Miért utáljuk a hétfőt?
A hétfő utálata népbetegség. Ha mi is egy lemondó sóhajjal kelünk fel minden hétfő reggel, vagy már vasárnap elkezdődik a letargia, ez a cikk nekünk szól.
Önnek ajánljuk!
Általános jelenség, hogy a hétfőket valamiért kevésbé szeretjük, mint a hét többi napját és keservesen sóhajtunk fel minden héten, hogy „már megint hétfő”. Vannak, akiknek már a vasárnap is letargiában telik, mert csak arra tudnak gondolni, hogy másnap mennyire nehéz lesz felkelni és ismét munkába indulni. De vajon mi állhat annak a hátterében, hogy a hétfőt kifejezetten jobban utáljuk, mint a hét többi munkanapját, amikor szintén fel kell kelnünk és teljesítenünk kell a munkában?
A hétvége üzemmód
Sokan vannak úgy vele, hogy hétköznap csak a munkára és a hétköznapi teendőkre fókuszálnak és a kellemes tevékenységeket, a barátokkal való találkozókat és a lazulást kizárólag hétvégére időzítik. Ők, ha eljön a péntek, átváltanak hétvége üzemmódba és vasárnap estig, két nap alatt próbálnak igazán élni, szórakozni és feltöltődni. Mondanunk sem kell, hogy ez a megoldás nem célravezető, hiszen így a hétvége alatt csak még tovább merítjük magunkat és így nem meglepő, ha a hétfői munkakezdés felér egy kínzással. A szociális élet és a magánélet persze nagyon fontos, de ha ebbe a pár napba próbálunk meg belesűríteni mindent, emellett még az alvásritmusunkat is felborítjuk azzal, hogy későn fekszünk le és sokáig alszunk, borítékolható a fáradtság és a nyűgös reggel, amit a magunkba öntött extrém kávémennyiség sem fog egyensúlyozni a reményeinkkel ellentétben.
A szabadság vége
Ha a hétvégéinket szabadságként, a hétköznapjainkat pedig kötelességként éljük meg, a hétfő reggel a legtávolabbi időpont a következő „szabadulásunkig”, így nem csoda, ha legszívesebben inkább átugranánk (bár akkor meg a keddet utálnánk ennyire). Általában ilyenkor szembesülünk azzal, hogy mennyi munka vár ránk a héten, mennyi elvégzésre váró projekt, befejezetlen feladat és tornyosuló papírmunka van még, aminek nem látjuk a végét. Sokaknak szorongást okoz a társas interakció a munkatársakkal, hiszen legtöbbször nem a legjobb barátainkkal dolgozunk együtt, hanem csak kapjuk a csapattársakat, akikkel nem minden esetben jövünk ki.
Utálni a hétfőt trendi
Persze nem szó szerint, de tény, hogy a kultúránkba van ivódva a hétfő utálata és a péntek imádata. Már közhely szidni a hétfőket, és ezt az életérzést azok is át tudják venni, akiknek egyébként semmi problémájuk nincs ezzel a nappal, mert számukra ez is csak egy olyan munkanap, mint a többi. Az egymás érzéseivel való azonosulás azonban fontos eleme a szociális kapcsolatoknak, így mikor a hétfőről panaszkodunk, azt érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül és a közös problémákról való beszélgetés, viccelődés közösségi élményként, és egyfajta mentális kikapcsolódásként is szolgálhat.
Nem a hétfő a gond, hanem a munkánk
Sajnos nagyon gyakori jelenség, hogy az emberek többsége nem szereti a munkáját, vagy elvégzi, de egy szükséges rossznak látja csak a pénzszerzés érdekében. Motiváció hiányában pedig egyértelmű, hogy egy stresszforrást jelent a másnapi munkakezdés, ami hosszú távon a munka elleni ellenszenvvé válhat. Ennek számtalan oka lehet, kezdve a rossz munkakörnyezettől, a túlórákon és a nem elegendő fizetésen túl az előrelépési lehetőségek hiányáig vagy a munka-magánélet egyensúlyának támogatatlanságáig, de az is lehet, hogy mi magunk választottunk magunknak olyan szakmát vagy munkakört, ami egyébként nem felel meg az érdeklődésünknek vagy a képességeinknek. Ilyen esetben mindenképpen célszerű megfontolni a váltást, hiszen hosszú távon nem egészséges olyan munkát végezni, amit ekkora teherként élünk meg. Böngésszünk az aktuális állásajánlatok között és töltsük fel az önéletrajzunkat, hogy mielőbb megtaláljuk a számunkra ideális állást és ne okozzon többé gondot a hétfő!
Készítette: Kövecses Evelin
