Amikor saját magunk útjába állunk – hogyan jelenik meg az önszabotázs a munka világában?
A tudattalan önszabotázs sokféle formában megjelenhet, de ha felismerjük a jeleket és dolgozunk a változásért, leküzdhető.
Önnek ajánljuk!
Telnek az évek, erőnkön felül teljesítünk a munkahelyünkön, de mégsem jön a várt előléptetés, a vágyott fizetésemelés és a régóta dédelgetett karriercéljaink is úgy tűnik, a ködbe vesznek. Karrierépítés során sokan hajlamosak külső tényezőket okolni, ha nem a kívánt tempóban haladnak előre – nem megy olyan jól a cégnek, túl nagy a verseny a jó pozíciókért, na meg a gazdasági helyzet amúgy sem túl fényes… de előfordulhat, hogy a legnagyobb akadályt mégsem ezek a dolgok, hanem saját magunk jelentjük, méghozzá anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. A tudattalan önszabotázs egy egészen gyakori jelenség, ami észrevétlenül akadályoz meg minket a céljaink elérésében. Hogyan ismerhetjük fel és hogyan tehetünk ellene?
Tekintsünk magunkra külső szemlélőként
Nem egyszerű, de úgy állapíthatjuk meg a legkönnyebben, hogy mi állunk-e a saját utunkban, ha megpróbálunk külső szemlélőként, egy külső nézőpontból tekinteni saját magunkra. Képzeljük el magunkat, ahogy a hétköznapokban dolgozunk, de legyünk magunkkal őszinték! Ha egy kicsit le tudjuk dobni a szubjektív gondolatainkat és a munkával kapcsolatos érzéseinket, megláthatjuk, hogyan is működünk munka közben, milyen visszatérő viselkedésminták jellemzők ránk, és megpróbálhatjuk megérteni, mi áll ezek hátterében.
Az önszabotázs egyik legjellemzőbb mintázatai a halogatás és az önbizalomhiány: ha rendszeresen elhalasztunk fontos feladatokat, vagy gyakran érezzük úgy, hogy nem vagyunk elég jók egy-egy új lehetőséghez, és ennek semmilyen racionális magyarázata nincs, valószínűleg a saját csapdánkba estünk. Gyakori viselkedésminta a kockázatkerülés és a perfekcionizmus is: bár a stabilitás nagyon fontos, ha soha nem vállalunk új kihívásokat és nem merünk kilépni a komfortzónánkból, azzal hosszú távon biztosan akadályozni fogjuk a szakmai fejlődésünket, míg a tökéletesség hajszolása nem csak a hatékonyságunkat gátolhatja, hanem gyakran a halogatás elsőszámú okozója is. Ez pedig egy ördögi kör, amiből nehéz kitörni, de ha a tökéletesség helyett a tanulási folyamatra koncentrálunk, és meglátjuk, hogy a hibák tulajdonképpen lehetőségek a fejlődésre, talán könnyebben elfogadhatjuk, hogy nem mehet mindig minden 100%-osan.
Félelem a kudarctól vagy a sikertől
Kevesen merik bevallani maguknak, pedig egyáltalán nem szégyen, és viszonylag gyakori jelenség is a kudarctól való félelem. Sokan bármit hajlandóak lennének megtenni a kudarc elkerülése érdekében, még annak az árán is, hogy emiatt kell lemondaniuk a régóta dédelgetett álmaikról. Ha emellett még a háttérben dolgozik bennünk a tanult tehetetlenség is, szinte borítékolható, hogy egy helyben fogunk toporogni, a kiút pedig az önismeretnél, valamint a saját eredményeink elismerésénél kezdődik. Érdekes jelenség, hogy sokan nem a kudarctól, hanem éppen az ellenkezőjétől, a sikertől tartanak. A sikerrel általában sokkal nagyobb felelősség is jár, és sokan beérik azzal, hogy álmodoznak az előléptetésről, de ha a valóságban megtörténne, nem biztos, hogy tudnák vállalni az ezzel járó plusz terheket – amivel nincsen semmi gond, de érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy valójában nem szeretnénk, ha előléptetnének, csak szeretünk eljátszani a gondolattal. A sikertől való félelem hátterében az is állhat, hogy attól tartunk, a kollégáink irigykedni fognak ránk, és megváltozik a csapatdinamika a cégen belül. Ez sajnos ebben a helyzetben elkerülhetetlen, de nem biztos, hogy annyira negatív élmény lesz, amennyire a fejünkben lejátszottuk.
A kapcsolataink elhanyagolása
A karrierépítéshez elengedhetetlenek a kapcsolatok, akár a kollégáinkkal, akár más szakmabeliekkel. Ha akár tudat alatt elzárkózunk a munkatársainktól, vagy szándékosan nem építünk kapcsolatokat, azzal a saját lehetőségeinket korlátozzuk. Introvertáltként még nehezebb a dolgunk, hiszen ennek a személyiségtípusnak nehezére esik a saját komfortzónája elhagyása, nehezebben nyit új emberek felé, és gyakran még azokkal a kollégáikkal sem találják a közös hangot, akikkel nap mint nap együtt dolgoznak. A megoldás persze nem az, hogy változzunk meg, de nem is az, hogy törődjünk bele a helyzetbe – haladjunk kis lépésekben, minden nap tegyünk egy kicsit azért, hogy építsük a kapcsolatainkat, de ne várjuk el magunktól, hogy egyik napról a másikra teljesen megváltozzunk!
Nem vagyunk jó helyen? Töltsük fel az önéletrajzunkat és böngésszünk az aktuális álláslehetőségek között, hogy mihamarabb megtaláljuk a hozzánk illő állást!
Készítette: Kövecses Evelin
