A Google-től a tanári pályáig

Egyik szakma sem való mindenkinek, Zita viszont mindkettőben otthonosan mozog. Hogyan került be a Google csapatába és miért döntött a tanítás mellett? Koniorczyk Zitával az online marketing szakma előnyeiről és kihívásairól beszélgettünk.

Vágjunk a közepébe: hogyan kerültél be a Google-höz?

Először is azt kell ehhez elmondani, hogy nem kifejezetten a Google-höz kerültem, hanem a Google egyik alprogramjába, a Digital Workshop Programba. A Szegedi Tudományegyetem Médiatudományi Tanszékén volt egy Mobil- és Közösségi Kommunikáció nevű szakirányú továbbképzés, ami nekem nagyon tetszett; elkezdtem utána olvasgatni a neten, és úgy voltam vele, hogy akkor már keresek is ezen a területen valami melót. Közben párhuzamosan csináltam a tanári képzést is, és úgy találtam rá erre a munkára, hogy vagy marketingszakembert vagy pedagógust kerestek. Nem is volt benne az álláshirdetésben az, hogy a Google-nek ez egy programja, hanem konkrétan már amikor behívtak a képzésre, akkor derült ki számomra, hogy „Ja, ez a Google?!” (nevet).

Hogyan zajlott a felvétel?

Volt egy Hangouts interjú, ami után szóltak, hogy menjek fel Pestre. Volt egy egyhetes továbbképzésünk, ahol először szimplán az online megjelenés lehetőségeiről tanultunk, aztán jobban belementünk abba is, hogy a Google-nél milyen lehetőségek vannak. A közösségi marketingről is volt szó, tehát szerteágazó volt ez a kis képzésünk. Egyébként oda már alapból úgy kellett mennünk, hogy elvégeztük a Digital Workshop online kurzusát, majd a képzés végén Google-ös vizsgát is kellett tennünk.

Mi volt a munkád ezután?

KKV-kat kellett megkeresnem azzal, hogy van egy olyan ingyenes lehetőség, hogy én mint tanácsadó kimegyek hozzájuk és egy kötetlen beszélgetést tartok arról, hogy kinek milyen lehetőségeket kéne kihasználnia az online marketing területén. Ez egy csomó pluszt tud adni a kisebb cégeknek.

Hogyan kerested fel őket?

Két csatornán keresztül érkeztek hozzám emberek. Egyrészt én kerestem fel őket, másrészt futtattunk hirdetéseket, ahol szintén egész sokan jelentkeztek. Minden megyének volt egy-egy tanácsadója, és volt egy ember, aki a megfelelő helyre irányította ezeket a cégeket. Én a Csongrád megyei tanácsadó voltam, de belekontárkodtam még Fejér megyébe, Dunaújvárosba is, mert odavalósi vagyok, így amikor hazamentem, otthon is tudtam dolgozni (nevet).

Akiket te kerestél fel, mennyire voltak nyitottak a tanácsadásra?

Ez nagyon változó volt, a legextrémebb az volt, amikor azt is el kellett magyaráznom, hogy mi az a WiFi (nevet). Sokszor nem hitték el az emberek, hogy ez a tanácsadás ingyenes, volt olyan is, hogy egy ember a végén már az asztalt csapkodta, hogy mondjam meg, hogy mennyit kell fizetni, mit írjon alá.

Visszatérve a hogyanokhoz: kellett a Mobil- és Közösségi Kommunikáció képzés ahhoz, hogy figyelembe vegyenek mint jelöltet?

Szerintem működött volna anélkül is, csak akkor nem találtam volna rá erre a munkára, mert nyilván nem kerestem volna ebben az irányban.

Végzettséget nem vártak el?

Ilyet nem, és nyilván nekem akkor még a tanári sem volt meg. De voltak olyan kollégáim, akik akár már 10 éve ebben a szakmában dolgoznak, szóval vegyes volt, hogy kik kerültek be.

Szerintem inkább számított a mentalitás, hogy képes vagy-e arra, hogy emberekkel kapcsolatot teremts.

Volt olyan kollégám, aki nem is hívott fel embereket vagy írt nekik e-mailt, hanem bement például egy boltba, hogy „Jó napot, jöttem tanácsot adni, érdekel-e”. Mondjuk ez nekem nem ment. Megpróbáltam, kaptam visszautasításokat, sokszor nem kedveseket, és úgy voltam vele, hogy nekem többet ér a saját lelki békém. Úgyhogy én e-maileket írogattam, telefonálgattam, ismerős ismerőséhez mentem, és ha valahol éreztem, hogy jól sikerült a beszélgetés, akkor mindig kértem, hogy ajánljanak tovább.

Csak a tanácsadás volt a feladatod?

Igen, ebben a programban csak ennyi volt, hogy ezeket a beszélgetéseket megtartottam. Ez a része 2017 december végéig tartott. Három pillére volt a programnak: a személyes tanácsadás, előadások és workshopok, plusz van a Digital Workshopnak egy online oktatási platformja, ahol videók vannak, a végén vizsgázgatni lehet. 2018-ban állt át a program a tanácsadások helyett a workshopokra. Az elején még nem voltam ebben benne, ekkor folytattam az egyetemet. Később hívtak újra, hogy lenne-e kedvem workshopokat tartani. Ezek már ilyen 15-20-30 fős csoportoknak tartott interaktív, gyakorlatközpontú kis előadások voltak, ahol már kifejezetten a Google eszközeit kellett bemutatni, kezdve a MyBusines-szel és az Ads rendszerével. Utóbbi esetében leginkább a keresési hálózatok felépítését néztük meg: milyen kulcsszavak és milyen hirdetésbővítmények vannak, hogyan kell beállítani egy kampányt, mire figyelj, miért ne írd be a saját kulcsszavad, és még rengeteg ilyen apró tipp és trükk. A fő cél természetesen az volt, hogy lássák, hogy hogyan kell végigkattintgatni egy kampányt, mert nyilván ha valakit odaültetnek a rendszer elé, hiába felhasználóbarát, nem feltétlenül fogja tudni, hogy mit csináljon. 

Később egyéni vállalkozóként saját ügyfeleket is szereztél. Ez hogy alakult ki?

Ebben a 2017 áprilisától decemberig tartó korszakban már voltak emberek, akik egy tanácsadás vagy egy workshop után megkerestek, hogy tudnék-e a továbbiakban is segíteni nekik. Többféle formában is zajlott ezek után a közös munka, mikor hogy, volt, akinek csak még egy plusz tanácsadásra volt szüksége. Volt olyan, aki csak azt kérte, hogy csináljak neki egy kampányt. Ezután úgy gondoltam, hogy szeretnék egy kis irodai tapasztalatot is szerezni, és elmentem egy kis marketingcéghez, ott dolgoztam 8 hónapon keresztül. Nyilván amellett is megvoltak a saját ügyfeleim is, de az ő ügyfeleikkel is foglalkoztam. Ezután jött egy olyan időszak, amikor megint folytattam az egyetemet, mellette pedig csak a workshopokat tartottam, majd rátaláltam a szegedi Door Coworking Office-ra, ami egy nagy löketet adott.

Miért kellett a löket? Fárasztó volt az online marketingben dolgozni?

A Door egy nagy segítség volt abban, ami előtte a legjobban zavart engem ebben a munkában. Azon kívül, hogy elmentem egy-egy workshopot tartani vagy egy tanácsadást, nem volt egy olyan közösség, amihez tartozhattam. Nagyon szerettem a Google-ös kollégáimat, de ők az ország több pontján összevissza voltak, így velük nem tudtunk nap mint nap találkozni. Nagy problémám volt ez a magányos, egyedül végzett munka, és ezen nagyon sokat segített a Door. Egyrészt mert marha jófejek a srácok, másrészt pedig hiába voltam egyéni vállalkozó, intéztem a magam dolgait, mégis adott egy komolyságot a dolog, hogy nem a kanapémon heverészve csinálom meg a munkám. De aztán mikor elvégeztem az egyetemet, akkor teljesen átnyergeltem és tanár lettem.

Miért?

Nagyon jól éreztem magam a gyakorlatomon és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem maradni, nekem pedig volt. De szentül hiszem, hogyha máshova mentem volna gyakorlatra, akkor nem lett volna ugyanez. Ez az iskola, a mentorom, és a gyerekek is, akiket taníthattam, egyszerűen minden a helyén volt. Féltem előtte, hogy ennyi idő marketing után visszacsöppenek a gyerekek közé meg az iskolai környezetbe, hogy mit tudok egyáltalán kezdeni ezzel a helyzettel, mert bár előtte a workshopokon is tanítottam, de felnőtteket, akik érdeklődtek. Abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy a gyerekeket mennyire fogja érdekelni mondjuk a Toldi. Teljesen más itt a feladat.

A tanári szak közben hogy jött, hogy ezt a mobilos képzést is elvégezd?

Sajnos tudtam, hogy a tanári munkából nem lehet megélni (nevet). Nagyon szívesen mondanék mást, de ez volt az egyetlen nagyon fontos mozgatórugó akkor bennem.

Úgy néz ki, mégse ez számított végül.

Azért tudom ezt megtenni, mert ott van bennem az, hogy amint a tanításba belerázódok, onnantól kezdve visszatérek, hogy legalább egy negyedállásban a marketinggel foglalkozzak. Hiányzik egy kicsit a felnőtt emberekkel való üzleti kapcsolat. Nyilván tanár néniként az ember nem úgy érzi magát, mint egy csinosan, magassarkúban, 30 felnőtt ember elé álló előadó.

Mivel foglalkoznál szívesen?

Kampányokat menedzselnék, Ads-szel foglalkoznék. Mivel nem kell feltétlenül munkát vállalnom ebben a szakmában, így nem fogok mindent elvállalni. Korábban nyilván voltak olyan munkáim is, amiket csak azért vállaltam, mert valamiből meg kellett élnem. Most már, ha visszatérek, biztos, hogy meg fogom válogatni. Fontos, hogy a szívügyem legyen.

Szerintem egy marketinges úgy tud igazán jól működni, ha olyan dologban vehet részt, ami valamilyen szinten az övé. Ezt szabnám meg magamnak célként.

Véleményed szerint mit érdemes figyelembe vennie annak, aki ezt a szakmát választja?

Két dolog. Az egyik az, hogy fontos, hogy ehhez a munkához nézőpontváltásra van szükség. Vegyünk egy példát: ha mondjuk elromlik valami a lakásban, és próbálok hozzá eszközt szerezni, én biztosan nem fogom tudni a nevét. Tehát a marketingesnek azt kell tudnia, hogy ki lesz az, aki keresi és az nem feltétlenül csak az, aki ért hozzá. Vagy vegyük a helyesírást. Nem zárhatjuk ki a hirdetéseinkből azt, aki nem tud helyesen írni, mert nekünk az is ügyfelünk lehet. Nyitottsággal kell ezekhez állni, különböző nézőpontokat felvenni. A másik az, hogy nincs olyan, hogy nekem tökéletesen naprakész az online marketing tudásom és "kész vagyok". Nem vagyok kész. Soha nem lehetsz kész, mert az online marketing napról napra annyit változik. Folyamatosan olvasni kell az újdonságokat és utánamenni, tanulni. Ha valaki ezt a szakmát választja, akkor ott nincs olyan, hogy én ezt megtanultam és életem végéig csinálom. Csak nézzük meg azt, hogy az elmúlt időszakban a Google mennyit változtatott, mennyit javított, újított a rendszerein. Nyilván ezeket meg kell tanulni újra és újra kezelni, és persze az új lehetőségeket felfedezni. Nem tudhatjuk, mikor bukkan elő egy új Zuckerberg, aki egy másik közösségi hálót épít. Szerintem ez a szakma egyik legnagyobb nehézsége.