Vállalkozásból vissza a munkahelyre? Miért ne!

A saját vállalkozás, a főnökmentes munkanapok sokak számára  hangzanak kecsegtetően, és egyre többek fejében születik meg a döntés, miszerint kilépnek a megszokott munkahelyi rutinból, és valami egészen újban próbálják ki magukat. Bár bőven akadnak olyanok, akik meg is találják a számításukat vállalkozóként, azonban az sem ritka, hogy valaki számára hosszú távon nem lesz testhezálló ez a felállás. Önismeretről, fontos felismeréskről és a mindenki előtt nyitott visszaútról beszélgettünk Fehérvári-Varga Judit karrier coachcsal, aki maga is úgy döntött, hogy részmunkaidőben HR-es munkáját is folytatja, a szívét melengető coaching mellet.

Minden egy érzéssel kezdődik

Nem vagyok a helyemen – a legtöbben csupán ezt tudják megfogalmazni, amikor a vállalkozás kezdeti, lelkesedéstől fűtött szakasza tovaszáll, és egymást követik azok a bizonyos szürke hétköznapok, csak épp másképp, mint ahogy az alkalmazottként jellemző. „Úgy gondolom, ez a pont, ahogy a különböző nehézségek is, csak idővel jelentkeznek, akár több évnyi szabadúszó életforma után. Van, aki ezeken a mélypontokon felül tud emelkedni, megújul, és folytatja, aminek az építésébe belekezdett, azonban a helyzet és annak megoldása nem mindenki számára ilyen egyértelmű” – vezeti fel a témát Fehérvári-Varga Judit.

És folytatja: „Amikor azt érezzük, hogy valami nincs rendben körülöttünk, azt soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Itt jön be az önismeret fontossága, vagyis, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, mi az, ami számunkra örömet okoz, amiben jól érzzük magunkat. Ezen válaszok mentén kezdhetjük el konkretizálni, miből is fakadnak a munkával kapcsolatos rossz érzéseink. Én ebben a fázisban döbbentem rá, hogy nagyon egyedül érzem magam vállalkozóként, hiányzik a csapatmunka, az együttműködés lehetősége, a visszajelzések, ahogy a struktúra is a napjaimból, mert bár hihetetlen sok előnnyel jár, ha az ember a maga ritmusában, külső nyomás, utasítások nélkül dolgozhat, ugyanakkor legalább ekkora kihívás is a teljesen rugalmas keretek között tartani a fókuszt és haladni a feladatokkal.”

A fentiek jónéhány szabadúszónak ismerősen csenghetnek, ez a munkaforma ugyanis valódi kétélű fegyver. Ahogy a szabadság nagyfokú szervezettséget, egyénre szabott gyakorlatokat kíván, úgy kell beletanulni számos más területbe is, mint például a marketing, a kommunikáció vagy a pénzügyek, nem is beszélve önmagunk folyamatos értékesítéséről, amitől a havi bevétel, vagyis a megélhetés függ. „Mindezek aligha láthatóak előre, és csak élesben derül ki, ki hogyan veszi az egyes akadályokat. Az olykor igencsak hullámzó jövedelem tudata is mindenkire másképp hat, az azonban tagadhatatlan, hogy a pénz egyfajta energia, így amikor biztonságban érezzük magunkat, az az önbizalmunkon is megmutatkozik, azonban, ha a tudásunkhoz, befektetett munkánkhoz mérten keveset keresünk, az akár önértékelési válságot is generálhat bennünk” – figyelmeztet a coach.

Kezeljük a kétségeinket

Ahogy egyre jobban körvonalazódnak bennünk a hiányérzetünk forrásai, úgy leszünk képesek ténylegesen elindulni a változás felé – ez viszont nem könnyű. „Amikor az alkalmazotti létbe való visszatérés felmerül, sokakban nagyon erősek a félelmek, vajon képesek-e visszailleszkedni a kötött rendszerbe, különösen akkor, ha korábban rossz élmények miatt döntöttek a szabadúszás mellett. Ezek az érzések bennem is erősen munkáltak, viszont egyáltalán nem éltem meg kudarcként vagy visszalépésként a kialakult helyzetet, ami amúgy komoly visszatartó erőt jelenthet az érintetteknek” – osztja meg interjúalanyunk.

Hogy pontosan milyen munkahelyre és milyen munkaidőben térünk vissza, lényeges kérdések, ahogy az is, hogy szeretnénk-e munka mellett fenntartani a vállalkozásunkat, vagy inkább szüneteltetjük egy időre. „Én az egészséges egyensúly kialakítására törekedtem: egyrészt szerettem volna heti egy napnál több időt tölteni HR területen, mivel mindig is nagyon élveztem ezeket a feladatokat, ugyanakkor coachként az ügyfelekkel való közös munkát is folytatni akartam. Számomra ez a változás sokkal inkább a kiteljesedésről szólt, mint a lemondásról, és úgy vélem, ez a gondolat valódi segítséget adhat a még hezitálóknak is: lehetséges, hogy épp az alkalmazotti múltjukban találják meg az örömet és sikerélményeket jelentő munkakört, de előfordulhat, hogy a vállalkozás során fellelt irányt érdemes követniük, sőt még az sem kizárt, hogy valami egészen más lesz az, amiben otthonosan érzik majd magukat” – sorolja Judit.

Aki interjúalanyunkhoz hasonlóan nem akarja feladni a vállalkozását, annak valószínűleg a részmunkaidős állás lesz a jó megoldás. „A megfelelő munkát megtalálni nehéz volt és hosszú időbe telt, viszont a kitartás, amennyiben az élethelyzet ezt lehetővé teszi, biztosan kifizetődik. Aki hamarabb feladja, és kompromisszumot köt, nem biztos, hogy elégedett lesz a végkifejlettel. Persze maga az álláskeresés is hatalmas kihívás, hiszen az interjún egészen másképp kell bemutatkoznunk, mint addig vállalkozóként, és bizony a sikertelenségeket is tudni kell a helyén kezelni, mert azok is akadnak” – hangsúlyozza a szakember, aki azt tanácsolja, hogy az átmeneti időszakban folyamatosan monitorozzuk magunkat, az érzéseinket, épp hogyan is vagyunk az adott helyzetben, és mire lenne ténylegesen szükségünk, gyakran ugyanis éppen az önbizalomhiány, vagy a kényszer gátolja meg, hogy állást találjunk, és szinte biztos, hogy rejtett tartalékainkat is mozgósítanunk kell az eredmények érdekében.

Pozitív mérleg

Amikor megkapjuk a vágyott munkát, és aláírjuk a szerződést, akkor válik kézzelfogható valósággá a visszatérés. „Én ekkor realizáltam, mekkora változás fog történni az életemben, és ijesztő volt búcsút mondani a szabadságnak. Hogy kinél milyen reakciót vált ki ez a felismerés, az feltehetően széles skálán mozog, a negatív, feszítő gondolatokon, érzéseken azonban ajánlott dolgozni. A külső szemek nagy segítséget adhatnak, legyenek azok barátok, egy mentor, vagy egy szakember. Azt is érdemes tudatosítani, hogy a próbaidő arról szól, hogy a munkáltatóval, a kollégákkal, a vezetőkkel kölcsönösen megismerjük egymást, és kiderül, tudunk-e együttműködni, egy nyelvet beszélünk-e, egyezik-e az értékrendünk – ha valami nem passzol, továbbléphetünk” – fejti ki Judit.

Interjúalanyunk eddig megtett útja döntése helyességét igazolja: néhány hónapja már az új munkahelyén is tevékenykedik, és nagyon jól érzi magát. „Általában tartunk a változástól, hiszen az egyet jelent az ismeretlennel, azt pedig elfelejtjük, mennyi jót is hozhat az életünkbe. Amennyire féltem belevágni, éppen annyira érzem pozitívnak a mostani szituációt – ez persze nem jött azonnal, bele kellett szoknom az új rutinba, a munkaidő adta kötöttségekbe, abba, hogy adott számú szabadnappal gazdálkodhatom. De amint elkezdtem meglátni, mi mindent ad nekem a munkahely, a mérleg azonnal a pozitívba billent: a valahova tartozás élménye, a struktúra, az új, kihívást jelentő feladatok, a kiszámítható fizetés pontosan azt az űrt töltötte ki bennem, amire szükségem volt, és így a vállalkozásomat is sokkal jobban tudom működtetni, mint korábban, szóval megérte!”  

Ne tartsunk tehát a változástól, a hullámvölgyektől, ha ugyanis világos, miért is vágunk bele, a nehézségeket is át tudjuk hidalni. Amikor pedig ez sikerül, az hatalmas önbizalmat ad számunkra, amiből aztán tovább építkezhetünk. Merítsünk a fenti történetből, kövessük személyes prioritásainkat, keressünk aktívan, és ne felejtsünk el láthatóvá válni a munkaadók számára sem. Az elhatározásunk és kitartásunk garantáltan meghozza a gyümölcsét!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, váltás, részmunkaidő