Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Habár a jó példákkal ellátott általános tanácsok nem mindig értéktelenek, kétség kívül jobban tudjuk hasznosítani, ha valaki olyantól hallunk megszívlelendő dolgokat, aki a saját kárán tanulta meg a leckét. Az okos ember más kárán tanul – szól a közmondás is, nem véletlenül. Az alábbiakban egy olyan álláskereső történetét osztjuk meg olvasóinkkal, aki nem szenvedett önbizalomhiányban, mégis elbukott. Ám amit az esetből tanult, azt nekünk is érdemes megszívlelni!

Interjúalanyunk, Tamás egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik senior programozóként, de ez nem mindig volt így. Egyetem után egy viszonylag sikeres kezdést követően hirtelen megtorpant a karriere. „Négy évig dolgoztam egy nagyvállalatnál, sorra kaptam a szakmai elismeréseket a kollégáktól, majd a cégnél hirtelen leépítések voltak, megszűnt az az üzletág, amiben dolgoztam, így újra állás nélkül találtam magam. A probléma ott kezdődött, hogy az előző főnököm elárulta, én voltam a legjobb jelölt, akivel életében találkozott, és hogy annak idején már az állásinterjú elején tudta, hogy fel fog venni. Azt sem rejtette véka alá, hogy szerinte legközelebb az egyetlen dolog, amit másképp kellene csinálnom, az, hogy magasabb fizetést kérek. Ezek a szavak csengtek a fülembe, amikor elkezdtem állásinterjúkra járni, és úgy voltam vele, hogy ha annak idején nulla tapasztalattal és felkészültséggel ilyen jó benyomást keltettem, milyen klassz lehetek most, amikor már jó pár szakmai siker van a hátam mögött! El lehet képzelni, milyen sokkhatás alá kerültem, amikor az egyik alkalommal, biztos tudatában annak, hogy megkapom az állást, egyszer csak egy visszautasító levél érkezett a cégtől azzal, hogy a kommunikációs stílusom nem megfelelő számukra. Miután világgá kürtöltem, hogy milyen sérelem ért és kitomboltam magam, kezdett felszállni a köd és lassan rájöttem, mit csinálok rosszul.”

Tamás állásinterjún elkövetett hibái általános félreértelmezésekből adódnak. Nézzük, melyek ezek, és hogy kerülhetjük el őket!

1.) Nem elég arra alapozni, hogy megfelelően képzettek vagyunk a munkához.

“Mielőtt megkaptam volna az elutasító e-mailt – emlékszik vissza interjúalanyunk -,abban a tudatban voltam, hogy ha megfelelek az álláshirdetésben megadott leírásnak, akkor félig-meddig már nyert ügyem van. Hatalmas tévedés volt.” Ha papíron minden elvárásnak megfelelünk, az még nem jelenti azt, hogy nincs konkurenciánk. Megfelelni az álláshirdetésben megadott kritériumoknak egyet jelent azzal, hogy a formaságoknak eleget tettünk, hiszen az állásinterjún csupa olyan jelölttel fogunk versenyezni, akik szakmailag hasonló színvonalon állnak.

Megoldás: Készüljünk fel arra, hogy a kiválasztás nem azt jelenti, szakmailag a legfelkészültebb jelöltet veszik fel. Sok egyéb szempont alapján nem egyszer olyan pályázóra esik a választás, aki közepesen felkészült, de nagy fantáziát látnak benne, és valószínűleg nagyszerűen be is tudna illeszkedne a vállalati kultúrába. Nézzünk körül a Profession.hu álláshirdetései között olyan szempontból is, hogy melyik cégnél tudjuk elképzelni magunkat. Keressünk rá olyan kifejezésekre, mint „vállalati kultúra” és „csapatmunka”.

 Állásinterjú stratégiák 

2.) Ne helyettesítsük személyes anekdotákkal az interjúkérdésekre adott válaszainkat.

Gyakran az interjúztató az előző munkahelyeinken elért konkrét eredményekre és kihívásokra kérdez rá. Ilyenkor sokan elmesélnek egy személyes történetet is. Ám az anekdotázás visszaüthet, ha ezzel helyettesíteni szeretnénk a valódi válaszadást. “Arra kellett rájönnöm – fűzi hozzá Tamás -,hogy valahányszor nem tudtam a választ a feltett kérdésre, próbáltam humoros megjegyzésekkel vagy nem teljesen oda tartozó történetekkel kivágni magam.”

Megoldás: természetesen nem arról van szó, hogy fogjuk vissza magunkat és ne mutassunk semmit személyiségünkből, de minden esetben maradjunk a tárgynál. Nem jut eszünkbe egy konkrét példa a feltett kérdésre? Ne szégyelljünk visszakérdezni, vagy azt mondani: „Egy pillanat, mindjárt végiggondolom, mert szeretném a lehető legjobban megválaszolni a kérdést!”

2.) Nem jó ötlet az egyik szélsőséget egy másikkal kompenzálni az interjú alatt.

“Az interjúk elején az volt a célom – teszi hozzá Tamás -,hogy minél nagyobb önbizalmat sugározzak, ezért több olyan kijelentést is tettem, amiben nem rejtettem véka alá, hogy igen jó munkaerőnek tartom magam. Amikor éreztem, hogy egy kicsit túllőttem a célon, akkor elkezdtem korrigálni magamat, és ilyeneket mondtam, mint: Hogy őszinte legyek, nem is volt olyan nagy ügy, valójában egy tinédzser is meg tudta volna csinálni, de természetesen beleadtam minden tudásomat”.

Megoldás: Ha nem kérdeznek rá konkrétan, hogy melyek a gyengeségeink, akkor magunktól ne kezdjünk el ezekről beszélni – vagyis ne húzzuk le magunkat az interjúztató előtt. Egyrészt nem fogják érteni, mit akarunk ezzel elérni, másrészt megkérdőjelezik még azokat a pozitív dolgokat is, amelyeket korábban állítottunk.
Tanulságos tapasztalatok és bölcs tanácsok, gondoljuk végig mindezt mi is. Emellett egy jó állás érdekében keressünk rá a minket érdeklő pozíciókra a Profession.hu oldalán, és kérjünk hírlevelet, hogy minden nap értesüljünk a legfrissebb állásajánlatokról. Sőt, használjuk a Profession.hu önéletrajz készítő alkalmazását és töltsük le az álláskereső applikációt Androidra és iPhone-ra is! Az állásinterjúra való felkészülést az is segíti, ha a Facebook oldalon megjelenő cikkeket böngésszük, ahol tippeket, karriertanácsokat, és természetesen a legfrissebb álláshirdetéseket is megtaláljuk.

 

Készítette: Khojaste K

Címkék: állásinterjú, felvételi, álláskeresés, interjúkérdések