Szakmák világa: a fogtechnikus

Szakmák világa: a fogtechnikus

Mivel foglalkozik egy fogtechnikus? Mi a különbség a fogorvos és a fogtechnikus között? Hogyan hatott a koronavírus a szakmára? Mi a helyzet a képzés terén? Fogtechnikus válaszol.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Hanser Zsolt gyerekkorában sokat szobrászkodott, rajzolt, festett és barkácsolt. Mikor először találkozott a fogtechnikus szakmával egy ismerősén keresztül, úgy gondolta, ez egy olyan terület, ahol kiélheti az alkotóvágyát és a kreativitását is tudja kamatoztatni. Ma már a saját laborjában dolgozik, ahol az elmúlt 16 évben diákokat is tanított, ezen kívül óraadó tanárként tanít szakismeretet a fogtechnikus képzésen, kurzusokat tart végzett fogtechnikusoknak és ő az Országos Fogtechnikai Ipartestület megbízott elnöke. Zsolt segítségével igyekeztünk megismerni a fogtechnikusok mindennapjait és feltérképezni a szakma jelenlegi helyzetét.

A fogtechnikus nem fogorvos

A köztudatban gyakran összemosódik a fogorvos és a fogtechnikus szakma fogalma, pedig két merőben más területről beszélünk. Míg a fogorvos a szájüreg betegségeivel és azok kezelésével foglalkozik, a fogtechnikus fogpótlásokat készít. Ha a páciensnek akár kivehető, akár rögzített fogpótlásra van szüksége, a fogorvos a rendelőben készít egy lenyomatot az állcsontjáról, majd ezt egy előre elkészített munkalappal együtt beküldi a laborba, ahol az információk és az egyéni igények alapján a fogtechnikus elkészíti a fogpótlást.

„A fogpótlások részleges vagy teljes foghiány esetén készülnek. A rögzített fogpótlások között vannak a koronák és a hidak, melyek készülhetnek saját fogra vagy implantátumokra. Ezen kívül ide tartozik a fogszabályozó készülékek készítése is, de ez egy olyan terület, amivel általában egy erre specializálódott labor foglalkozik” – magyarázza Zsolt.

A fogpótlások ma már egyre gyakrabban készülnek digitális technológiával, ami azt jelenti, hogy digitálisan tervezik meg a fogpótlást és olyan marógépekkel vagy 3D-s nyomtatókkal állítják elő, ami  precízebb eredményt hoz.

Hogyan válhat valaki fogtechnikussá?

A fogtechnikusokat eddig egy 2+1 éves OKJ-s képzés keretében tanították. Két év után fogtechnikus gyakornokként végeztek, ahonnan akár azonnal el is mehettek dolgozni, vagy tovább folytathatták a tanulmányaikat a 3. évi ráépülésen, ahol bővebb ismereteket szerezhettek, főként az implantológiával és a fogszabályozással kapcsolatban.

Szeptember 1-jétől viszont ez megváltozott: „Államilag átszerkesztették a szakképzést, melynek célja a magasabb szakmai felkészítés, aminek a hátterében elsősorban a digitális rendszerek ismerete húzódik. Ez azért fontos, mert ebbe az irányba megy a szakma, de elengedhetetlen a manuális képzés is, mert anélkül átláthatatlanná válik a munkánk. Csak jól felkészült szakember képes digitális tervezésre, egy gép kontrollálására" – foglalja össze a fogtechnikus.

„Mindenképpen változást akartak az oktatásban a szakmán belül, mert 300-400 tanuló végzett egy évben, és ebből sajnos csak a 10-15%-nak lesz ez a hivatása. Sok éves tapasztalatom a kisszámú szakmánkban elhelyezkedő fiatallal kapcsolatban a bizonytalanság. A tanulmányi idő alatt nem látják az értéket, csak a pénz lobog a szemük előtt. A média nem azt közvetíti a fiataloknak, hogy ha tanulnak és kitartóak, akkor értéket teremtenek, amiből olyan életet élhetnek, amilyet szeretnének. Sokan azért választják ezt a szakmát, mert jól meg lehet élni belőle. Ez igaz is, de csak annak, aki szorgalmas és kitartó, de ez minden területre igaz."

A képzésen tanulnak a diákok szakmai tantárgyakat, anatómiát, vállalkozási- és pénzügyi ismereteket is, melyek elsajátítása után már belelátnak annyira a szakmába, hogy ha önképzik magukat a későbbiekben, akkor tényleg jó fogtechnikussá válhatnak.

A vírus miatt márciusban be kellett zárni

Az Országos Fogtechnikai Ipartestület elnökeként Zsolt igyekszik a szakma érdekeit is képviselni. Érdekképviseletre mindig szükség van, különösen a jelenlegi helyzetben. „A szakmai fejlődés olyan utakat nyitott meg, mellyel világviszonylatban Magyarország az elsők közé tartozik a fogászati turizmus területén. Ennek következményeként fontos szerephez juttatja az országot a turizmus területén is, és ezért nem értjük, miért hagytak magunkra támogatás hiányában. A járvány kialakulása óta sajnos nem sikerült az államnak támogatnia a szakmánkat, pedig elsők között kellett leállnunk. Nekünk márciusban be kellett zárnunk.”

A szakmán belüli kommunikáción még van mit javítani

Zsolt szerint a kommunikáció még gyerekcipőben jár Magyarországon, amire sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fektetnie a szakmának. „Az a tapasztalatom, hogy nem minden információ kerül ki hozzánk, fogtechnikusokhoz ahhoz, hogy egy megfelelő fogpótlást elkészítsünk; néha elakadnak az adatok a fogorvosi rendelőkben. Ezen kívül azt látom, hogy nem csak az számít, hogy ki mennyire felkészült szakmailag, hanem ez pszichológia is. Van olyan, hogy a fogorvos szakmailag megfelelő tájékoztatást ad a páciens részére, de a lelki trauma feldolgozásában nem tud a segítségére lenni. Arra gondolok, hogy nem csak Magyarországon, hanem az egész világon jellemző, hogy a lakosság magas százaléka fogágybetegségben szenved, amiről nagyon sokan nem tudnak. Ennek sajnos az az eredménye, hogy a páciens elkerül egy jó fogorvoshoz, aki tájékoztatja a lehetőségekről, aminek eredménye akár a fogainak elvesztését is jelentheti. Azt mondja neki, hogy „ki kell húzni a fogait”. Hogy hogyan éli meg egy ember, ha elveszíti az összes fogát, mindegy, hogy hány éves, az egy nagyon komoly lelki megpróbáltatás. Olyan oldalról kell megközelíteni és lekommunikálni vele, hogy fel tudja dolgozni.” – vélekedik a szakember.

Mielőtt választanánk, fontos a tapasztalat

Mint minden szakmában, a fogtechnikus szakma esetében is fontos, hogy előre tájékozódjunk és ha van rá lehetőség, próbáljuk ki magunkat, mielőtt belevágnánk a képzésbe. „Azt ajánlom mindenkinek, hogy ha tényleg fogtechnikus szeretne lenni és van rá lehetősége, akkor menjen el egy laborba 1-2 hétre, hogy láthassa, milyen munkafolyamatok alkotják a szakmai életünket, és választaná-e életpályájának ezt a hivatást. Én a saját gyerekeimnek is ezt szoktam tanácsolni, hogy menjenek el a nyári szünetben dolgozni és próbálják ki magukat különböző területeken, ahol megismerik a szakmákat, hogy érezzék, milyen elvárásoknak és feltételeknek kell megfelelniük és mi hogyan működik. Elmondások, leírások alapján nehéz bármibe belelátni, ezért nagyon fontosnak tartom a személyes tapasztalást.”

 

 

További cikkek a szakmákról