Home office kisgyermekes szülőként – áldás vagy állandó zsonglőrködés?
A home office sok felnőtt álma, de amikor a nappali egyszerre iroda és játszószoba, hamar kiderül, milyen nehéz megtartani az egyensúlyt.
Önnek ajánljuk!
Az otthoni munkavégzés sok ember számára elérhető, részben a pandémia utáni átrendeződéseknek. Akár azt is hihetnénk, hogy a home office a kisgyermekes szülők számára egyenesen megváltásnak lehet, mert elkerülhető általa a reggeli rohanás, nem kell ingázni, rugalmasan alakítható a napirend, és ha beteg lesz a gyerek, akár szabadság kivétele nélkül is megoldható az ápolása. Az igazság azonban az, hogy az otthoni munkavégzés szülőként legalább annyi kihívást tartogat, mint amennyi lehetőséget kínál, akár a logisztikai problémákat, akár a mentális megterhelést nézzük. Cikkünkben arra keressük a választ, vajon nyernek-e a kisgyermekes szülők a távmunka lehetőségével, vagy csak a modern világ újfajta kihívásainak közepébe csöppentek?
A szabadság ára – amikor összefolyik minden
Az otthoni munkavégzés nem feltétlenül jár kevesebb stresszel, sokkal inkább egy újfajta terhelést jelent, akár van gyerekünk, akár nincs. A munka-magánélet egyensúlyának fenntartása, a határok meghúzása és az elszigeteltség kezelése mind olyan pontok, amelyekben nehézségekbe ütközhetünk, így az a feltételezés, hogy a home office kizárólag előnyökkel jár, alapjaiban nem igaz. Kisgyermekes szülőként tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyereknevelés és a munka fizikailag ugyanabban a térben történik, így a figyelem folyamatosan megoszlik: egy prezentációkészítés közben elhangzó „anya, éhes vagyok”, vagy az elveszett plüssállat miatti dráma nem csupán aranyos közjáték, hanem egy olyan állandó tényező, ami meg-megszakítja a koncentrációt és megnehezíti a visszazökkenést a feladatokba. Ez az állandó figyelemmegosztás pedig hosszabb távon mentális kimerüléshez vezethet, főleg akkor, ha a szülő mindeközben úgy érzi, egyik szerepében sem tud elég jól teljesíteni – utóbbi jelenséget egyébként szerepkonfliktusnak nevezzük.
A túlkompenzálás csapdája
A másik, talán kevésbé látható jelenség, ami nehézséget okozhat a mindennapokban, a túlkompenzálás. Szülőként természetesen hálásak lehetünk azért, hogy egyáltalán megvan a lehetőségünk az otthoni munkavégzésre, hiszen sokkal nehezebbé válnának a mindennapi teendők és a logisztika, ha még a munkába járást is meg kellene oldani. Emiatt sokan erejükön felül igyekeznek teljesíteni a munkában, csak hogy bebizonyítsák, nem élnek vissza ezzel a lehetőséggel, és megbízhatóan képesek ellátni a feladataikat ellenőrzés nélkül is. Ez egy folyamatos belső nyomást eredményez, ami miatt sokan önszántukból túlóráznak – egy gyors válasz este 10-kor egy e-mailre, egy hajnalban megkezdett munkanap, vagy a szünetek teljes mellőzése gyakori jelenségek. A túlkompenzálás mögött gyakran az a félelem áll, hogy a munkáltató vagy a kollégák nem veszik komolyan a szülőként otthonról dolgozó munkavállalót, hiszen nincsen állandóan jelen a napi körforgásban, kevésbé látható, pedig valójában a munkája ettől nem lesz kevésbé értékes.
Minden a struktúra
A helyzet persze nem reménytelen, de tudatosságot, önismeretet és gyakran segítségkérést is igényel. Ha megtanuljuk kezelni a saját elvárásainkat, miközben oda tudunk figyelni másokéra is, és ki tudunk alakítani egy működőképes struktúrát a mindennapokra, a home office valódi segítséggé válhat. Elsősorban fontos, hogy legyen egy napirendünk, amihez tudjuk tartani magunkat: a munkaidő-blokkok, a szünetek és a gyerekkel töltött idő kijelölése sokat segíthet, főként akkor, ha a család is tud támogatni benne. Ha a gyerek tudja, hogy mikor dolgozunk és mikor játszunk, az rendszert visz az ő mindennapjaiba is, miközben mi is kapunk teret arra, hogy megszakítás nélkül, nyugodtan dolgozhassunk. Emellett fontos, hogy a munkáltató is partner legyen ebben, és a rugalmas időkeretek mellett objektíven mérje az eredményeinket, és empatikusan álljon hozzánk.
Helytállni két teljes állásban
A gyereknevelés önmagában is egy teljes munkaidős elfoglaltság, így ha egyidejűleg próbáljuk megoldani a munkánkkal, elkerülhetetlen, hogy időnként hibázzunk, vagy kimerültnek érezzük magunkat. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy elismerjük, ez egy folyamatos tanulási folyamat, és nem elvárható, hogy állandóan 200%-on pörögjünk. Végső soron nem a hibátlanul levezényelt napok számítanak, hanem az, hogy jelen tudjunk lenni a gyerekünk életében és a munkahelyi életben is, így a realisztikus elvárások felállítása és a segítségkérés sem csupán opciók, hanem fontos támpontok.
Szívesen kipróbálnánk magunkat távmunkában? Böngésszünk az aktuális távmunkák vagy home office lehetőséget is kínáló álláslehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
