Amikor hajnali 4-kor csörög az óra
Egy munkahelyváltás azzal is járhat, hogy új időbeosztással, új napi rutinokkal kell megismerkednünk. Hogy lehet a legkönnyebben felvenni a ritmust?
Önnek ajánljuk!
Nagy Tamás az elmúlt években egy fővárosi irodaházban dolgozott, napi 8 órában, reggel 9 és délután 5 óra között. Munka után általában edzeni ment, vagy a barátaival találkozott egy italra. Átlátható, szépen kiépített és működő rendszerben teltek a napjai, egészen addig, amíg nem kapott egy vidéki állásajánlatot. Egy tévécsatornához hívták, ahol egy új, vetélkedő showt indítottak. Tamás új kihívások reményében rábólintott az ajánlatra, izgatottan várta a kezdést, de egyszer csak jött a hidegzuhany: a munkaidő hajnali 5-től, 13.30-ig tart.
„Azzal együtt, hogy igent mondtam erre az állásra, azt is elfogadtam, hogy az egész életem a feje tetejére áll. Nem elég, hogy egy új városban, új munkahelyen kell kezdenem, még a napi rutinjaim is felborulnak, és az alvási szokásaimat is át kell alakítanom. Nagyjából 1 hónap kellett ahhoz, hogy minden beálljon egy megszokott kerékvágásba.”
Az első hét
„Emlékszem, telepakoltam a bőröndömet hetekre elegendő napfelkelte-előtt-még-hűvős-van pulóverekkel, és bizakodó izgalommal birtokba vettem az albérletemet, amit a cég biztosított nekem. Az elkövetkező pár napban minden, a várakozásaimat felülmúlva, egészen könnyedén alakult. Nagyjából tartani tudtam az este 21.00 órai lefekvést, így nem okozott olyan nagy gondot, hogy másnap hajnalban 4 órakor már csörgött az ébresztő. Igyekeztem mindennap edzeni is elmenni, egyből munka után, hogy ezzel is lefárasszam magam a korai fekvéshez.
Igazából, olyan jól ment minden, hogy kezdtem azt hinni, valójában mindig is korán kelő típus voltam, és nem lesz itt semmi gond. Lelkesedésem egészen az első hét hétvégéjéig tartott, amikor is egy kisebb balesetben össze nem csúsztam három autóval. Mint később kiderült, ez a koccanás tökéletes metaforája volt az elkövetkező hetemnek.”
A második hét
„A költözés, az új munka, a hajnali kelések – egyszer csak minden rám telepedett és utolért a velük járó feszültség. Az adrenalin és a lelkesedés helyét, ami az előző egy hétben hajtott, átvette az állandó kimerültség. Próbáltam kisebb 15 perces szundikálásokat beiktatni napközben, de mivel új voltam a munkahelyen, sokat kellett tanulnom, és nagy volt a felelősség is.
Mivel sem az alvással, sem a stresszel nem nagyon tudtam mit kezdeni, igyekeztem legalább az étkezéseimbe némi rendszert vinni. Sajnos ezzel sem jártam nagy sikerrel, az egyetlen biztos pont a keddenkénti közös céges reggeli volt. Legalább egy étkezésem ki volt pipálva.
Az új kollégák közé is szerettem volna beilleszkedni, ezért soha nem mondtam nemet egy-egy munka utáni összejövetelre, aminek köszönhetően majdnem minden nap este 10 óra után estem haza. Ennyit arról, hogy 21.00 órakor már ágyban legyek… Ahogy közeledett a hétvége, egyre fáradtabb és frusztráltabb lettem.
A többiek igyekeztek velem megosztani a saját kis trükkjeiket: altatók, citromfű tea receptek, elsötétített szobák és meditációs gyakorlatok… Egyetlen kollégám mondta ki őszintén, amit én is egyre inkább sejtettem: ő bizony 6 hónapja kezdett, hasonló körülmények között, és még mindig nem vette fel a ritmust 100%-ban.”
A harmadiktól az ötödik hétig
t extrémitásai után ki voltam éhezve egy kis nyugalomra, és arra, hogy beálljon valamiféle rutin az életembe. Apró lépésekkel kezdtem. Nem stresszeltem magam tovább az étkezéseken, arra figyeltem, hogy a napi egy főtt étel meglegyen, egyébként pedig igyekeztem egészséges, fehérjében gazdag snackeket eszegetni egész nap. Elfogadtam, hogy nem vagyok az a napközben sziesztázós típus, így nem is erőltettem a kérdést. Ha úgy éreztem, hogy teljesen lefáradt az agyam, felálltam egy kicsit és elmentem sétálni egyet. (Nagy előnye a vidéki városoknak, hogy szinte alig vannak távolságok, akár az ebédidőnkben is tehetünk egy nagyobb sétát.)
A barátokkal, kollégákkal való közös programokat igyekeztem délutánra szervezni, és kialakítottam egy szabályt, hogy 2 este egymás után nem maradhatok fent este 9-nél tovább. Ugyanígy a szociális életem vesztett valamennyit a spontaneitásából, de legalább nem voltam hulla fáradt állandóan.
Magamtól valószínűleg nem kerestem volna ilyen időbeosztású munkát, de most már látom, hogy egy kis tervezéssel, nyitottsággal és nem kevés koffeinnel, ez az akadály is megugorható. Sőt! Vannak azért előnyei is a dolognak: a közlekedés hajnalban, és hazafelé napközben álomszerűen zökkenőmentes, illetve nagyon élvezem, hogy az egész délutánom szabad.”
Néhány extra tipp, ami sokat segíthet a szervezetünknek az átállásban:
- Rendszeres testmozgás
- Sok folyadék, lehetőség szerint víz
- Legalább napi 7 óra alvás
Készítette: Profession.hu
