A nehéz munkanapok ellen: önbizalom!

A napjaink népbetegségének számító önbizalomhiány a mélyben gyökeredzik: az önértékelési zavar következménye. „Az önértékelés egy folyton változó massza. Központi magjára rakódnak tapasztalataink, a dicséretek és a kritikák, amelyek alapján saját magunk értékességét mérjük. Sérelmek mindannyiunkat érnek a gyerekkorunktól kezdve, de egyénfüggő, hogyan reagálunk rájuk. Ha látjuk magunkban az értékeket, a rossz élmények ellenére is képesek leszünk kiállni magunkért, ellenkező esetben viszont negatív gondolatokat kezdünk táplálni (nem vagyunk elég értékesek, nem érdemlünk meg valamit), és a negatív érzések is megjelennek önmagunkkal kapcsolatban, ami jellemzően komoly önelfogadási problémába fordul át” – kezd bele a témába Andrási Betty pszichológus. 

„Úgysem sikerül”

Ha nem szeretjük önmagunkat, az bizony komolyan kihat a cselekedeteinkre, a magánéletünkben és a munkánkban egyaránt. „Az önbecsülés hiányát mutatja, ha például belenyugszunk az állandó túlórázásba, vagy abba, hogy a főnökünk folyton kiabál velünk. Nem merünk visszaszólni, vagy felmondani és kilépni ebből a romboló helyzetből, mivel úgy gondoljuk, hogy mi ezt érdemeljük. Azok az álláskeresők, akik értéktelennek hiszik magukat, nem is pályáznak meg egy nekik valóban tetsző állást, mivel biztosak benne, hogy az adott cég szóba sem állna velük” – osztja meg Andrási Betty.

Minél negatívabban gondolkodunk magunkról, annál inkább ezt vetítjük kifelé is, így a kudarcok borítékolhatók. „Tipikus szituáció, amikor nem kapunk meg egy régóta várt előléptetést, vagy épp a fizetésemelésünk marad el. Ezek újabb pofonok, amelyek még tovább rombolják az amúgy is instabil lábakon álló önértékelést. Azonban ha őszintén önmagunkba nézünk, általában kiderül, hogy mi sem tartottuk alkalmasnak magunkat az adott pozícióra, vagy nem éreztük úgy, hogy megérdemelnénk több fizetést. A világ tehát mindig visszatükrözi a saját nézőpontunkat! Akik pozitív énképpel bírnak, ilyen esetben egyszerűen megrázzák magukat, és már mennek is tovább. Az önmagunkba vetett hit megerősítése rendkívül fontos, ahogy a világba vetett hit is, vagyis a pozitív gondolkodás. Ez segíthet bennünket abban, hogy a munkahelyen tapasztalt nehézségeket, beleértve a váratlan elbocsátást is, ne kudarcként, hanem puszta eseményként éljük meg” – fejti ki a pszichológus. 

A legfontosabb felismerés

Interjúalanyunk szerint az alacsony önértékelésű emberek nagyon hosszú ideig tűrnek, így nehéz kimozdítani őket a számukra nyomasztó helyzetből, azonban mindenkinél eljön az a pillanat, amikor felébred az ösztönük, és azt érzik, hogy nem akarnak tovább így élni. „Ez az úgynevezett szenvedésnyomás, amely a leglényegesebb felismerés gyújtópontja, a változáshoz azonban azt is tudatosítaniuk kell az érintetteknek, hogy az életüket nemcsak mások irányíthatják, mint a főnökük, vagy a párjuk, hanem rajtuk múlik leginkább, mi is történik velük, vagyis igenis tehetnek önmagukért. Fontos azonban megjegyezni, hogy a változás egészen apró lépésekben történik. Először a hamis énképeket kell lebontanunk magunkban, majd pedig felszínre kell hoznunk a rég elfeledett valós énképeket, amelyekért jellemzően egészen a gyerekkorunkig kell visszanyúlnunk. Ez a folyamat gyakran komoly veszteségekkel jár: ilyen lehet a munkahelyváltás, a baráti kör elvesztése, vagy a párkapcsolat megszakadása, a környezetünk ugyanis a régi énünket szokta meg.”

Változtatni tehát nem könnyű, ráadásul az ismeretlen jövő is bizonytalanságot kelthet, ezért érdemes külső szakember segítségét kérnünk, aki kísér bennünket ezen az önismereti úton. „Mindenkinek más módszer adhat megfelelő segítséget, a külső szem viszont többnyire elengedhetetlen a fejlődéshez, egyrészt azért, mert rálát a múltban gyökerező összefüggésekre, másrészt pedig ő lesz az, akiben az önmagát kereső bízhat, akinek elmondhatja legújabb élményeit” – hangsúlyozza Betty.

Amit már ma megtehetünk

Saját értékeink megtalálásához érdemes mihamarabb elvégezünk a szakértő által javasolt gyakorlatot: „nézzünk vissza a múltunkba, és gyűjtsük össze mindazokat a feladatainkat, amelyek jól teljesítettünk, illetve azokat az eredményeket, amelyeket akár a korábbi munkahelyeinken is elértünk. Mivel önmagunkról nehezen mondunk jókat, kérjük meg közvetlen kollégáinkat, hogy egy nekünk címzett levélben röviden foglalják össze, mit gondolnak rólunk. Meg fogunk lepődni, milyen kedvesnek, szorgalmasnak, megbízhatónak tartanak bennünket mások! A jövőbe is ajánlott tekintenünk, és részletekbe menően elképzelnünk, milyen is lesz az életünk mondjuk öt év múlva, amikor már minden problémánk megoldódott. Írjuk le, hol dolgozunk, hogyan érezzük magunkat a munkában, milyen a viszonyunk a főnökünkkel, és azt is mellétehetjük, ahogy mindezt elértük.”

Akik alacsony önbecsüléssel küzdenek, valószínűleg folyamatosan negatív belső monológot folytatnak, amikor is újabb és újabb kritikus megjegyzéseket tesznek magukra. „Hunyjuk le a szemünket, és képzeljük el magunkat kisgyerekként, és azt is gondoljuk hozzá, hogyan éreztük magunkat, amikor például az iskolában bántottak minket. Ez a kislány, kisfiú a mai napig ott él bennünk, amikor önmagunkat szidjuk, őt szidjuk! Klienseimnél tapasztalom, hogy ha ebbe belegondolnak, azonnal az a reakciójuk, hogy őt nem akarják bántani, és nemcsak felhagynak a kritikával, de szépen lassan elkezdik dicsérni magukat. Annál is inkább ajánlott így tennünk, mert ahogy magunkhoz viszonyulunk, a külvilág is úgy fog hozzánk. Ráadásul az érzelmeink nagy hatással vannak a mozgásunkra, és ez fordítva is igaz. Húzzuk ki magunkat, és sétáljuk végig úgy a munkahelyünk folyosóján – máris magabiztosabbnak érezzük magunkat. Gyakoroljuk rendszeresen a sikerpózt is, vagyis álljunk stabilan, és emeljük magasba karjainkat, mintha épp hatalmas győzelmet arattunk volna, ugyanis ilyen testtartásban egyszerűen nincs önbizalomhiány” – sorolja a szakember.

Ha a fentiek alapján magunkra ismertünk, elérkezett az idő ahhoz, hogy változtassunk! Legyünk türelmesek és kitartóak, és ne féljünk külső segítséget sem kérni. Amennyiben már keressük a nekünk való munkahelyet, tartsuk szemünket a legfrissebb lehetőségeken, vagy használjuk személyre szabott beállításainkat. Frissítsük önéletrajzunkat, és jelentkezzünk minél több helyre. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést!

Készítette:Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, önismeret, önértékelés