Ha valaki elveszti a munkáját, és ezzel együtt a jövedelmét is, akkor a legidillibb családban is feszültté válhat a légkör. Nemcsak a munkanélkülivé vált személy, hanem a párja és a szűkebb családja is komoly stressznek van kitéve.

"Amikor mindkettőnknek volt munkánk, nem volt semmi gond. Aztán a férjemnek felmondtak. Eleinte mindenben mellette álltam, másodállást is sikerült vállalnom, hogy meg tudjunk élni. Sajnos egyre fogyott a türelmem, és előfordult, hogy amiatt veszekedtem vele, hogy miért nem igyekszik jobban az álláskeresésben. Őt hibáztattam azért, mert nem vették fel sehova. Másfél évig nem talált munkát, eközben szegénynek teljesen összetört az önbecsülése. Macsó pasi, nehezen viselte, hogy egy nő tartja el" - mesélte lapunknak Erika.

1. Ne titkoljuk el, ha elbocsátottak!

Nem szégyen, ha valaki elveszíti a munkáját, hiszen ez ma bárkivel előfordulhat. Mindenképpen mondjuk el a hozzánk legközelebb állóknak, hogy mi történt velünk. Azért is fontos, hogy a párunk tudjon róla, mert a családi költségvetést újra kell tervezni, meg kell beszélni, hogy hogyan lehet spórolni.

A gyerekek előtt sem érdemes titkolni, ugyanis már az egész kicsik is észre fogják venni, hogy apa vagy anya otthon van. A nagyobbak pedig már meg is értik, hogy mi a helyzet. Nem szabad azonban megijeszteni őket, mindenképpen úgy kell beszélni erről, mint egy átmeneti helyzetről, amelyet meg tudnak oldani.

 Megmérgezheti a családot az elbocsátás 

2. Kezeljük a stresszt!

A munkahely elvesztése miatt feszültté válik az otthoni légkör, mindenki idegesebb lesz, hamarabb előjönnek a gondok, nehézségek, kommunikációs problémák. Egyre erősebb lesz a félelem attól, hogy a család pénzügyi helyzete megrendül.

Sokat segít, ha kiadjuk a dühünket, vagy sikerül kibeszélnünk magunkból a felmondásra vonatkozó érzéseinket. A hozzánk közel állók megerősíthetnek minket például abban is, hogy nem a mi hibánk, hogy munkanélkülivé váltunk, és erősíthetik az önbizalmunkat az erősségeink felsorolásával.

3. Húzzuk össze a nagrágszíjat!

Készítsünk egy listát arról, hogy mi az, amire égető szükségünk van, és mi az, amiről le tudunk mondani. Például az előfizetéses mobiltelefonról átállhatunk feltöltőkártyásra, éttermi étkezés helyett főzzünk inkább otthon, vagy ha van kertünk, csinálhatunk egy veteményeskertet is.

Igaz, hogy sok dologról le kell mondania az egész családnak, ám nem szabad kölcsönt felvenni a megélhetésre, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor sikerül újra állást találnunk. A már meglévő hitelek miatt vegyük fel a kapcsolatot a bankkal, és közöljük velük, hogy mi történt.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

4. Kérjünk segítséget!

A családtagjaink és a barátok lelki támaszt nyújtanak, és segítenek átvészelni a legnagyobb krízist. Azzal, hogy meghallgatják a panaszunkat, együtt éreznek velünk. De vigyázzunk: ha hónapokig az önsajnálat beszél belőlünk, akkor elfordulhatnak tőlünk, és magunkra maradhatunk.

A hozzátartozóink és barátaink úgy is segíthetnek, ha elmeséljük nekik, hogy mik a terveink. Jó ötleteket kaphatunk, illetve olyan készségeinkre, korábbi munkatapasztalatainkra világíthatnak rá, amelyet eddig nem tartottunk fontosnak, de az álláskeresés szempontjából (és az önbizalmunk helyrebillentéséhez) nagyon hasznos.

Még az is előfordulhat, hogy van egy olyan rokonunk, aki segíthet az újbóli elhelyezkedésben.

(A cikk egy részének forrása Herczku Monika: Elbocsátottak? Állj fel és kezdj új életet című könye.)

Összeállította: Durbák Ildikó

Címkék: munkanélküliség, álláskeresés, elbocsátás, felmondás