Generációs különbségek az állásinterjún

A sokat látott, és több országban vezetőként dolgozó szakembert, Palincsár Lászlót (42), a Team Red ügyvezető igazgatóját kérdeztük a reklámszakmában érzékelhető trendekről, lehetőségekről, és fiatalokat interjúztató tapasztalatairól. Nézzük!

Profession.hu: Ön 22 évesen kezdett dolgozni, 3 év múlva már médiaügynökségi vezetővé vált, karrierjét pedig mindvégig a média- és a reklám világában töltötte. Hogyan látja ezt a szektort, mit emelne ki HR oldalról?

Palincsár László: 2008 körül jött a válság, ez óriási mértékben sújtotta ezt a szektort is, mindenhol faragták a büdzsét, racionalizálták a csapatot. Az azt követő években – ami körülbelül 2014-ig tartott –, a reklámügynökségektől a középvezetők és a szeniorok többségét elküldték.  A fellendülés után újra kellett építeni a csapatokat, bővíteni a szakmai kompetenciát, ám az említett folyamat miatt szakemberhiány alakult ki ebben a közegben. Most a munkaerőpiacon találunk sok juniort és több mint tíz éves tapasztalattal rendelkező vezetőket. Azonban a közöttük lévő erős szakmai húzóerő már nincs jelen, az elmúlt években vagy elvándorolt nagyvállalatokhoz, vagy újraképezte magát, vagy saját tanácsadó céget alapított. Még idő, mire újraépül ez a bázis a munkaerőpiacon.

Profession.hu: Másfél éve tért haza Svédországból, ahol a ZenithOptimedia médiaügynökséget vezette négy éven át. Mit tapasztalt a csapat terén itthon és a külföldön? Melyek a szembetűnő különbségek a magyar és, mondjuk a svéd reklámszakemberek között?

Palincsár László: Őszintén szólva, amikor megismertem a svéd csapatomat, nem voltam meggyőződve arról, hogy velük meg tudom váltani a világot – már ami a teljesítménybeli vállalásaimat érintette. Leginkább úgy tudnám jellemezni általánosságban is a svédeket, hogy végtelenül nyugodtak, nincsenek versenyhelyzetben, és senki sem aggódik azon, hogy elveszítheti a munkahelyét. Ilyen nincs. A saját lányomon keresztül láttam a miérteket is. Például hatodik osztályig nincs jegy, osztályozás, arra hivatkozva, hogy az torzít, és beáll egy furcsa egyenlőtlenség a gyerekek között. Szerintem az oktatási módszer ugyanakkor kiöli a kreativitást, az egyéniséget, a különbözőséget, a színességet is belőlük. Ezt láttam a lányom oktatásán, és ugyanez köszönt vissza már a felnőtt emberekből álló csapatomban is. Nekem, mint vezetőnek pedig egy igazi motivációs tréning volt, hogyan tudom kihúzni ebből az apátiából az embereket. Amikor visszajöttem Magyarországra, egészen más dinamika fogadott a munkatársak terén. És itt fontos az egyéni teljesítmény, az eredetiség is.

Profession.hu: Beszéljünk a generációk közötti különbségről, konkrétan a hazai pályakezdőkről! Hogyan látja ezt a kérdést?

Palincsár László: Mondok egy példát! Amikor pályakezdőként bementem a nagy Ogilvy-hez, azzal álltam elő, hogy ne fizessenek nekem egy évig, de ott szeretnék ülni Karácsony Laci mellett és vele dolgozni. Hogy szeretnék fejlődni, tanulni és megmutatni, amit tudok. Ma erre azt mondják a fiatalok, hogy mi az, hogy nem kértem fizetést? Ők ezt veszik észre az egészből. Azt, hogy „ingyen adtam oda magam”. Én pedig azt, hogy a legtöbbjükből a szakmai alázat hiányzik. Minden arról szól nekik, hogy ÉN, pedig várnám azt a jelentkezőktől, hogy szeretnék tőletek tanulni. De ez nincs meg a többségükben. A pályakezdők zöme olyan mérhetetlen magabiztosságot képvisel, ami már túlzás. Én tisztelem bennük a felkészültséget, a generációjukra jellemző digitális vénát, de csapatban dolgozva az is fontos, hogy ne egoistán gondolkodjanak a munkatársaim. És azt is észrevettem, hogy nem foglalkoztatja őket, hogyan tudnának a munkájukkal értéket teremteni. Ha megkérdezem a jelölteket az ambícióikról, például hol lennél mondjuk 3 év múlva, akkor jönnek a válaszok: 2 év múlva account manager, 3 év múlva account vezető szeretne lenni. Aztán a pályakezdők nettó fizetése 150 ezer forint körül van, ehhez képest volt olyan pályázóm, aki közölte, hogy nettó 500 alatt be sem teszi a lábát ide.  És még valami, ami szintén erre a generációra jellemző: azok, akik nagyon aktívak a közösségi oldalakon, elsősorban saját magukat szeretik láttatni, és nem másokra kíváncsiak, vagyis nem bírnak magas empátiával. Ez nagy különbség, és a csapatmunkában érezhető is.

Profession.hu: Milyen pozíciókra keres szakembereket? És melyek a legfontosabb személyiségbeli elvárásai?

Palincsár László: Jelenleg grafikust, dtp munkatársat és head of digitalt keresek, meg a produkciós részre is egy jó szakembert. A digitális média divíziót folyamatosan kell bővíteni, mert ez egy dinamikusan változó terület, de van folyamatos tréning házon belül. Illetve az új terület az online médiában a programmatic alapú vásárlás, ez mindössze 1 éves szakma. Itt a legszeniorabb kolléga is kb. 24 éves. Egy szintén új terület, az ún. datascientist-ek, mint születendő szakma. Itt fontos, hogy szeressék az adatokat, de ne legyenek kockák, hanem le tudják fordítani ezeket következtetésekre, és meg tudják fogalmazni egyszerűen, a többiek számára is felhasználható módon.

Profession.hu: Mi a legfontosabb, amit vezetőként megtanult? Mit tart a legértékesebb felismerésnek?

Palincsár László: Mindig is fontos volt számomra a példamutatás és az alázat. Mi magunk is szolgáltató cég vagyunk, az ügyféllel, a munkával és a kollégákkal szemben is felelősek vagyunk. Ha ez a két dolog összeér, az a tökéletes.

Készítette: Posta Renáta

Címkék: álláskeresés, munka, fizetés, karrier, szakma, reklám