5 tipp, hogy ne kísértsen az előző főnök

Vezetőváltáskor ösztönösen adja magát a helyzet: kikerülhetetlen az új és a régi vezető összehasonlítása. Még szembetűnőbb ez a jelenség és nagyobbak az elvárások, ha a régi vezetőt dicsőítette a csapata, vagy olyan családi vállalkozásról van szó, ahol az idősebb generáció évtizedekig sikeresen vezette a céget.

Valljuk be, nehéz más árnyékából kiindulva bizonyítani saját képességeinket és egyéniségünket. És ez a mechanizmus - szerencsés esetben csak rövid ideig - gátat szabhat nekünk, hogy bármiben is túlszárnyalhatnánk az elődöt, ráadásul jóval nagyobb hangsúlyt kapnak hibáink is. A felfedezett visszásságokat a csapat tagjai az új emberre hárítják, hogy a nagyra becsült elődöt ezzel is óvják.

Ám az új vezetőnek nemcsak elődje árnyékával kell megküzdenie. A "csakhogy végre itt van"-féle felkiáltás, amivel a kevésbé szeretett exfőnökre utalva fogadják az illetőt, hasonlóan nehéz szituáció kiindulópontja. Állandóan azzal fogják őt szembesíteni, hogy milyen volt, amikor korábban minden rossz vágányon haladt, és hogy mindent másképp kellett volna intézni.

Nem mindig egyszerű elhatárolódni az új vezetőnek sem az előd hibáitól, de bölcsen és megfontoltan kell hozzáállni ehhez a helyzethez is. Különösen nehéz a helyzet, ha a csapat teljes mértékben a régi összetételt képviseli.

Adunk 5 tippet, amivel átlendülhetünk egy ilyen szituáción!

Az egyetlen előnyös módszer ebben az esetben az, ha megtanulunk gátat szabni az elődünkkel kapcsolatos félelmeinknek. Hogyan? Saját erősségeinkre és jellemzőinkre fókuszáljunk ahelyett, hogy másokhoz mérjük magunkat minden döntésünknél.

A következő kérdéseket tegyük fel magunknak, és állítsuk össze rá a válaszainkat is!

1. Vegyük sorra, miben különbözünk az elődünktől! Térjünk ki az erősségeinkre, ám a gyengeségeinkre is. Ne szégyelljük, ha valamiben nem vagyunk otthon, mivel minden vezetőnek van egy saját csomagja, amiben ő a legjobb. Fókuszáljunk ezekre, és domborítsuk ki a csapatra és a cégre vonatkozó előnyeit is!

2. Válasszuk ki az előző listánkról azokat a tulajdonságokat, amelyek esetében fontos különbséggel rendelkezünk! Lehet ez a nagyobb empátia, a hatékonyabb munkaidő gazdálkodás, vagy éppen a gördülékenyebb adminisztrációs szemlélet. A lényeg, hogy markáns előnyt jelentsen a beosztottak szempontjából!

3. Most nehezítünk! Gondoljuk végig, hogyan tudnánk ezeket a kiemelkedő tulajdonságainkat úgy jellemezni, hogy az elődünk tevékenységét ezzel ne sározzuk be! Vagyis fordítsuk át a munkafolyamatokra ráhúzva úgy, hogy ne visszafelé mutogassunk: "Bezzeg, mi megcsináljuk helyette!", hanem tekintsünk előre és kezeljük a csapatot egységként.

4. Ha ezeken túl vagyunk, legyünk őszinték magunk előtt még egy kérdésben! Vagyis ismerjük el objektíven, ha elődünk jobb volt nálunk valamiben! Ne fukarkodjunk az elismeréssel, ezt a saját érdekünkben tegyük meg - és végül is magunk előtt kell beismerni.

5. Előfordulhat, hogy az elődünk még mindig a cégnél dolgozik. Ez megnehezítheti az életünket, és éppen ezért minél előbb foglalkozni kell vele. Ismerjük meg az illetőt, hallgassuk végig véleményét előző munkájáról! Ezután gondoljuk át, mi az, amiben esetleg érdemes kikérni a tanácsát a jövőre nézve. Hatékonyabb ugyanis szövetségesként kezelni egymást. Értelmetlen lenne egy ilyen helyzetben belemászni felesleges szakmai villongásokba és rivalizálásba. Hiszen ő már (elvileg) továbblépett, tartsuk hát tiszteletben korábbi munkáját, és lépjünk a tettek mezejére!

Minden döntésünk és cselekedetünk egy irányba mutasson: érzékelhetővé váljon, hogy egy új emberről és vezetőről van szó személyünkben, aki a helyzet magaslatán áll. És ne feledjük: semmi esetre se kövessük el azt a hibát, hogy belemegyünk az elődünk hibáinak kitárgyalásába beosztottaink körében. Ingoványos talaj ez, és nem vallana professzionális vezetői egyéniségre.

Forrás: Peter Fisher: Az első 100 nap a főnöki székben, Mérték kiadó.

Készítette: S. G.

Címkék: karrier, főnök, előléptetés, munkahely