Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Sokan ábrándozunk arról, milyen lenne bejárni a világot, és színes gombostűkkel jelölni mindazt a rengeteg, csodaszép helyet, ahová ellátogattunk. Amikor azonban álmaink megvalósításán lenne a sor, hajlamosak vagyunk a pénz okán lebeszélni magunkat az egészről. Pedig az élménygyűjtéshez nem kell távoli tájakon járnunk vagy a felső tízezerhez tartoznunk – némi tudatossággal, előrelátással és rugalmassággal számtalan utat kivitelezhetünk. Mai cikkünkben Jenei Attila hobbiutazó nemcsak arról mesél, hogyan szervezi meg rendszeres hazai kiruccanásait, de azt is elárulja, hogy hogyan bánik a pénzügyeivel annak érdekében, hogy szinte minden hétvégén hódolhasson legnagyobb szenvedélyének: az utazásnak! 

Bánjunk okosan az idővel!

„Magyarországon nem jár nekünk kimagaslóan sok szabadnap: Míg Nyugat-Európában átlagosan 30, a környező országokban, mint például Cseh- és Lengyelországban pedig évi 25-26 nap alapszabadsággal gazdálkodhatnak a munkavállalók, addig nekem mindössze 21 napot biztosít a Munka Törvénykönyve. Ezzel számolva valóban nem könnyű kiaknázni a szabadidőt, főleg akkor, ha a pihenőnapjainkon egyéb teendőink, kötelességeink is vannak” – kezdi Attila, majd elárulja, ő miképpen takarékoskodik az értékes szabadnapokkal:  

„A nemzeti ünnepeket, illetve a piros betűs ünnepnapokat is mindig kihasználom – ha ezek mondjuk csütörtökre esnek, akkor általában kiveszem melléjük a pénteket, és máris nyerek egy hosszú hétvégét. Sok kicsi sokra megy alapon, inkább utazom gyakran kevesebb időre, minthogy egyben kivegyek két hetet, és elhasználjam az éves szabadságkeretem felét” – mondja. 

Interjúalanyunk szerint bár örvendetes, hogy egyre több munkáltató cég ismeri fel a pihenés és regenerálódás fontosságát, és biztosít ezért akár plusz szabadnapokat is a dolgozóknak, akkor sem kell elkeserednünk, ha mi csupán 4-5 héttel tervezhetünk. „A fizetetlen szabadsággal bármikor élhetünk. Én évente 2-3 napot ilyen módon veszek ki, ügyelve rá, hogy ez anyagilag ne jelentsen nagy problémát. Cserébe viszont tényleg feltöltődve térek vissza a munkába – ezzel pedig nemcsak saját jólétemnek, de a teljesítőképességemnek is jót teszek” – utal a fiatal munkavállaló a kölcsönös előnyökre. De hogyan finanszírozzuk a rendszeres kiruccanásokat, ha nem lapulnak aranyrögök a zsebeinkben?

(Nem) a pénz beszél!

„Én azt gondolom, hogy a titkom legjava a szervezésben és a szemléletmódomban rejlik. Egyrészt gondosan megtervezek minden kirándulást és programot, másrészt pedig ahol csak tudom, minimalizálom a kiadásaimat. Sosem költök például étteremben, és sem a hétköznapokban, sem az utazásaim alkalmával nem fogyasztok se kávét, se üdítőitalt, így a vásárlásokat is elég alacsony költségvetésből oldom meg. Főzni a hosszú hétvégés utak alatt nemigen szoktam, mert jellemzően feszes tempót diktálok, és egész nap úton vagyok, nézelődök – beérem egy-egy gyors étellel, szendviccsel is” – árulja el Attila.

A hobbiutazó megoszt velünk egy személyes spórolási szempontot is: „Az elmúlt években rendre kicsi, és ezáltal kedvező árú albérletekben, külterületen éltem. Azt gondolom, a valamit valamiért elve mentén muszáj gyakorolnunk valamennyi megalkuvást azért cserébe, hogy megvalósítsuk az álmainkat.”

Amennyiben a SZÉP-kártya a cafetéria juttatásunk része, érdemes azt elfogadó szállást választanunk, és a takarékoskodást szem előtt tartva alkalmanként lejjebb adni megszokott igényeinkből, otthoni kényelmünkből is. „Sokszor a legolcsóbb, legpuritánabb szobát foglalom le – a kommenteket és értékeléseket persze átolvasom, hiszen a tisztaság és a megbízhatóság fontos szempontok, de nem ragaszkodom például sem a modern bútorokhoz, sem a saját fürdőszobához” – árulja el interjúalanyunk. A SZÉP-kártya adta lehetőségeket ajánlott kihasználunk akkor is, ha ha egyszer-egyszer mégis étterembe vágyunk, mindössze annak kell utána járnunk, hogy fizethetünk-e a vendéglátás-alszámlánkról. 

„Szoktam javasolni továbbá, hogy főleg a népszerű üdülőhelyeken, mint amilyen például a Balaton, igyekezzünk elkerülni az impulzus-étkezéseket, és az ezekből adódó vásárlócsapdákat, azaz a drága, ám silány minőségű ételt kínáló helyeket. Tájékozódjunk a kiszemelt étteremről inkább előre: olvassuk el a vendégértékeléseket a különböző étteremajánló oldalakon, valamint a Google-ön, és hagyatkozzunk megbízható, helyismerettel rendelkező ismerősök ajánlásaira” – tanácsolja Attila, aki szerint rengeteget spórolhatunk azzal is, ha eltekintünk a szuvenírek, porfogó csecsebecsék vásárlásától. „Nyomtassuk ki inkább az utazás alatt készített fotóinkat – ezek remek és örök emlékként szolgálnak majd otthonunk falain, vagy egy-egy szép albumban összegyűjtve” – javasolja. Persze nehéz költséghatékonyan kirándulni, ha spontán, helyismeret nélkül indulunk útnak – a felkészülés épp ezért elengedhetetlen! 

Az alfa és az ómega

A szervezés mindennek az alapja. Ha elhatározzuk, hogy felfedezzük kis hazánkat, rájövünk majd, hogy a rengeteg természeti kincs és kulturális örökség, látnivaló közül nem is olyan könnyű választani. „Olvassuk el az interneten a különböző látványosságokhoz, népszerű helyszínekhez kötődő tudnivalókat és kommenteket. A fejlődő technika a szervezés során is jóbarátunk lehet: nekem például van egy virtuális bakancslistám, melyet egy alkalmazás segítségével készítettem el és bővítek folyamatosan. Ezen nemcsak magukat a városokat, településeket, de az éttermeket, a múzeumokat, a fürdőket, sőt, az utcákat is egyesével be lehet jelölni – így biztosan nem maradunk le egyetlen minket érdeklő programról, látnivalóról sem!” – mondja interjúalanyunk, majd bevezet minket szervezési metodikája további rejtelmeibe: 

„Minden napra megtervezem a részletes, időhöz kötött programot, és három kategóriába sorolom a megtekintendő nevezetességeket: „must see”, azaz kötelező, „should see”, azaz jó lenne látni, és „nice to see”, ami esetében csak akkor szánok időt a nevezetességre, ha valamely más program kiesése miatt időm szabadul fel. Ezeket különböző színekkel (piros, sárga, zöld) jelölöm az online térképen, és utánajárok annak is, hogy tudok-e online, elővételben jegyet, belépőt vásárolni – így nemcsak a helyszíni jegykezelési költséget, de jelentős időt is megspórolok” – ad tippeket a hobbiutazó. 

„Magyarországon a megyeszékhelyeket mindenképpen érdemes felkeresnünk – itt általában a tömegközlekedés is kellően kiépített, így pénzt, üzemanyagot és oxigént takaríthatunk meg a vonat, a busz használatával. Ha a fővárost fél-egy nap alatt bejárjuk, akkor a maradék 1-2 napban felfedezhetjük a környező falvakat és településeket. Bár a tervezést sosem hagyom ki, volt már rá példa, hogy a Google térképen céltalanul böngészve ráakadtam egy szuper termelői piacra, amit semmilyen helyi weboldal, vagy utazósblog nem említett – azóta olykor elkalandozom, és hagyom, hogy a véletlen tereljen egy-egy úti cél felé” – mondja végezetül Attila.

Ha mi is rendszeresen inspirálódunk az egyre gyarapodó utazóbloggerek közösségi média felületein, kövessük a fenti tanácsokat, és fogadjuk meg a rutinos utazó tippjeit! Így abban az esetben sem kell lemondanunk néhány feltöltő élményről, ha az elmúlt évben nem tudtunk félretenni. Ha frissen feltöltött energiaraktárainkat lélekölő, monoton feladataink újra és újra lemerítik, érdemes megfontolnunk a munkahelyváltást, és egyéni prioritásainkat szem előtt tartva, személyre szabottan válogatnunk a több ezer nyitott álláslehetőség között! Töltsük fel modernizált CV-nket ide, és a naprakészség jegyében kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, szabadság, utazás, nyaralás