Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A Business Coach Szakmai Közösség 2009. első negyedévében egy kutatást indított el, amelyben a férfiak karriertervezési döntéseire kérdeztek rá. A '80-as évektől az ipari társadalmakban a munka világában is olyan változások történtek, amelyeknek az egyénekre is erőteljes hatásuk volt. Ezek a szervezetek piacaikhoz való alkalmazkodásának igényéből, részben pedig a nemek közti munkamegosztás jelentős megváltozásából eredeztethetőek, és jelentős befolyást gyakorolnak az életpálya egyéni alakításának lehetőségeire és igényére.

A hagyományos férfiszerep

A kutatás első felvetése az volt, hogy a férfiaknak nincs igazán lehetőségük megkérdőjelezni a számukra hagyományosan kijelölt szakmai utat, azaz a teljes idős, egész életpályán át tartó foglalkoztatást. Szinte az összes megkérdezett (a 96,4 százalékuk) elgondolkozott már azon, hogy mennyi örömét leli a munkájában, és több mint kétharmaduk (ebből 39 százalék többször is) már szakmát, szakterületet is váltott életpályája során. Így tehát az első hipotézis nem igazolódott.

A többször szakterületet váltott vezetők közel fele (41 százaléka) 35-41 év közötti, a negyedük 42-48 éves, és a náluk idősebbek vannak a legkevesebben. Azok, akik eddig csak egyszer váltottak, kevesebben vannak. 31 százalékuk 28-34 év közötti, és ugyanennyien vannak a náluk kissé idősebbek is (35-41 évesek). A negyedük pedig 42-48 éves.

Azon férfiak, akik nem váltottak életük során még szakmát (29 százalék) 28 és 41 év közöttiek. Akik egyáltalán nem váltottak még szakmát, szakterületet, átlagosan 36 évesek, míg azok, akik már többször is "újra kezdték" kissé idősebbek, közel 42 évesek. Az egyszer váltók átlagéletkora 38 év.

Mi a váltás oka?

A záruló karrierív - tehát ha már nincs továbblépési lehetőség az adott szakterületen - sarkallja leginkább a férfivezetőket a váltásra, a válaszadók közel fele emiatt változtatott. Az új kihívások keresése 30 százalékuknál volt fontos, és csak ezután következett az önmegvalósítási törekvés, és az, hogy örömet találjanak a munkájukban. 37 vezető nyilatkozott úgy, hogy azért kacérkodik a váltással, mert már nincs továbblépési lehetősége a munkahelyén.

Karrierista férfiak kontra családapák

A többször munkahelyet váltók az önmegvalósítást helyezték előtérbe a karrierív zárulásával szemben. Az egyszer váltók pedig a jobb karrier miatt léptek. Azoknak a fele (42 százalék), akik még soha nem hagyták el a szakterületüket, még soha nem gondolt váltásra, 18 százalékuk viszont az önmegvalósítás vagy az előrelépés miatt viszont elgondolkodna azon, hogy más területen dolgozzon tovább.

A kalandvágy mellett a kerekévszám miatti sokk, a "midlife crisis" is megjelenik. A többször szakmát váltók közel fele túl van a 40-en, míg az egyszer váltóknak kicsivel több mint a harmada, az egyszer sem váltóknak, pedig csak a negyede. Emellett persze egy rossz munkahely is rányomhatja a bélyegét valakire: a válaszadók közül többen is kiégtek, igen rosszul érzik magukat a vállalatnál, így valami újba akarnak kezdeni.

Egy férfi akkor gondolkozik el először komolyan a váltásról - illetve önmagáról, hogy ki is ő, boldog-e -, amikor az eredetileg választott hivatásában "mindent" elért, de egyes esetekben egy krízis esemény, például betegség vagy a munkahely megszűnése is indukálhatja. A válaszadók 17,5 százaléka az állásának elvesztése után váltott, és csak 7 százalékuk vallotta, hogy az ok az egészségének romlása volt. A felmérést 2009-ben készítették, ezért az első válasz magas aránya a válságnak tudható be.

A váltás bátorság, nem bukás

Egy váltást a társadalom általában a bukással azonosítja, ám a kutatásnak ez a prekoncepciója sem igazolódott. A megkérdezettek kétharmada sokoldalúnak tartja azokat, akik váltottak, csak a tizedük gondolta úgy, hogy ezek a vezető beosztású férfiak megbuktak az eredeti szakmájukban. 60 százalékuk bátornak ítélte ezeket az embereket, és a negyedük szerint biztos anyagiakkal rendelkeznek.

Nem igazolódott a hipotézis még a gyesen lévő apukákkal kapcsolatosan sem. A gyest vállaló társaikról is elsődlegesen az a véleménye a megkérdezettek kétharmadának, hogy azért tette ezt, mert fontos neki a gyermeke, csak a nyolcaduknak jutott az az eszébe, hogy sikertelenek lehettek a munkájukban. Az ő esetükben már jobban megmutatkozik a negatív képzettársítás, hiszen 3 százalékuk szerint ezek a férfiak nem teljesítik a családfenntartói kötelességüket, illetve szinte ugyanennyi válaszadó szerint papucsok. 14,5 százalékuk szerint a döntés hátterében az áll, hogy a feleségük jobban keres, tehát sikertelenek a munkájukban. Ennek ellenére a megkérdezetteknek csak 4 százaléka gondolta úgy, hogy a családfenntartás a férfiak dolga.

Karrierista férfiak kontra családapák

Pénzkérdés?

A férfiak 81 százaléka a partnerével osztja meg a váltás iránti vágyát, de közel a harmaduk a kollégáját is beavatja. Elképzelhető, hogy ezek az emberek a hozzájuk közel álló, értékesnek tartott munkatársaknak azért számolnak be a terveikről, hogy esetlegesen közösen indítsanak el egy új vállalkozást, illetve ötleteket kapjanak tőlük. A coah vagy mentor kategóriát csak a válaszadók tizede említette, holott a 38 százalékuk felsővezető.

Csak biztos anyagi háttérrel rendelkező család esetén van lehetősége váltani egy férfinak. A megkérdezettek egyharmada akkor gondolkodott el azon, hogy örömet okoz-e az aktuális szakmája, amikor a munka elsődleges szerepe már nem az anyagi jólét biztosítása volt. A fővárosban nyitottabbak a férfiak a váltásra, a kérdőívet kitöltők zöme például budapesti férfi.

A felmérés háttere

Az eredmények értelmezéséhez fontos, hogy a minta nem reprezentatív, nem véletlen megkeresések eredménye. A Business Coach Szakmai Közösség internetes fórumokon megjelent felhívása és egyéni felkérései alapján olyan főként budapesti vezetők, partnerek, ügyfelek töltötték ki a kérdőívet, akik eleve fogékonyabbak voltak a váltás és az önmegvalósítás témakörére. A válaszadók értelmiségiek, felső és középvezetők. Ebben a csoportban szociológiai felmérések, közvélemény-kutatások adatai alapján is eltérő a hozzáállás a munkavállaláshoz, és a nemek közti munkamegosztáshoz és a nemi szerepekhez.

Fotó: profimedia.hu