Jó úton haladok?

A kétkedő útkeresők

Ám a többség próbálkozik, lamentál és egy bizonyos korig permanensen válogat a pályák között. Elvégez néhány iskolát, tanul, részt vesz szakképzéseken, kipróbálja magát a lehető legtöbb szerepben, és ha a kellő kitartásához szerencse is párosul, rátalál a maga hivatására.
A filozófusok azon a véleményen vannak, hogy minden embernek megvan az a munka, melyben tárt karokkal a tökéletes boldogság várja. Viszont csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy ezt meg is tapasztalják. Talán éppen ez lehet a földi életünk egyik célja, hogy rátaláljuk a hivatásunkra, - ha az élet-szakaszonként más és más is - amihez csak tapasztalatszerzéssel, tanulással és pályamódosításokkal juthatunk közelebb.
Tanulni, tanulni, tanulni - mondta Lenin, a népi bölcsesség pedig ezzel paralellel véli úgy, hogy a jó pap holtig tanul.

A vezeklők

Akadnak olyanok is szép számmal, akik meg vannak győződve arról, hogy a munka nem lehet a boldogság forrása. Ők egyetértenek azzal a nézettel, hogy a munkahely kötelesség és ebben az összefüggésben nem eshet szó jó, pozitív érzésekről. Hiába töltjük az életünk jó esetben harmadát, de inkább nagyobb részét munkával, ők úgy érzik, hogy a munkahely nem más, mint a - bibliai értelembe vett bűneik - vezeklését biztosító kálvária domb. Ezért, már-már szerzetesi attitűddel, összeszorított fogakkal végzik a dolgukat és állnak helyt hivatásaikban. Megbízhatóan, pontosan, precízen, katonásan, de a tartós örömtelenségük miatt motiválatlanul, rugalmatlanul vesznek részt a gazdaság vérkeringésében. Ez a nem kis létszámú csoport az esetek döntő részében a végsőkig kitart az elsőként választott hivatása mellett, de a szemeikben az élet tüze hamar elhamvad, szürkén és bánatosan töltik ki földi pályafutásukat. Pedig a lehetőség mindenki számára elérhető, csak érte kell nyúlni.

Bátraké a boldogság

Rátóthy Bernadett egy nagyvállalat főkönyvelőjeként dolgozott már huszadik éve. A Közgáz Egyetem után az első munkahelye volt, sosem foglalkozott mással a számok bűvkörén kívül. Elégedett volt a főkönyvelői beosztásával és büszke az igen kiemelt fizetésére, viszont a monotonitás alattomos kisördöge egyre gyakrabban tette egykedvűvé hangulatát, magánéletére is rányomva bélyegét. Egy napon idegbecsípődése keletkezett gerinctájon, a sok üléstől, s az orvosa tanácsára gyógymasszőrhöz fordult segítségért. Az első látogatása a szalonban hatalmas fordulatot hozott az életében. Ott, abban a pillanatban megérezte, ez az a hivatás, amiben boldogabb tudna lenni. Némi hezitálás után jelentkezett egy masszőrképzésre, sikeres vizsgát tett, felmondott a vállalatnál, sutba dobta a kézelőt, kötényt húzott és sikeres masszőr lett belőle. Pedig elmúlt már negyven éves, de a bátorsága leküzdötte a racionális ellenérveket. Azóta nem fáj a háta, nincs rossz napja, nem dühös, nem szomorú, amit azelőtt sosem ismert volna el, pedig gyakran keserítették meg a napjait ezek az érzések.
Merjünk bátrak lenni! Hallgassunk az intő jelekre, amik csalhatatlanul kongatják a vészharangot, hogy közöljék velünk az igazságot, nem jó irányba tartasz.

Itt az idő, most, vagy soha

Ha huzamosabb ideig szorongunk, cikáznak bennünk a feszültség-villámok, mikor a munkánkat végezzük, vagy ha csak gondolunk rá, váltanunk kell. Nem csak új munkahelyet, új hivatást is kereshetünk, ezért késlekedés nélkül képezzük át illetve tovább magunkat! Mivel első választásunk óta rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk az élet számos területén, s nagyobb önismeretre tettünk szert, nyitottságunk könnyedén rátalálhat a vágyainkat kielégítő területre. A továbbképzésekben nincs kockázat, míg nem adjuk fel eredeti munkánkat, tehát csakis nyerhetünk belőle - gyakran épp rávezet a megfelelő útra.
Kutatások bizonyítják, hogy a pályát módosított emberek sokkal hatékonyabbak, boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lettek, mert valósággal fürdőznek a vadonatúj pozíciójukban. Ráadásul a reprezentatív csoport azon tagjai, akik az addiginál homlokegyenest más területre kerültek, mint a fent említett példánál, sokkal jobbak voltak a hatékonysági mutatók, mint a közeli szakmák esetében. Ennek oka, hogy az újonnan tanult szakma iránti érdeklődés, kedv, bizonyítási vágy magasabb fokú teljesítményre sarkallja az embert.
Merjünk hát az átképzésben gondolkodni, mert ahogy a bölcs mondja, ahány szakma, annyi ember, vagyis csak többek leszünk attól, ha többet tudunk.

Milyen szakmából, mire érdemes váltani

Erre a kérdésre nincs megfelelő, hatékony képlet. Határozottan állítják a szakemberek, hogy szinte bárkiből lehet bármi - a feltétel kizárólag a szunnyadó képességek felismerése, kiaknázása. A magyar munkavállalókra inkább jellemző, hogy a jelenlegi foglalkozásukhoz közeli szakmára képeztetik szívesebben át magukat. A diplomás munkanélküliek inkább a végzettségükhöz közeli felsőfokú szakképzések iránt érdeklődnek. A középfokú végzettséggel, illetve szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők hajlamosabbak másik, a magukétól távol álló szakmát tanulni. Mobilitás terén tehát az alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező munkavállalók járnak élen.

Fotó: profimedia.hu