Nézeteltérések a felettesünkkel? Így kezeljük!

Nézeteltérések a felettesünkkel? Így kezeljük!

Előbb-utóbb mindannyian szembesülünk munkahelyi konfliktusokkal. Mit tehetünk akkor, ha a felettesünkkel adódnak nehézségeink?

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Hogy számunkra mit takar a „nehéz” természet, személyiségünktől és egyéni tapasztalatainktól függ.  Egyesek a barátságtalanul kommunikáló, érzelmileg bántalmazó főnökökkel nem boldogulnak, míg mások szemét jobban szúrja, ha a vezetőjük konfliktuskerülő magatartást tanúsít, és például nem áll ki a saját csapata védelmében, nem képviseli megfelelően a beosztottak érdekeit.  Mai cikkünkben körbejárunk néhány konfliktusforrást, és szakértőnk, Knapek Éva klinikai szakpszichológus segítségével tippeket adunk a nézeteltérések hatékony kezeléséhez is.  

Le az általánosítással!

Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan felettessel, aki valamilyen szempontból számunkra kifogásolhatóan viselkedett – vagy azért, mert például nem tartotta tiszteletben a kapcsolatunk határait, és tolakodóan, indiszkréten nyilvánult meg, vagy mert túl sokat kritizált minket, esetleg mert mikromenedzserként lépett fel, és árgus szemmel figyelte minden lépésünket, hogy lecsaphasson, ha hibát vétenénk. Akárhogyan is, az, hogy mi zavar bennünket a másik fél hozzánk való viszonyulásában, személyenként eltérő lehet. 

„Mindenek előtt fontos leszögezni: a sokszínűségünk miatt nem tartom célravezetőnek a címkézést. Minden ember más, egyedi, így ami nekünk visszatetsző, azt előfordul, hogy egy kollégánk észre sem veszi. Azért lényeges ezt észben tartanunk, mert a konfliktusok nem csak és kizárólag a másik félről, az ő hiányosságairól szólnak – rólunk is sok mindent elárulnak” – kezdi sokatmondóan Éva, mielőtt rátér a különféle vezető-beosztott között kialakuló konfliktusok közös nevezőjére – az alapvető okra.

A 90-10 szabály

Szakértőnk szerint a felettesünkkel való konfliktusok némelyike azért válthat ki belőlünk az indokoltnál intenzívebb érzelmi reakciót, mert jellemzően egy másik kapcsolatrendszerünkre emlékeztet minket: „A főnök-beosztott viszony nagyon hasonló a szülő-gyermek viszonyhoz – hiszen, ahogy annak idején a szüleinknek tartoztunk elszámolással, felnőttként a felettesünknek tartozunk elszámolással a munkánkat illetően. Ez a sajátos, kicsit hierarchikus viszony megpendítheti azokat a(z esetleg feldolgozatlan, kimondatlan) sérelmeket, amelyeket a szüleinkkel való kapcsolódás során szenvedtünk el – például neheztelhetünk főnökünkre egy ártalmatlan, ellenőrzést szolgáló kérdés hallatán, mert az édesapánk gyerekkorunkban  - hasonló kérdésfeltevéssel – sokszor megkérdőjelezte a képességeinket.”

Éppen ezért ahhoz, hogy a kialakult helyzetet fel tudjuk oldani, rá kell jönnünk, pontosan mi és miért zavar minket leginkább az adott szituációban, megnyilvánulásban, és hogy annak lehet-e valami köze már korábban megélt eseményekhez. Előfordulhat ugyanis, hogy az érzelmi reakciónk kilencven százaléka a múltunkban átélt eseményeknek szól. 

Fontos azonban, hogy elkülönítsük saját, meg- és feldolgozható élményeinket a nyilvánvalóan kifogásolható viselkedéstől. „Ha egy adott magatartás objektív nézőpontból is nagyon bántó, azt természetesen nem tanácsos elbagatellizálni, azonban, ha valami olyasmi böki a csőrünket, amivel szemben a legtöbb munkatársunk közönyös marad, sejthetjük, hogy a probléma nagyobb részét nem a jelenlegi szituáció teszi ki” – mondja a pszichológus.  

Önreflexióra fel

Amennyiben jobban megvizsgálva érzelmeinket rájövünk, hogy indulatunk nagyobb része a múltbeli sérelmeinken alapszik, érdemes segítő, tisztázó kérdéseket feltenni magunknak:

„Mióta vagyok erre érzékeny? Mi történt a múltamban, ami miatt nehezen élem meg ezt a szituációt a jelenben? Kire, mire emlékeztet engem az adott viselkedés? Hogyan éreztem magam akkor? Mit érzek most? Mire vágyom?” – sorolja a szakértő a hatásos kérdéseket.

Ezzel együtt nem árt azt is átgondolnunk, általában hogyan viszonyulunk a kritikához. „Sokat kritizáltak minket gyerekkorunkban? Jól, nyitottan fogadjuk mások velünk kapcsolatos észrevételeit, vagy esetleg feldühítenek minket?” 

Éva szerint nem árt azt is tudatosítanunk, hogy a hibázás, a tökéletlenség emberi dolog – együtt jár az életünkkel, és így szakmai pályafutásunkkal is. „Számoljunk az elkerülhetetlennel, a negatív, de építő kritikával, és tanuljuk meg ne csak adni, de kapni is a visszajelzést – ezen képesség fejlesztése sokat fog segíteni nekünk a munkahelyi mindennapokban” – véli interjúalanyunk. 

Tisztázás – jókor, jó helyen 

Ha önvizsgálatunk után is úgy érezzük, van még mit javítani a kapcsolatunkon, a következő lépés, hogy beszéljünk erről a felettesünkkel. De hogyan? Először is mérlegeljük, mennyire befogadó a vezetőnk, vagy a HR-es, mennyire része a vállalati kultúrának a visszajelzés, és van-e bármilyen formája a munkatársi vélemény-nyilvánításnak, például az éves teljesítményértékelés során. Amennyiben úgy érezzük, nem tudjuk megbeszélni a felettesünkkel az adott problémát, ajánlott átgondolnunk, jó helyen vagyunk-e! Ez tehát a mi döntésünk – körülményeink ismeretében döntsük el, akarunk-e, illetve merünk-e őszintén beszélni a főnökünkkel, vagy felmérve a helyzetet inkább kivárunk, mert nem érezzük kellően biztonságban magunkat. 

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a vállalat, ahol dolgozunk, kíváncsi a véleményünkre, és támogatja a kétoldalú visszajelzést, akkor érdemes kivárnunk a megfelelő pillanatot a kényes beszélgetésre: „Időzítsünk jól, és válasszunk lehetőleg olyan időpontot, amikor a másik fél is kész a visszajelzés fogadására. Nagyon fontos, hogy mindketten nyugodt érzelmi állapotban legyünk, várjuk meg, míg lecsillapodnak a kedélyek” – tanácsolja a pszichológus.Amint megtaláltuk a tökéletes alkalmat, jöhet az asszertív kommunikáció: „Fejezzük ki magunkat énközlések segítségével, és törekedjünk rá, hogy udvariasan, kedvesen, és tisztelettudóan fogalmazzunk!” 

Éva szerint életminőségünk múlik rajta, hogy hogyan érezzük magunkat a munkahelyünkön, ezért mindig érdemes a nézeteltéréseinket, zavaró érzéseinket a fentiek segítségével mérlegre tennünk, és – amennyiben a cselekvés mellett határozzuk el magunkat – inkább várni egy-két hetet a tisztázó beszélgetéssel, hogy indulataink ne terelhessék rossz irányba a párbeszédet. Amennyiben pedig ráébredünk, hogy bántalmazó főnökkel van dolgunk, és nem látunk esélyt a kapcsolat megfelelő mederbe tereléséhez, érdemes mielőbb pozíciót vagy munkahelyet váltanunk. Válogassunk körültekintően, személyre szabottan az álláslehetőségek között, és ne feledjük el frissíteni az önéletrajzunkat, hogy a vágyainknak leginkább megfelelő pozíciót találhassuk meg! Ha elkészültünk, töltsük fel ide, és maradjunk naprakészek: kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is!

 

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, munkahely, konfliktus, főnök

További cikkek a karrierépítésről