Ilyenek a kisgyerekes, otthonról dolgozós mindennapok

2020. április 07.

Ossza meg ismerőseivel!

5 anyuka mesél arról, hogyan élik meg óvodás, kisiskolás gyerekkel az otthonról dolgozós mindennapokat.

Rengeteg kihívással jár az otthoni munkavégzés, főleg akkor, ha nemcsak a munkahelyi teendőinket, de a gyerekfelügyeletet, házimunkát, esetleg még az oktatást is végeznünk kell párhuzamosan. Nem csoda, ha estére kipurcanva várjuk, hogy mindenki ágyba kerüljön.

Eltelt pár -néha végtelennek tűnő- hét a járványhelyzet begyűrűzése óta, 3 hete hazaköltöztek az irodák, óvodák és iskolák. Megkérdeztünk néhány kisgyerekes anyukát, hogy élik meg ezt az időszakot?

Tárgyalás altatás után

Orsi pénzügyes egy kis cégnél, már 3 hete bezárták az irodát, azóta otthonról dolgozik. Azt tapasztalja, hogy más szülőkkel együtt dolgozva a rugalmasság új szintjeit találják meg: "Mindketten otthonról dolgozunk két óvodás gyerek mellől. Elkezdtük a férjemmel úgy szervezni először a megbeszéléseket, hogy az egyikünk 10-12-ig, a másikunk csak 14-16 óra között meetingel, addig a másik kiviszi a gyerekeket. Gyorsan rájöttünk, hogy a megbeszélésekben vannak persze mások is, akiknek pont fordítva lenne jó, aztán van aki meg délben szeretne, szóval ez nem egyszerű. Azért meglett a megoldás: van olyan ügyfelem, akivel késő este, altatás után hívjuk egymást, mert ő is akkor tudja letenni a gyereket. Odáig még nem jutottunk el, hogy hajnalban telefonáljunk mielőtt kelnek, szerencsére. Nem gondolom, hogy hosszú távon ez jó megoldás, de most segít abban, hogy haladjunk."

Tablet és almachips

Zsófi online marketing tanácsadó egy reklámügynökségnél, egy kiscsoportos óvodással: "Én, aki Montessori nagykövetként kezdtem a szülői karrieremet, most elengedtem a nevelési elveimet. Az összeset. Bevetek tabletet, tévét, rágcsálnivalót, mindent! Így akár egy fél-háromnegyed órát is nyerek minden napban, ami teljesen nyugodt, a többi úgy történik, hogy egyik kezemmel gyurmázok, a másikkal riportot gyártok."

Fejben dől el

Kriszta könyvelő, már 20 éve ezzel foglalkozik. Harmadik osztályos lányával, egyedül dolgozik otthonról: "Sokkal lassabban haladok, mint eddig. Mindig van valami, letöltöm a sulis dolgokat, nem működik a nyomtató, nem találjuk a könyvet, nem az a lecke mégsem amit megcsináltunk. Nekikezdek valaminek a munkában, de nem tudok elmerülni benne, ahogy szoktam. Az az érzésem, hogy reggeltől estig dolgozok, miközben alig haladok. Ez eléggé kikészít, de fejben eldöntöttem, hogy ez olyan, mintha becserélném a bejárással töltött időre. Nekem ez naponta kb. 3 plusz óra lenne, úgyhogy ezzel együtt már nem is olyan rossz a mérleg."

Ki korán kel

Edina webdesigner, ő a hajnali kelésre esküszik: "Én felkelek háromnegyed ötkor. Tudom, tudom..de megéri most. Kiosonok, főzök egy óriási kávét és leülök a gépemhez. Ha szerencsém van, csak 8 körül kelnek a gyerekek, utána szétfolyik a nap ebéd utánig, -reggeli, játék, főzünk, kertben vagyunk-, aztán hálistennek alszanak együtt(!) egy nagyot. Ott akkor megint van 2 óra csend, ezalatt folytatom a munkát. Ha felkelnek, megint velük vagyok, aztán este ha nagyon muszáj, még tudok dolgozni. De bevallom, fél 9 körül már inkább én is csak az alvásra tudok gondolni."

Fele-fele

A HR-es Kata még a hazaköltöztetés idején megbeszélte korábban is otthonról dolgozó párjával, hogy elfelezik a napokat: "Nálunk gyakorlatilag az történt, hogy egyikünk dolgozik délelőtt, másikunk addig főz, gyerekezik, takarít, majd délután cserélünk. A férjem régebben is kivette a részét a házimunkából, úgyhogy nem most kell megtanulnia mi az az öblítő, hol kell bekapcsolni a sütőt. Mindegyikünk egy kicsivel kevesebbet és gyorsabban dolgozik, mint korábban, és nem fér bele semmi Facebook, sorozatnézés, meg hírolvasgatás. De nincs képem emiatt nyávogni, amikor mások betegeket ápolnak meg elveszítik a munkájukat. Nagyon hálás vagyok, hogy van még munkánk és be tudtuk osztani a teendőket."

Ahogy a fentiekből is látszik, ez a rugalmas munkavégzés még nem az a rugalmas munkavégzés, amiről oly sokan álmodnak. Ne érezzük magunkat rosszul, ha az otthonlét ideje alatt egy kenyeret sem sütöttünk, nem készítettünk szivárványszínű gyurma-installációt vagy a ránk váró könyvek gondolatától is szédülni kezdünk. Elég most, ha a legjobb tudásunk szerint együtt vagyunk és végezzük a teendőinket, és ne ostorozzuk magunkat, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük.