A növekedés megtorpanása akár egy jó lehetőség is lehet számunkra, ha képesek vagyunk kezünkbe venni a történések irányítását.

A sokak által követett alaptézis szerint a vállalatoknak növekedniük kell, különben nem maradhatnak talpon, ami ugyan több szempontból is vitatható elv, mégis a versenyszféra sajátja: olyan ez, akárcsak a versenysport, vagyis mindig valamivel jobbnak kell lenni másoknál. Ha ez megvalósul, akkor alakul ki a bővített újratermelés spirálja, ami komoly hatással van a szervezet egészére, a csapatokra, a motivációra, a munkavégzésre. De vajon mi a helyzet akkor, ha a növekedés váratlanul megáll?

Van ráhatásunk

Visszaesések időről időre bekövetkeznek: ezek lehetnek szektorálisak, ideiglenesek, vagy földrajzilag meghatározottak, és ahogy a jelen tapasztalatai mutatják, lehetnek egészen hirtelenek, sőt, akár globálisak is.

Mivel már látható, hogy a helyzet nem tekinthető illékonynak, ahhoz alkalmazkodva szükséges cselekedni. „A jó hír, hogy a csökkenést lehet tudatosan menedzselni, illetve a csökkenésben meg lehet találni azt a tartalékot és lendületet, ami az újabb növekedési fázisban mozgósíthatóvá válhat. A csökkenésmenedzsment tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk a konszolidációt, viszont urai vagyunk a helyzetnek” – vallja a szakember.

Eljött a rendrakás ideje

A csökkenésmenedzsment nagyon hasonlatos ahhoz, amikor a számítógép merevlemezét töredezés-mentesítjük, vagyis egy szoftver segítségével újrarendezzük a tárolt információkat, jelentős tárhelyet felszabadítva a művelettel. „Pontosan erre van most szükség a vállalatoknál, ugyanis a valaha jól megtervezett és akár évek óta működtetett folyamatok között valószínűleg bőven akadnak már olyanok, amelyek a körülmények, a technológiai feltételek, a rendelkezésre álló munkaerő függvényében mára már elavultak” – mutat rá interjúalanyunk.

A strukturális, a szervezet egészét érintő átalakítások persze számos kihívást rejtenek magukban, nem könnyű belekezdeni ezekbe, azonban a konszolidáció egyik lehetséges és garantáltan eredményes módja, ha megnézzük, aktuális folyamataink milyen mértékben szolgálják a vállalati célokat, mennyire hatékonyak és költségkímélőek.

„A termelés, szolgáltatás csökkenése remek alkalom a rendszerek átvilágítására, és lehetőséget ad az erőforrások felszabadítására, optimalizálására. Ezt a lehetőséget kaptuk most meg, ugyan kéretlenül, a folyamat végére viszont valószínűleg kiderül, hogy sokkal hatékonyabban is kiaknázhatjuk a rendelkezésre álló munkaerőben, technológiai apparátusban, eddig megbonthatatlan keretekben rejlő potenciált, miközben szerethetőbb munkahellyé is válhatunk”– fejti ki László.

Lépésről lépésre

A helyzetre ugyan nem készültünk fel, mégis reagálnunk kell rá: a kivárás, a bizakodás, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba egyszerűen nem működő stratégia, ahogy a csökkenésmenedzsment sem opcionális. „Mindenek előtt vegyünk egy nagy levegőt, és vegyük tudomásul, hogy sok minden megváltozott, és nincs tovább úgy, mint eddig. De ha készek vagyunk most megtenni, amit tudunk, vagyis alázattal kezeljük az új viszonyokat, lesz módunk a továbblépésre, majd később a növekedésre is” – szögezi le a lényeges kiindulópontot a szakember.

László szerint nagyon fontos megértenünk, mi csapódott le a szervezetben a változások nyomán, legyen az pozitív vagy negatív hatás, ugyanis ezeket a tanulságokat beépítve tudunk majd haladni a szervezet és a folyamatok racionalizálása felé. „Kezdjünk célzott adatfeltárással, információgyűjtéssel, egyéni-, mikro-, szervezeti és vállalati szinten egyaránt, hogy kiderüljön, kinek mit jelent és ki hogyan éli meg azt, ami történik. Így egyrészt teret adunk arra, hogy az érintett kollégák kiventillálják magukból az érzéseiket, gondolataikat, kérdéseiket, miközben az egyéni sorsok és tapasztalások rendkívül árulkodóak a szervezet egészéről. Hiszek a kollektív bölcsességben, a különböző álláspontokat összegző közös tudásbázis ugyanis biztos alapot ad a szükséges döntésekhez, hiszen egyaránt szembesülünk majd panaszokkal, ahogy jó gyakorlatokkal is.”

Az egyik ilyen új és működő gyakorlat a távmunka, amire gyakorlatilag néhány nap leforgása alatt álltunk át globálisan – vagyis a munkáltatók és munkavállalók a saját bőrükön tapasztalják meg a csökkenésmenedzsment legfontosabb alapelvét, hogy szinte bármi lehet másképp. „Kérdezzünk és halljuk meg a visszajelzéseket, majd pedig legyünk készek tanulni a kialakuló jó gyakorlatokból, mivel következő lépésként azt érdemes meghatároznunk, hogy melyek azok, amelyeket a válság után is megtartunk, vagyis amelyek mentén újratervezhetjük a működésünket, és amire aztán a felfelé ívelés időszakában építkezhetünk” – fejti ki interjúalanyunk.

Valós nyereségek

Egy világméretű kísérlet szereplői vagyunk, és sok tekintetben csak rajtunk múlik, hogyan is jövünk ki ebből a tesztüzemből. „Most lehetőségünk nyílik visszakanyarodni a küldetésünkhöz, és lehántani magunkról mindent, ami nem ezt szolgálja. Egyszerűsíthetjük a folyamatainkat, egyértelműbbé tehetjük a vállalati struktúrát, áramvonalasabbá a kommunikációt, felülbírálhatjuk a képzés rendszerét, racionalizálhatjuk az együttműködések mikéntjét, sőt olyan tehetségekre is lelhetünk a rendszerben, akik a jövőben akár feljebb lépve, több felelősséget vállalva támogathatják a vállalti célokat. Mindezt ráadásul a munkavállalóinkat széles körben bevonva, őket aktivizálva tehetjük meg, kifejezve feléjük, hogy számít a véleményük, a tudásuk, vagyis együtt formálhatjuk újra a vállalatot, ami felbecsülhetetlenül erősíti a kötődéseket, és a közös tapasztalás kollektív élményként hatalmas, korábban garantáltan nem létező energiákat szabadít fel a szervezetekben – amennyiben nyitottan, változásra készen állunk a helyzethez” – összegzi László.

Készítette: Istók Nikoletta