól igazán önmaga lehet. Erről az útról mesélt, olyan derűvel, amire valószínűleg kevesen lennének képesek.

P: A baleseted előtt mit terveztél, mi leszel, ha nagy leszel?

Márti: Őszintén szólva, fogalmam sem volt a jövőmről. A gimnázium után dolgozni kezdtem, modellkedtem, eladó voltam, kihasználtam az adódó lehetőségeket, aztán a környezetem hatására beláttam, hogy talán mégis jobb lenne továbbtanulni, ezért egy évre beiratkoztam előkészítőre a Vendéglátóipari Főiskolára. A baleset után, amikor először kezdtem el beszélni, a szüleim elmondása szerint két kérdésem volt: az egyik, hogy hány fogam tört ki, a másik pedig, hogy el tudok-e menni a felvételire. Egyik válasz sem volt épp kedvező, de mindkettőt nyugodtan vettem tudomásul, és úgy gondoltam, hogy majd kialakul, merre kell mennem, persze akkor még csak feküdtem és vártam. Annyi ötletem volt, hogy ha majd édesapám bárhová el tud vinni, valami olyat tanulnék, amivel otthonról kényelmesen tudok majd pénzt keresni.

P: Mi lett ez a bizonyos első lépés?

Márti: A fordítás jó lehetőségnek tűnt, elhatároztam, hogy ráfekszem az angolra, és elkezdek gyors- és gépírást tanulni. Nagyon jó élmény volt a menedzser-asszisztensi képzés, mivel a tervezett gépírás mellett itt tanultam életemben először pszichológiát, amikor is visszaköszönt számtalan Nők Lapjás olvasmányélményem, ugyanis gyerekkoromban gyűjtöttem a pszichológus válaszol rovat írásait. Mindig kíváncsian olvastam ezeket a cikkeket, de azt is tudtam, hogy ez a pálya nem nekem való, mert nem tudnék távolságot tartani a hozzám fordulók problémáitól. Az iskolai vizsgát kiváltó kiselőadásra is lelkesen készültem, akkoriban a csoportdinamika foglalkoztatott, és döbbenten tapasztaltam, hogy az előadásomat a tanár és a csoporttársak is síri csendben hallgatták végig, én pedig a flow élmény csúcsát éltem meg, annyira jól éreztem magam közben – mégis félretettem ezt az irányt.

P: És végül a fordítói karriered sem indult el.

Márti: Mivel addigra már két mankóval bárhova el tudtam menni, így eszembe sem jutott a négy fal között maradni, és egy állami cégnél vállaltam a munkát, az igazgató titkárnője lettem. 6-7 évig dolgoztam itt, imádtam, közben a tanulást is folytattam, egy felsőfokú külkereskedelmi végzettséget szereztem, ahol ismét szembejött a pszichológia, és bár újabb tudással, felismerésekkel gazdagodtam, továbbra sem gondoltam, hogy ez lenne az én hivatásom.

P: Aztán mégis egy olyan területen találtad magad, ami ugyan nem a pszichológia, mégis az emberek segítése, fejlesztése áll a középpontjában.

Márti: A baráti társaságomban mindenki tudta rólam, hogy érdekelnek ezek a témák, mindig firtattam, ki, mit, miért úgy tesz, ahogy, hogyan hatnak egymásra az emberek, ahogy a saját működésemet is próbáltam megérteni. Egy távolabbi ismerős mesélt nekem az Enneagramról, és meggyőződése volt, hogy nekem is nagyon tetszene, mivel pont az emberek egymáshoz való viszonyát helyezi a középpontba, és a jobb önismereten túl a kölcsönösen jól müködő kapcsolatok kialakítását tűzi ki célul, viszont akkoriban számomra elérhetetlen volt egy ilyen tréning, sőt egészen addig nem is igazán hallottam erről a képzési formáról. És itt következett egy meghatározó fordulat, ugyanis a lány arra buzdított, hogy vegyem fel a kapcsolatot az illetékes céggel, mert úgy tudja, munkatársat keresnek…

P: Tényleg szükségük volt egy asszisztensre?

Márti: Igen, de ami még ennél is jobb volt, hogy azt mondták a tulajdonosok, ha ott dolgozom, annyi Enneagram tréningen vehetek részt, amennyin csak akarok. Túlzás nélkül, de nekem ott, akkor megpecsételődött a sorsom, és nagyon hálás vagyok azért, hogy így alakult. Gondolkodás nélkül intettem búcsút a kényelmes állami közegnek, a biztos fizetésnek, és ugrottam fejest az ismeretlenbe, ugyanis egyéni vállalkozóként kaphattam meg a munkát, az összes rizikójával együtt, de mégsem volt bennem kétség, hogy ez a helyes döntés. Újabb hét éves periódus kezdődött, és tényleg szinte az összes tréningen ott voltam, csodáltam a srácokat, a tudást pedig csak úgy szívtam magamba.

P: Aztán eljött a pont, amikor a hallgatóságból átálltál a tréneri oldalra.

Márti: Egy hosszabb folyamat eredménye lett ez, számomra egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy helyem van ebben a szerepben, és jött is egy csavar a történetben. Nem sokkal az én érkezésem után egy női tréner, Magyar Judit is csatlakozott a csapathoz, aki Magyarországon az elsők között kezdett el foglalkozni az Enneagrammal. Vele is nagyon jóba lettem, élveztem az együttműködést, a közös értékteremtést, de aztán úgy hozta az élet, hogy különböző okok nyomán egyre viharosabb lett a munkavégzés légköre, ezért nehéz szívvel ugyan, de felmondtam, Judit pedig saját cég alapítása mellett döntött. Nem volt koncepcióm a jövőre nézve, sajnáltam, ami elmúlt, de volt időm önmagamra, a szeretteimre, úgyhogy kicsit kifújtam magam.

P: Mi lett az a bizonyos következő fejezet?

Márti: Judittal megmaradt a barátság, és rendszeresen emlegette az Enneagramot is. Sőt, azt mondogatta, hogy bármikor szívesen lát az akkor már két fős csapatukban, de kizárólag trénerként, a korábbi háttérmunkát felejtsem el. Az első reakcióm a tiltakozás volt, azzal védekeztem, hogy két mondatot nem tudok emberek előtt elmondani, ráadásul rokkant is vagyok, hogy állhatnék ki így komoly cégvezetők elé tréninget tartani. Ő azonban komolyan gondolta, és remek taktikát is választott a meggyőzésemhez. Meginvitált a tréningjeikre, annyira mehettem el, amennyire csak akartam és tudtam, hogy továbbra is részese legyek ennek a világnak, majd felajánlotta, hogy ha van kedvem, a következő tréningen egy általam választott karaktert, valamelyiket a kilencből, én mondhatok el. Erre már nem tudtam nemet mondani, és ismét egy olyan, szinte leírhatatlan élményben volt részem, mint anno a gépíró iskolában, itták a szavaimat a résztvevők. Ez olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy úgy éreztem, igen, ezért érdemes csinálni, és igen, élek a felkínált tréneri lehetőséggel.

P: Hány éve találtál rá, és űzöd hivatásodként ezt a segítő munkát?

Márti: Az Enneagrammal immár 23 éve foglalkozom, önálló trénerként pedig 13 éve dolgozom. Az a legérdekesebb az egészben, hogy csak utólag raktam össze a mozaikokat, és került minden apró részlet a helyére bennem, ami elvezetett idáig, mert közben csak történtek velem a dolgok, éppen az, ami. Nagyon sok energiát, bátorságot, elszántságot tettem persze az egyes lépésekbe, és ami még ennél is fontosabb, hogy mindig képes voltam a belső hangomra, az ösztönömre hallgatni, nem hagytam, hogy a környezetem befolyásoljon. Visszanézve úgy érzem, minden pont jókor történt – és igen, ebbe a mindenbe a balesetem is beletartozik. Ezen fordulatok nyomán tudtam leszűrni, hogy az én életcélom abban résztvenni, hogy az emberek minél jobban kijöjjenek egymással, amihez az Enneragram tökéletes eszközt adott számomra. Imádom, minden egyes nap!

Inspirálódjunk a fenti történetből, és induljunk el bátran arra, amerre a szívünk visz minket! Térképezzük fel belső hajtóerőnket, erősségeinket, és személyes preferenciáinkat, majd válogassunk a számtalan lehetőség közül. Váljunk láthatóvá a munkáltatók számára, Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Az álommunkák közelebb van, mint gondolnánk!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: segítő munka, hivatás, karrier, életcél, flow