A munkahely, ahol nincs főnök
Képzeljünk el egy olyan munkahelyet, ahol senki nem felettese a másiknak. Szép új világ vagy totális káosz?
Önnek ajánljuk!
Milyen lenne egy olyan vállalat, ahol minden kérdésben demokratikusan döntenek a munkatársak? Viszlát céges hierarchia, üdv lapos (azaz flat) szervezeti struktúra – üzente és üzeni egyre több, jellemzően tech cég a világnak. Ezeken a munkahelyeken megfordítják a cég felépítését: ahelyett hogy egymás fölé rendelnék az egyes személyeket, egymás mellett működnek a munkatársak, és mindenki egy-egy részegységként dolgozik a cég sikereiért.
A munkatársakat olyan kérdésekbe is bevonják, mint az új kollégák kiválasztása, az egyes feladatokban és projektekben való részvétel. Akár olyan is előfordulhat, hogy bizonyos feladatot senki nem vállal szívesen, és ennek megfelelően alakítják át a cégműködést.
Persze a nagyfokú szabadsághoz nagyfokú tudatosságra és önismeretre van szükség: a kíváncsiság, a munka szeretete és a probléma megoldásra való törekvés itt szinte alapvetés. Tehát szerencsés, ha senki nem elkerülni akarja a munkavégzést – helyette inkább mindenki a szakértelmének, személyiségének megfelelő fő feladatokat kaphat.
Azt is gyakran említik pozitívumként, hogy az ilyen szervezetekben teljesen más a „munkahelyi politika”, a konfliktusok is egészen másképp oldódnak meg: hiszen nincs, aki felülről jó vagy rossz irányba terelheti karrierünket, és ugyanígy a súrlódásokat is más megközelítésből nézhetik az egymásra partnerekként tekintő munkatársak.
Arról, hogy a lapos szervezetek vagy a hagyományos, hierarchikus rendszerek hatékonyabbak, megoszlanak a vélemények. Természetesen ennek a szervezeti elvnek is vannak korlátai: óriás vállalatoknál kevésbé, vagy egyáltalán nem működik, de kisebb szervezetek esetén felesleges, időrabló jóváhagyási köröket vagy hosszas procedúrákat tudunk vele megspórolni – ráadásul sokan szeretik a döntés szabadságát és a közös felelősséget, amit egy ilyen rendszer jelent.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy az embereket mi motiválja jobban: Douglas McGregor amerikai közgazdász X és Y elmélete kétféle víziót mutat be a szervezetek képéről.
- Az X szerint az emberek alapvetően kerülik a munkát és szükségük van az ellenőrzésre; irányításra való igényük addig is terjedhet, hogy büntetésekkel kell fenyegetni őket a munka elvégzéséhez (és ezáltal a szervezet céljainak eléréséhez).
- Az Y szerint pedig az egyes emberek és szervezetek céljainak integrációjával, a megfelelő javadalmazás mellett elérhető az, hogy az emberek vágyjanak a munkavégzésre és örömmel, legjobb képességeik szerint dolgozzanak.
Ha az Y kerül előtérbe, akkor idővel egyre többen fogunk karrierlétra helyett a karriersíkon jobbra-balra masírozni: csak egy kérdés maradt az olvasókhoz, jöhet a lapos modell vagy maradjon minden a régiben?
Készítette: Rákász-Losonczy Judit
