Itt a második hullám. Mit tanultunk az elsőből? Online HR Konferenciánkon Zsédely Krisztián, a Profession.hu értékesítési vezetője beszélt arról, hogyan kezelték a cégek a bizonytalanságot és a változásokat: lássuk, mi történt az elmúlt hónapokban körülöttünk, velünk, bennünk.

Az elmúlt időszak a megoldáskeresésről és a kölcsönös lojalitásról szólt: „A válságkezelésben a munkavállalók lojalitása az esetleges vállalati döntések, így például a fizetéscsökkentés elfogadásában mutatkozott meg, a munkáltatóké pedig abban, hogy a megszorítások esetén csak a legvégső esetben nyúltak az elbocsátás lehetőségéhez."

Hoztunk számokat, és mellé tesszük az emberi oldalt is.

Ahogy arról sokszor írtunk már oldalunkon is, vadonatúj egészségügyi helyzet borította fel a gazdasági stabilitást: ez egyben formálta a munkaerőpiacot is, és a jelöltvezérelt munkaerőpiac hosszú évek egyeduralma után egy csapásra nyitott, lehetőségek vezérelte piaccá vált.

Jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy az EU a 2008-as válsághoz képest háromszoros nagyságú gazdaságélénkítő csomagot jelentett be. A 200 milliárd eurós fiskális csomag főleg a vállalatokat védi, arra ösztönözve őket, hogy ne bocsátsanak el dolgozót.

Várakozások és következmények

A Profession.hu március és június között 3 etapban kérdezte meg 1200 cég vezetőit a kialakult járványhelyzet hatásairól:

Márciusban a megkérdezett cégek negyede még csak enyhén érezte a negatív hatást, míg harmada már a cég tönkremenetelét vizionálta

Áprilisban már tízből kilenc cég üzleti tevékenységét érintette a járvány, 62%-ot kisebb, 32%-ot nagyobb mértékben érintve. Az első hullám az 1 milliárd forint feletti árbevételű cégeket kevésbé rázta, rugalmasabban tudtak alkalmazkodni, míg a kisvállalatokat érzékenyebben érintette a kialakult helyzet.

Június végére szinte nem maradt cég, amire ne lett volna hatással a koronavírus okozta válság. Ugyanakkor a 750 megkérdezett cég 80%-a nyilatkozott úgy, hogy kisebb korlátozással, de működni tudnak.  

Bevezetett intézkedések

Áprilisban és júniusban is a cégek ötöde jelezte, hogy cégüknél nem került sor semmilyen intézkedésre. Ahol igen, ott elsődlegesen a munkavállalók munkakörülményeinek megváltoztatása történt meg, és csak minden tizedik esetben volt eszköz az elbocsátás. Időleges fizetéscsökkentés, a munkaidő rövidítése volt a legáltalánosabb intézkedés.

Áprilisban a munkaadók fele nyilatkozott úgy, hogy eddig sem voltak elbocsátások és a későbbiekben sem várhatók. Június végére ez bebizonyosodott, hiszen a cégek csaknem 70%-a jelezte, hogy nem került sor elbocsátásokra. Az elmúlt hónapok megmutatták, hogy a cégek legutolsó eszköze, hogy hozzányúljanak az állományhoz, és elbocsássanak munkavállalókat.

Fő a megtartás

Az elmúlt hosszú évek jelölt-vezérelte piaca nem múlt el nyomtalanul:

„Belénk ivódott annak a nehézsége, hogy milyen nehéz megtalálni és integrálni a jó jelölt-kollégákat egy szervezetbe. Számtalan eszközzel tettünk a jelöltekért: gyönyörű irodák, megváltozott leadership kultúra, a home office lehetősége, empowerment, lapos szervezetek, kreatív toborzási eszközök, egyre szofisztikáltabb folyamatok, erősítés mobilon.

A toborzási nehézségek tudatában a magyarországi cégek jelentős hányada nagy nehézségekkel szemben, akár béreket csökkentve is állta a sarat. Hiszen csak így lehet erősen kijönni egy válságból, jól elkapni a felemelkedést. Olyan csapattal, akik bíznak a vezetőkben, akik mindent megtesznek a cégért, akik emlékeznek rá, hogy a vezetők is mindent megtettek értük, amikor szükség volt rá.”- mondja Krisztián.

Új preferenciák, visszatérő toborzási kedv

A Profession.hu-n aktivált álláshirdetések száma is jól megmutatja az elmúlt időszak trendjeit: míg márciusban és áprilisban visszaestek a meghirdetett pozíciók, mostanra elkezdett visszatérni a toborzási kedv, még ha nem is olyan mértékben, mint a COVID előtti időszakban.

Éveken át az ismeretségi körből való betöltés, a személyes ajánlás volt az első számú toborzási csatorna, mostanra azonban az állásportálokon való hirdetés a leggyakoribb.

Mi történik a munkavállalókkal? 

Miért kezd el most új állást keresni valaki? – tettük fel a kérdést kutatásunkban.

Az okok:

- Leépítések

- Kényszerszabadságolások

- Óraszámcsökkentés

- Fizetéscsökkentés

Bár az elbocsátások a cégek számára utolsó utáni lehetőségek voltak, sokan elveszítették a munkájukat. Az ott maradottak közül sokan bizonytalanok: nincs elég információjuk arról, hogy a cégük végül tervez-e leépítéseket. Ha nincs megfelelő kommunikáció, bizonytalan a környezet a munkavállaló körül, akkor könnyen válik aktív munkakeresővé. Az ő megtartásukra az őszinte és transzparens kommunikáció, a bizalom visszaépítése a kulcs.

A kényszerszabadságolások, az óraszám és a fizetéscsökkentés esetén is a bizonytalansági tényező hajtja a munkavállalókat az új munkahelyek felé: a bevételkieséstől való félelem, az, hogy nem tudható előre, mennyi kényszerszabadsággal kell számolni, szintén az álláskeresés felé mozdíthatja a dolgozókat.

A fizetés előbbre került a jelöltek preferenciái között, a szakmai kihívások hátrébb, de a biztos lábakon álló stabil cég is ott van a toplistán, csakúgy, mint a rugalmasabb foglalkoztatási formák (pl. home office vagy rugalmas munkaidő).

Merre tovább?

„A vállalatok mennek előre, de óvatosak, lassú a döntéshozás, átgondoltabbak, mint korábban.” – vázolja a képet az értékesítési vezető, 15 ezer megkérdezett cég véleményére alapozva.

„A munkáltatói márka régóta nemcsak arról szól, hogy mennyire tudjuk elkényeztetni a munkavállalót. Most a valós értékek vagy éppen azok hiánya erősödnek fel. Ha egy cégnek nem erős a belső megítélése a jelenlegi helyzet és a jövő még inkább próbára fogja tenni azt.” A megoldáskeresés és az újratervezés továbbra is a napjaink szerves része lesz: „Az elkövetkező időszak arról szólhat, hogy a nehézséget lerázd magadról, és tegyél egy lépést felfelé. Minden probléma legyen egy lépés felfelé.”

Online HR Konferenciánk kerekasztalbeszélgetésén 5 iparág HR vezetőit kérdeztük az elmúlt időszak tanulságairól: a tapasztalatok és bevált megoldások megtalálhatók kapcsolódó cikkünkben!