Munkahelyváltás, céges szervezeti átalakulások, fluktuáció, a bérezés és az adók változásai… semmi sem állandó. Hiába készül fel elméletben egy vállalat, vagy tréningezi előre munkavállalóit, mégis sokszor védtelenül, meglepődve állunk egy, az életünket gyökeresen megváltoztató fordulatnál. Hogy egy-egy ilyen változáshullám mennyire dönt le bennünket a lábunkról, az sokban függ a személyes és csoportos ellenálló képességünktől, a neveltetésünktől, a vezetők támogató jelenlétébe vagy a saját szociális hálónkba vetett hitünktől – és természetesen a felkészültségünktől.

A jó hír, hogy egyéni képességünk a változáskezelésre nagyban fejleszthető, és nem is hinnénk, hogy a társasjátékok –  melyeket a legtöbben a „gyerekek sportjának” gondolnak, és felnőtt korukra a polcon hagynak porosodni, vállalati környezetben pedig elvétve találkozni velük – mennyit segíthetnek nekünk ebben. A témában Győri-Nádai Réka erősség tréner, a Mit Játsszunk? Társasjátékos Vlog márka vezetője segít eligazodni.

Stresszkezelés csúcsra járatva

A stressz mindannyiunkat érint az életkörülményeinktől függetlenül. Bár elsőre negatív asszociációkat társítunk hozzá, a stresszre szükségünk van a mindennapi életben a különböző helyzetekkel való megküzdésben. Két kategóriát szokás megkülönböztetni: létezik „eustressz”, amikor az életedet, egzisztenciádat érintő feladat jön, fenyeget téged, de van rá megküzdésed, tudod mit csinálj, hogy oldd meg és a „distressz”, amikor fogalmad sincs, mit tegyél, mert még nincsenek eszközeid az adott helyzetre. De hogy segítenek minket ebben a társasjátékok?

„A modern társasjátékok számos olyan szituációba helyeznek bennünket, melyeket a valós életben is megélünk. Itt a játékasztalnál azonban tét nélkül, „kicsiben” kipróbálhatjuk, újraformálhatjuk őket, ezzel gyakorolva be bizonyos segítő megküzdéseket, amelyek így később a valós szituációkban is alkalmazhatóak” – kezd bele a témába Réka. – „Például elsőre nehéz lehet feldolgozni egy kiesést, direkt konfliktust, bürokratikus várakozást, vagy látni, hogy a ’gazdag gazdagszik’, azonban a játékban mégsem érezzük annyira élesnek a szituációt. Amikor azonban az életben találkozunk egy ilyen helyzettel (például elfeledkeznek rólunk egy egyeztetésnél, értelmetlen vállalati köröket fut egy döntés, mielőtt visszajut hozzánk, vagy megválnak tőlünk egy projektben) nem distresszként, hanem ismerős eustresszként hat majd ránk tudat alatt, így csökkentve a szorongás érzését.”

Újratervezés faltól-falig - éljen a stratégia!

Valószínűleg mindannyian átéltük már legalább egyszer egy játékban, hogy hiába tervezünk, hiába számoljuk ki a legoptimálisabb döntést, hiába spórolunk egy drágább lehetőségre, egy játékostársunk pont elvisz előlünk egy kártyát vagy éppen előttünk lép oda, ahová mi terveztünk. Persze tervezhetünk valamennyi emberi tényezővel, de mint tudjuk, a szerencsét nem áll módunkban befolyásolni, így újra kell terveznünk. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mint elsőre hangzik és nem csak személyiségtípus vagy rugalmasság kérdése.

„A társasjátékok remekül modellezik az életben azokat az általunk befolyásolhatatlannak vélt tényezőket, melyek bosszantóan gyakran rajzolják át előzetes terveinket és késztetnek minket útvonalunk, pénzügyeink, munkastruktúránk újragondolására. Az érdeklődési körünkön belül eső befolyásolási körünk szélesítése és hozzáállásunk alkalmazkodóbbá tétele során sokat segíthetnek nekünk a játékok azzal, hogy megtanítanak bennünket a játékostársasink fejével gondolkodni” – magyarázza a szakértő. Előrelátásunk mellett az információk okos beosztására és stratégiai gondolkodásra is késztetnek bennünket, így a gyakorlott játékosok egy idő után mindig rendelkeznek A/B/C/D tervekkel. Az erőforrások felkutatása és azok használata ugyancsak hasznos lehet az újra és újra és újratervezés során, ráadásul minél jobban megtanulunk érzelmileg is hamar túllendülni a minket érő veszteségeken, annál tisztább fejjel látjuk magunk előtt a pályát: a játékban és az életben is.

Erőforrás-kezelés, avagy maradtak még tartalékaink?

Az imént említett erőforrások feltérképezése két vonalon futhat: önismereti úton belül, valamint fizikai síkon a körülöttünk lévő környezetben. „A munkánk során gyakran tapasztalhatjuk, hogy hatalmas előny, ha jól ismerjük önmagunkat, reakcióinkat, erősségeinket és gyengeségeinket – ezekre alapozva ugyanis sokkal eredményesebbek lehetünk egy-egy nehezebb szituáció kezelésében. A külső erőforrásaink pedig (kapcsolati hálónk, támogatói rendszerünk, anyagi tartalékaink, lakhatási és tárgyi körülményeink) az érzelmi és fizikai biztonságunkra is kihatnak, és bátran számíthatunk ezek megtartó erejére krízishelyzetben. Már egy egyszerűnek tűnő, könnyed, családi- vagy partijáték is önismereti helyzetbe hozhat bennünket, azonban ezeknek nem elsődleges célja a kognitív fejlesztés. Az összetettebb stratégiai társasjátékok pedig mélyebb erőforrás-menedzsment és tervezés-technikai területeket is kinyitnak a játékosok számára” – sorolja Réka.

A munkahelyi csoportdinamikára is jó hatással van

A modern társasjátékok gyakran adnak a kezünkbe erőforrásokat: gazdálkodnunk kell az idővel, pénzzel, a pontokkal, esetleg nyersanyagokkal, melyek menedzselése elsőre gyerekjátéknak tűnhet, valójában mégis komoly logisztikára tanít bennünket. A pénzkezelés, a tartalékképzés, a beosztás előnyeit nem is kell ecsetelnünk, de arra gondoltunk már, hogy milyen mély tanítás lehet, amikor a saját belső erőforrásainkat tudatosan kell használnunk a közösség érdekében?

Miben vagyunk igazán jók?

Ha pedig képben vagyunk azzal, hogy mi személyesen miben vagyunk jók, miben tudjuk támogatni a csapatunkat a győzelemhez vezető úton, akkor arra is sokkal motiváltabbak leszünk, hogy a saját erősségeinket fejlesszük. „Ezek a személyes erősségek gyakorlatilag erőforrásként használhatók a mindennapi élet viszontagságai közben, például, ha nekem kiemelten erős a meggyőző képességem és az empátiám, biztosan engem küld előre a csapat egy tárgyalási szituációban, és nem a munkatársamat, aki eközben az adatok értelmezésében erős” – taglalja a szakértő. Egyik erősség sem jobb vagy rosszabb a másiknál, ha helyesen és empátiával használjuk az erőforrásainkat, a csapat minden tagja megtalálhatja azt a posztot, amivel a legsikeresebb lehet.

Mire helyezzük a fókuszt?

A figyelmünk olyan, mint egy homályos ablaküveg, amin folyamatosan lyukat kell törölnünk a párásodás ellen. A mindennapjaink információözöne, a munkahelyünkön ránk ömlő temérdek feladat és elintéznivaló között priorizálni és folyamatosan fókuszálni igazi kihívás. Ráadásul ma már pontosan tudjuk, hogy figyelmünk irányításával folyamatosan választunk is: projektek, hírek, feladatok közt, hiszen hiába tűnik minden fontosnak és sürgősnek, lehetetlen mindenhez egyaránt azonos mennyiségű fókuszt rendelni.

„A társasjátékok a játékszabályok és fordulatok által remekül fejlesztik a koncentrációnkat, és bevonó erejükkel egy flow-élményben, szinte öntudatlanul tesznek bennünket fókuszáltabbá. Sok olyan játékos van, aki a játékszabályok egyeztetésekor legyint, hogy „ő ezt úgysem fogja megérteni, túl bonyolult”, majd pár perc figyelem után simán és élvezettel tudott játszani az adott társasjátékkal. Érdekes, hogy gyakran ítéljük ezeket a játékokat látomásra bonyolultaknak, miközben a valós életben jogszabályokat, paragrafusokat, munkahelyi szabályzatokat értelmezünk, adózunk, szavazunk, biztosításokat kötünk, nyelveket tanulunk… számos összetett és a játékokénál sokkal nehezebb tevékenységet játszva megoldunk” – magyarázza Réka.

Ha azt érezzük, hogy a mindennapokban nehezen fókuszálunk, sokszor szórt a figyelmünk és szívesen lennénk összeszedettebbek, arra remek gyakorlási és fejlődési lehetőséget nyújtanak a társasjátékok. A közösen elfogadott játékszabályok mentén történő gondolkodás, a játék körönként ismétlődő információi, a többi játékos által kinyitott lehetőségek végiggondolása egy helyre horgonyozzák a figyelmünket, a telefonnyomkodás-mentes, offline jelenlét pedig segít az az információáradásban megfáradt elménknek relaxálni.

Emellett a játékok a lézerfókusz jelentőségét is megtanítják nekünk: amikor mi következünk, a saját körünkben az előre eltervezett lépéseket pontról pontra végigvisszük, ha pedig nem figyelünk, komoly jutalmaktól eshetünk el. Ennek fejlesztésében társaink is észrevétlen segítenek, hiszen az ő lépéseikre is önkéntelenül odafigyelünk saját győzelmünk reményében, így játék közben a társas figyelmünk is bekapcsol.

A változás az egyetlen, ami állandó

A változás mind a munkában, mind a magánéletünkben élethosszig tartó tanulásra késztet bennünket, enélkül az új helyzetekben elveszettnek érezhetjük magunkat és bevált stratégiák nélkül konkrétan lefagyunk. A „jelen lét” figyelme sokat segíthet abban, hogy a realitások talaján maradva, lehetőségeinket felmérve, mégis rugalmasan gondolkodva mérhessük fel a lehetőségeinket, és így könnyebben kimozdulhassunk egy hirtelen megoldhatatlannak látszó helyzetből. A sikereink és személyes megküzdési stratégiáink megélése kicsiben a játékasztalon sokat segít abban, hogy a gyakorlópálya után a valós élet változékony terepén is helyt állhassunk.

„A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió.” /Brian-Sutton Smith/