Közösségi média a munkahelyen – mennyi a sok?
Előfordul, hogy rápillantunk az értesítéseinkre munka közben? Vagy ennél többről van szó és gyakran pörgetjük a közösségi oldalakat, esetleg mi magunk is gyártunk tartalmakat munkaidőben? Mennyi közösségi média számít soknak?
Önnek ajánljuk!
Az információ világában alapvetés, hogy mindannyiunknál ott van a zsebben az okostelefon, amire nagyobb kontroll hiányában gyakran rápillanthatunk munkaidőben is. Az online kommunikáció már minden cégnél megkerülhetetlen, sőt sok munkakör kifejezetten e köré épül, így nincs egy éles határvonal a közösségi oldalak magánéleti vagy munkaköri célra való használatát illetően. Sok munkáltató elnézi a munkaidőben történő Facebookozást, vannak azonban, akik szerint a figyelem gyakori megszakítása hátráltatja a munkavégzést, így rossz szemmel nézik, esetleg meg is tiltják a telefonunk használatát.
Olvassuk el a munkahelyi szabályzatot!
Ha tudni szeretnénk, mi a cégünk konkrét álláspontja a munkaidőben történő telefonozást illetően, a legegyszerűbb, ha elolvassuk a munkahelyi szabályzatot, vagy ennek hiányában megkérdezzük a HR-est vagy a cégvezetőt arról, mi az iránymutatás ebben a kérdésben. Vannak cégek, ahol zéró tolerancia van a telefonunk személyes célokra történő használatát illetően, ki kell kapcsolnunk, vagy esetleg le is kell adnunk a munkaidő kezdete előtt, míg mások korlátozzák a céges számítógépen vagy a céges telefonon a látogatható oldalakat. Vannak, akik elnézik, ha néha-néha „lógáson” kapnak, esetleg úgy állnak hozzá a dologhoz, hogy amíg jó munkát végzünk és betartjuk a határidőket, azt csinálunk, amit akarunk. Ha azonban nincs egy konkrét szabályzat a cégünknél erre vonatkozóan, érdemes nagyvonalakban ismernünk, mi szerepel a Munka Törvénykönyvében ezzel kapcsolatban.
Lazább időszakokban beleférhet, máskor kifogásolható
„A munkaszerződés teljesítése során úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható” – írja a Munka Törvénykönyve, ami azt jelenti, hogy míg egy-egy lazább időszakban elfogadható, ha mással foglalkozunk, például közösségi oldalakat nézegetünk munkaidőben, addig az kifogásolható, ha megfeszített munkakörülmények közepette, egy-egy projektzárás vagy határidő letelte előtt a munkavégzés helyett tesszük ezt. A Munka Törvénykönyve előírja a jóhiszeműség és a tisztesség elvét is, amely értelmében kötelesek vagyunk tekintettel lenni a munkáltatónk érdekeire, és nem tanúsíthatunk olyan magatartást, amellyel a jogos érdekét megsértjük. A munkaviszonyunk létesítésekor létrejön az ún. együttműködési kötelezettség is, ami kölcsönösen vonatkozik ránk és a munkáltatónkra – és az, ha például leterheltnek mutatjuk magunkat a munkahelyen, miközben a közösségi médiát pörgetjük vagy más, a munkához nem köthető tevékenységet végzünk, megsérti ezt.
Lenne munkánk, de mégis a céges gépen szörfözünk?
Mikor aláírjuk a munkavállalói szerződést, az valószínűleg tartalmaz egy olyan részt, amely kimondja, hogy a „munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni”. Ha órákon át a neten szörfözünk, miközben lenne elvégzendő munkánk is, akkor ezt az alapvető kötelezettségünket nem teljesítjük. Ha ezt azzal tetézzük, hogy a munkáltató által biztosított eszközökön tesszük ezt, például a munkahelyi számítógépünkön, akkor nem rendeltetésszerűen használjuk ezt az eszközt, ami szintén kifogásolható.
A Munka Törvénykönyve a munkavállaló munkaviszonyból fakadó kötelezettségeit is felsorolja, amiből érdemes kiemelni, hogy a munkánkat az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkánkra vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint kell végeznünk, valamint a munkakörünk ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást kell tanúsítanunk. Ezt ebből a szempontból úgy lehet értelmezni, hogy míg egy vezető pozícióban lévő menedzserrel szemben valószínűleg magasabb elvárásokat támaszt a cég, lehet, hogy egy adminisztratív munkakört betöltő munkavállalóval szemben engedékenyebb. Egy felsővezetőtől inkább elvárható, hogy példát mutasson a többieknek, és ne böngésszen közösségi oldalakat munkaidőben, míg egy lazább munkakörben ez beleférhet. Ez azonban inkább olyan kérdéseket vet fel, hogy hogyan kezelik a valóban munkát végző kollégáink, ha azt látják, hogy mi a munkavégzés helyett pörgetjük a közösségi oldalakat, esetleg tartalmakat is készítünk rájuk, ami nyíltan azt közvetíti, hogy munkaidőben nem dolgozunk? Ha következmény nélkül marad a viselkedésünk, az lehet, hogy ellenérzéseket vált ki másokból, vagy őket is felbátorítja erre, ami hosszú távon biztosan kárt okoz a cégnek.
A magánéletünk nem ellenőrizhető
A munkáltatók általában nehéz helyzetben vannak, ha azon kapnak, hogy a munkaidőnk nagy részét a közösségi médiában töltjük, hiszen a személyes profilunk és annak tartalma a magánéletünk részét képezi, ők pedig csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartásunkat ellenőrizhetik. Nem érdemes azonban ezzel visszaélnünk és megvárnunk, hogy találjanak egy ürügyet a felmondásunkra. Ha például olyan információt osztunk meg vagy olyan véleményt írunk a netre, ami sérti a munkáltatónk jogos gazdasági érdekét vagy üzleti titoknak minősül, azonnal felmondhatnak nekünk függetlenül attól, hogy munkaidőben vagy azon kívül posztoltunk-e. Érdemes észben tartanunk azt is, hogy a céges eszközeinket a munkáltató bármikor ellenőrizheti, és előzetes tájékoztatás után a keresési előzményeinket is naplózhatja.
Míg a vélemények és a szabályok általában megoszlanak ezzel kapcsolatban, a kérdés inkább az, hogy mennyire akarjuk, mennyire hagyjuk, hogy a magánéletünk és a munkánk összemosódjon, van-e értelme mással töltenünk az időnket, miközben értéket is teremthetnénk és fejlődhetnénk. Ha unatkozunk vagy túl kevés kihívást jelent a munkánk, lehet, hogy érdemes inkább a váltáson gondolkozni és nem a közösségi médiára fecsérelni a fennmaradó időt.
Készítette: Kövecses Evelin
