A munkavállalói élmény fogalma néhány éve vált vastagbetűs kifejezéssé a HR szótárakban. Minden munkáltató számára megkerülhetetlen, aki komolyan gondolkodik a megtartásról, és a munkaadói márkáját sem kizárólag a közösségi oldalakon igyekszik építeni. Szervezeti kultúra függő, hogy a cégek milyen módon igyekeznek élményt nyújtani a náluk dolgozóknak a legszürkébb hétköznapok szintjén, de egy biztos: mindig van új a nap alatt. Mai cikkünk azoknak szól, akik szintet lépnének a témában.

Az employee experience fontosságát egyre több cég tűzi a zászlajára, ugyanakkor talán még az sem egészen világos, mi mindent foglal magában ez a megvalósítandó élmény. Tőlünk nyugatabbra vagy a tengerentúlon már nagyobb kultúrája, több évre, évtizedre visszanyúló gyakorlata van a munkavállalók fókuszba helyezésének, a jóllétükre való odafigyelésnek, míg nálunk szinte csak ízlelgetjük ezeket a kérdéseket. Tilesch Anna, a Lensa mood menedzsere egy lényeges megállapítással kezdi:

Az employee experience szakértő talán ismerősebben hangzik sokak számára, mint a mood menedzser, de nem is az elnevezés a lényeg, hiszen e két titulus egészen hasonló sarokpontokat fed le. A hangsúly ott húzódik, hogy az élményteremtő tevékenység csak akkor lehet hosszútávon hatásos és eredményes, ha nem sokadrangúan jelenik meg egy amúgy is leterhelt kolléga munkaköri leírásának végén. „Nehéz körülhatárolni, mi minden tartozik egy mood menedzser feladatai közé, hiszen ezt a szerepet a munkaerőpiac előre nem látható változásai hívták életre, a határai képlékenyek, és mindig az adott cég értékrendjéhez, céljaihoz szükséges idomulnia. Számomra is idővel alakult ki ez a munka, az első munkahelyemen, egy startupnál merült fel az az igény, hogy a születésnapok megünneplésén és a csapatépítők szervezésén túl tudatosabban odafigyeljünk arra, hogyan érzik magukat nap mint nap a munkatársak. Azt gondolom, ez a tudatosság a kulcs, ami nemcsak egyszeri gesztusokká teszi azt, amit a munkavállalói élmény sokak számára takar, hanem rendszerbe helyezi ezt a ma már elengedhetetlen szemléletet” – osztja meg a szakember.

Nem kérdés, hogy egy vállalat munkaerőpiaci versenyképessége is múlhat azon, hogy hogyan bánik a napjainkban egyre értékesebb munkavállalókkal, különösen azokban a szektorokban, ahol a munkaerőhiány állandósult. Azt is tudjuk, hogy az álláskeresők számára a cégkultúra olykor többet nyomhat a latban, mint a fizetés, ugyanakkor még számukra is hathat furcsán egy ilyen kimondottan rájuk koncentráló munkakör, aztán az első tapasztalatok után fordul a kocka.

A visszajelzések tehát pozitívak a dolgozói felmérések során, azonban a mood menedzser tevékenységének hatása soha nem önmagában mérhető. „A munkavállalói élményért felelős munkája csak úgy nem tudna működni, vagyis szükséges, hogy az odafigyelés kultúrája, a megfelelő gondolkodásmód hassa át az egész szervezetet. Én minden esetben azt közvetítem, ami fentről érkezik, vagyis az együttműködés és harmónia a mood menedzser és a menedzsment között elengedhetetlen. A kreatív ötletekért felelek én, de a megvalósításról mindig együtt döntünk” – avat be Anna.

Ahhoz, hogy valaki felelősségteljesen lássa el ezt a születőben lévő feladatkört, jól jöhetnek a pszichológiai és szervezet-fejlesztési ismeretek, egy nagy adag empátia és nyitottság, ami a szakember szerint a bárhonnan érkező inspirációkra is fogékonnyá tesz. „Első lépésként mindig meg kell ismerni a kollégákat, a csapatok hangulatát, rá kell érezni a szükségleteikre, majd azokra a lehető legtöbb irányból reflektálni kell, hiszen egészen apró figyelmességekből áll össze az a bizonyos élmény. Nálunk nagy népszerűségnek örvend a narancsautomata vagy a céges pulóver, amelyek bevezetése az én feladatom volt, de lehetséges, hogy egy a miénktől eltérő munkavállalói közösségnél egészen más működik. Ha képesek vagyunk a kollégák szemüvegén keresztül tekinteni bármire, legyen az egy csapatépítő program, vagy az új irodák berendezése akkor tudunk megérkezni oda, ahova elindultunk.”

Annához akár magánéleti problémák esetén is fordulhatnak a munkatársak, vagy segít nekik a felkészülésben a teljesítményértékelő beszélgetésekre, ha épp ilyen kéréssel fordulnak hozzá, de a munkatársak egymáshoz való viszonyára, és leginkább a csapatokon túli kapcsolatokra is odafigyel. Közvetítői szerepet nem tölt be esetleges vitás kérdésekben, abban azonban támogatja a feleket, hogy jobban megértsék egymást. Mindezeken túl gyakran szerez örömöt a kollégáknak, amihez úgy véli, olykor az íróasztalokra készített kis cserép világ is elegendő. „A rendszerességet fontos kiemelni, hiszen így születik meg az az érzés, hogy bármikor történhet valami jó, amire nem is számítunk – számomra ez a mood menedzsment lényege, amihez annak a szemléletnek a közvetítése is hozzátartozik, hogy a munkahely nem valamiféle szükséges rossz, hanem egy olyan közösség, ahol élvezettel működünk együtt minden nap.”

Nem elegendő tehát a modern iroda, a csócsóasztal vagy a masszázsfotel, mögé kell tenni az embert is: vagyis a munkavállalókat ahelyett, hogy felesleges keretek közé szorítanánk, hagyjuk inkább kibontakozni, reagáljunk az igényeikre, és ők örömmel dolgoznak majd velünk együtt a cégért és a közös célokért. Ha mindezt egy dedikált kolléga támogatja is, na az már a non plusz ultra!

Készítette: Istók Nikoletta