Minek próbáljam meg, úgysem fog sikerülni – így akadályoz minket a tanult tehetetlenség
Nem vagyunk elégedettek a helyzetünkkel, de akkor sem változtatunk, ha adott lenne a lehetőség? Ha ismerős az érzés, ez a cikk nekünk szól.
Önnek ajánljuk!
Gyakran érezzük úgy, hogy semmi hatásunk nincs a körülöttünk történő dolgok befolyásolására? Hogy ha teszünk is valamit, azzal úgysem érünk el semmit, reménytelen a helyzet, ezért inkább meg sem próbáljuk? Bár az életünk több területén is szeretnénk változást elérni, az a hiedelmünk magunkról, hogy a cselekedeteink hiábavalók, nem vagyunk elég jók és semmi nem fog változni? A tehetetlenség érzése a legtöbbünk életében időről-időre felbukkan, de ha aktív cselekvés helyett minden helyzetben már előre borítékoljuk, hogy az erőfeszítéseink hiábavalók, már tanult tehetetlenségről beszélünk, ami egy gyakran gyerekkorból magunkkal hozott negatív berögződés.
Munkahelyet váltanánk, de valamiért mégsem tesszük
A tanult tehetetlenség az életünk számtalan területére rányomhatja a bélyegét; a legkisebb cselekvésektől kezdve – például nem hívunk el valakit moziba, mert biztos úgysem ér rá, vagy nem dobjuk be az ötletünket a közösbe, mert másnak úgyis lesz egy jobb ötlete – egészen a legkomolyabb döntésekig – például nem merünk kilépni egy rossz párkapcsolatból, mert úgysem találunk jobbat, vagy nem merünk munkahelyet váltani, mert esélyünk sincs arra, hogy felvegyenek. Ezek a berögződések általában abból fakadnak, hogy a múltban több negatív tapasztalatunk is volt, ezért megtanultuk, hogy bármibe is kezdünk bele, sikertelenség lesz a vége, így belefáradunk a cselekvésbe és inkább passzívak maradunk. Ez általában egyáltalán nem valós, csupán a fejünkben létező tévképzet, viszont azzal, hogy erről teljesen meg vagyunk győződve és elhisszük magunkról, hogy semmi nem sikerülhet, már előre predesztináljuk, hogy ténylegesen bekövetkezik, amitől féltünk – a sikertelenség. Ez amolyan önsorsrontás, hiszen mi már előre kitaláltuk a fejünkben, hogy úgysem fognak felvenni az új munkahelyre, ezért meg sem próbáljuk, így a végeredmény valóban az lesz, hogy nem fognak felvenni. Be is zárult a kör.
Megtanulunk csalódni
Ha nem sikerül valami, esetleg sorozatosan csalódunk a képességeinkben, nem meglepő, ha előbb-utóbb kialakul bennünk egyfajta tehetetlenség-érzet. Ilyenkor azonban a mi döntésünkön múlik, hogy századjára is felállunk és más úton próbáljuk meg elérni, amit szeretnénk, vagy egyszerűen feladjuk és nem teszünk semmit, még akkor sem, amikor egyébként minden körülmény adott lenne és segítene minket. Ha például korábban hiába jelentkeztünk a nekünk tetsző álláshirdetésekre, hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy a jövőben sem fognak felvenni minket sehova, hiszen eddig csak negatív tapasztalatunk volt. Így még akkor sem fogunk jelentkezni a hirdetésre, ha megtaláltuk a tökéletes állást és minden elvárt tudásnak és tapasztalatnak a birtokában vagyunk. Annyira erős bennünk a kudarctól való félelem, hogy elnyomja azt a kíváncsiságot, lelkesedést, amit normál esetben kiválthatna belőlünk egy ilyen szituáció.
Vegyük át a vezető szerepet
Ha magunkra ismertünk a fentiekben, elsősorban úgy segíthetünk magunkon, ha megértjük: a helyzetünket képesek vagyunk megváltoztatni. Kezdjük csak kisebb célok kitűzésével: ha annak ellenére beadjuk a jelentkezésünk egy állásra, hogy nem hiszünk magunkban, de végül sikerrel járunk, azzal megváltoztathatjuk a látásmódunkat és a sikerélménynek köszönhetően már másképp fogjuk szemlélni a világot és a lehetőségeinket. Ahelyett, hogy mindenben azt keressük, hogy miért nem sikerülhet, keressük inkább azt, hogy miért igen! Ez persze egy nagyon hosszú és nehéz folyamat, hiszen meg kell változtatnunk a gondolkodási sémáinkat és le kell számolnunk a berögzült cselekvéseinkkel, amihez általában külső segítségre, terápiára is szükség van. Ha ennek a mondatnak az olvasása után az az első reakciónk, hogy „Minek menjünk terápiára, ettől úgysem fog változni semmi”, talán pont most jött el az a pont, amikor ideje lenne a kezünkbe vennünk a gyeplőt és elindulnunk egy másik úton, még akkor is, ha ez elsőre elképzelhetetlen nehézségekkel jár. Ha megkapjuk a kellő segítséget, felfedezhetjük a tanult tehetetlenségünk eredetét, módszereket kaphatunk az érzés csökkentésére, azonosíthatjuk a negatív gondolatainkat és megtanulhatjuk pozitívakra cserélni őket, így javulhat az önbecsülésünk, átalakulhatnak a magatartásformáink és kiléphetünk az állandó passzivitás bénító csapdájából.
Készen állunk az első lépésre? Kerüljünk képbe az aktuális álláslehetőségekkel, hogy megtaláljuk a számunkra ideális állást!
Készítette: Kövecses Evelin
