4 munkahelyi fóbia

Sokféle szorongás, félelem, stressz érhet bennünket a munkánk és a magánéletünk során egyaránt. Hétvégi hangulatú cikkünkben bemutatunk 4+1 olyan fóbiát, amelyek elsőre talán furának tűnhetnek, ám nagyon is léteznek.

Tim Lihoreau kreatív szakember és író fogta magát, és félig poénosan összegyűjtötte a valóban létező félelmeinket. A szerző egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy mindenkinek jót tesz, ha néha csak nevet egyet, és nem próbálja meg saját magát mindig komolyan venni.

Nézzünk ezek közül néhányat!

1.) Antefamaphobia: félelem, hogy munkatársaink a hátunk mögött kibeszélnek

Sokan bizonyára fel tudjuk idézni ezt a tétova érzést, amely akkor fog el bennünket, amikor belépésünk után szinte mindenki zavartan vagy természetellenesen viselkedik - sőt, hirtelen elhallgat. Ilyenkor azonnal arra gondolunk: rólunk beszéltek, amíg be nem léptünk a terembe.

Ennek a fóbiának létezik az ellentéte, az antefamaphobia contrarius is, amikor attól félünk, hogy amint kitesszük a lábunkat az irodából, mindenki rólunk fog beszélni. Ezért gyakran utolsóként zárjuk az ajtót.

2.) Aperepiphobia: félelem az e-mailek megnyitásától

Nem sokban különbözik a versurphobiától (félelem a számláktól), viszont jóval elterjedtebb. Az aperepifóbok mindentől félnek, a kéretlen reklámtól kezdve a főnökük kéréséig. Úgy is mondhatnánk, hogy a még olvasatlan e-mail ismeretlensége kelt szorongást bennük. Az e-mail sok örömet tartogathat, bár az is igaz, hogy az irodában a velünk szemközti íróasztalnál ülő munkatársunk is hajlamos e-mailt írni arról, hogy kéri a tűzőgépünket.

Mit lehet tenni? Emeljük ki azt, amit a főnökünk küldött, és amelyben arra kér, hogy feltétlenül végezzük el, amit szerinte nem végeztünk el, és amit ha nem végzünk el, akkor nemsokára nem lesz mit elvégeznünk. És próbáljuk meg leküzdeni, hogyha meghalljuk az új e-mailt jelző hangot, ne fusson végig a hátunkon a hideg.

3.) Cadophobia: félelem a kudarctól

Ők azok, akik nem sok erőfeszítést tesznek, mert előre félnek a kudarctól. Meggyőződésük, hogy nem is érdemes próbálkozni. Ennek eredményeképpen a cadofóbok gyakran csak eltöltik valahogy a munkaidejüket, és közben másokat is próbálnak arról meggyőzni: ne erőlködjenek, felesleges.

A másik jellemző szokásuk, hogy azt mesélik mindenkinek, volt egyszer egy zseniális ötletük, de soha nem nyílt alkalmuk a megvalósítására. Nem is csoda! Belőlük lesznek a legcinikusabb munkatársak, akik mindig készek azt bizonygatni, mennyire rossz nekik.

4.) Congressiophobia: félelem az értekezletektől

A legtöbb vállalatnál olyanok dolgoznak, akik az alábbi két szint valamelyikén tevékenykednek. Először is, akiknek az a dolguk, hogy kitűzzék az értekezletek időpontját, majd elmenjenek rájuk, ami a munkájuk 99 százalékát teszi ki. Ez, ha hozzáadjuk a kávézást, az internetezést és természetesen az értekezleten való felszólalást, már napi nyolc órás elfoglaltságot is kitehet.

Másodszor pedig azok, akik szintén eljárnak az értekezletekre, de ezenkívül el kell még végezniük minden más munkát is, ami egyébként is a feladatuk, plusz még amit az értekezleten kapnak. Ez utóbbi csoport gyakran felismerhető az értekezleten a nyers hangvételéről, a kütyük nyomogatásáról vagy egyszerűen a távolmaradásáról.

+1. Agmenophobia: félelem, hogy rossz sorban állunk

Ez a fóbia a magánéletünkben jelentkezhet. Kicsit furán hangozhat, hogy ilyen is létezik, pedig nagyon is gyakori félelemről van szó. Az agmenofób percekig tépelődhet, mielőbb beáll az egyik sorba, mert attól fél, hogy az lassabban halad, mint a másik.

Egyes vélemények szerint valamennyiünkben megvan ennek a csírája, és az igazat megvallva valóban mindenki állhatott már sorban úgy egy szupermarketben, hogy átfutott az agyán: a lassúbb sort fogta ki. Na, de amikor átállunk egy másikba, jön az újabb felismerés: máris gyorsabban halad az előző.

A rutinos agmenofóbok sosem egyedül járnak vásárolni, hogy több sorba is beállhassanak, és így javuljon az esélyük a minél gyorsabb sorra kerülésre. Az említett félelem egyik változata az agmenophobia specifica. Ebben az esetben az illető nemcsak attól fél, hogy a rossz sorba áll, de meggyőződése, hogy mindez azért van, mert ő áll benne.

Gondoljuk végig a fentieket, és a legjobb, amit tehetünk: nevessünk egyet. A nevetés nagyon jó hatással van a stresszre, a fáradtságra és a motiválatlanságra.

Ám ha ez sem hoz tartós megoldást esetleges munkahelyi problémáinkra, abban az esetben egyértelműen új munkakört vagy alapvetően új munkahelyet kell keresnünk. Nem velünk és valószínűleg nem is a csapattal vagy a főnökünkkel van a baj: pusztán nem passzolunk egymáshoz. Éppen ezért felesleges időrablás erőltetni ezeket a munkahelyi együttműködéseket, mert idővel még frusztráltabbá válunk. Inkább lépjünk a nekünk megfelelő irányba!

Készítette: Posta Renáta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, fizetés, karrier, szakma, fóbia