Ez már bérre megy: mi lesz a dolgozói juttatásokkal?
Szeretjük a béren kívüli juttatásokat, ezért ragaszkodunk is hozzájuk. Mi lesz januártól azt követően, hogy megnyirbálták az adókedvezményeket? Mi lesz velünk? (X)
Önnek ajánljuk!
Joli két és fél éve dolgozik egy logisztikai cégnél, ahol pár hónapja bíztak rá egy ötfős csapatot. Ez mérsékelt javulást hozott csak a havi fizetésében, annál többet viszont a béren kívüli juttatásokban. „Nyáron már jóval felszabadultabban használtam a bevásárlókártyámat a Balatonon, mint korábban” – ecseteli a helyzetet, amelybe most jócskán belerondított a cafetéria-elemek kedvezményes adózásának radikális átalakítása.
Hiszen 2019 januárjától – a nemrégiben elfogadott törvénymódosítások következtében – kizárólag a Széchenyi Pihenőkártya (SZÉP-kártya) őrzi meg eddigi adókedvezményét, az összes többi forma elbúcsúzhat tőle. Joli egyelőre nem aggódik: a cég szekere jól fut, ráadásul a közismert munkaerőínség miatt aligha engedheti meg magának egy józanul gondolkodó vállalkozó, hogy megnyirbálja a juttatásokat.
Ilyesmiről egyébként nincs is szó: az Edenred Magyarország telefonos, reprezentatív kutatásaiban megkérdezett cégvezetők 45 százaléka a növekvő adóteher ellenére sem venné el ezeket a juttatásokat, hanem részben vagy egészben megtartaná őket. Utóbbi körnek a kétharmada tervez azzal, hogy jövőre is marad az idei juttatási szint, 15 százalék akár növelné is, és csupán szűk 9 százalék hárítaná tovább az adóterhet, csökkentve a juttatások nettó összegét. Az utóbbi években ráadásul újabb szerep is jutott a béren kívüli juttatásoknak: a munkaerőhiány, a munkaerőmegtartás nehézségei kreatív juttatási formákat hívtak életre, elindult egyfajta szemléletváltás. Jolinak tehát feltehetően tényleg nincs miért aggódnia, már csak amiatt sem, mert a dolgozói juttatások több olyan országban is virágzanak, ahol eddig sem volt jellemző a Magyarországon ez év végéig még érvényes adókedvezmény.
A környező országokban – például Szlovákiában, Ausztriában, Németországban – a munkabérhez hasonlóan adóznak a béren kívüli juttatások is, különbségek csak az adható juttatások körében vannak. Ezzel együtt a munkáltatók éppen olyan jelentősnek tartják a béren kívüli juttatásokat – ha nem fontosabbnak –, mint Magyarországon. Egy észak-olaszországi fémipari cégnél nemrég hegesztőként elhelyezkedő István például arról számolt be, hogy a munkáltatója több béren kívüli juttatást is felkínált számára. A legnagyobb tételt a vendéglátóhelyeken kívül az élelmiszerboltokban is felhasználható étkezési utalvány jelentette, de a juttatásai közé tartozik a cég által kötött baleset- és egészségbiztosítás is. Utóbbinak pedig a tapasztalatok szerint igen nagy gyakorlati haszna lehet: Olaszországban egy alapszintű fogászati beavatkozás költsége is sokszorosa a Magyarországon megszokottnak. István mindezek mellett munkaruha vásárlására fordítható keretre is számíthat, és ha vidékről jár dolgozni, az útiköltséget is téríti a vállalat. „Bár Olaszországban pályakezdőnek számítok, közel tizenöt éve vagyok a pályán, így pontosan tudom, hogy mennyi pluszt jelentenek számomra ezek a juttatások” – emelte ki.
A magyarországi szabályozás változása kapcsán felvetődhet az is, hogy az eddig cafetériaként nyújtott összeget egyszerűen a munkabérbe kellene építeni. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az így megvalósuló keresetnövekedés csak ideig-óráig jelentene motivációt, ráadásul úgy, hogy közben számos juttatástól elesne a dolgozó. „Az átalakuló szabályozáshoz számos módon lehet alkalmazkodni, ám a motivált dolgozók megtartásához ezután is szükség lesz egyéb juttatásokra, tehát a létjogosultságuk változatlan a piacon” – vélekedett Balázs Krisztián, az Edenred Magyarország ügyvezető igazgatója.
