Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ahogyan egy rossz vezető megkeserítheti az életünket, úgy egy jó felettes miatt akár örömmel is járhatunk be a munkahelyünkre nap mint nap. De mi teszi a jó vezetőt? Mitől lesz valakiből jó főnök?

A válasz nem egyértelmű: van, akinek egy engedékenyebb vezető van a kedvére, mások egyfajta szülőfigurát látnak a munkahelyi mentorban, akiknek fontos előrelépési lehetőségeket köszönhetnek. Megint mások a hosszú távon fenntartott jó munkahelyi hangulat miatt néznek fel a főnökükre. Egy biztosan közös a lenti történetekben: a jó vezető legalább annyira figyel a csapata, és benne az alkalmazottak érdekeire, mint a sajátjaira.

Amikor a „fejlődési lehetőség” nem üres frázis

„Elég szerencsés vagyok, mindegyik munkahelyemen jó főnökökkel dolgoztam idáig.” – meséli Eszter, aki online marketingesként több kis ügynökséget bejárt az elmúlt években. „Az első főnökömnek köszönhetem, hogy mára anyanyelvi szinten beszélek angolul. Sosem volt gondom az idegen nyelvekkel, de korábban nem mertem eredetiben olvasni vagy filmet nézni, és néha a munkahelyi angolon is izgultam, pedig elég gyakran kellett használnom. A főnököm sokszor mondta, hogy szerinte túl sokat agyalok, miközben jól megy, de nemcsak nyomasztott ezzel, hanem kitalálta azt is, hogyan tudnék előre lépni. Nemcsak egy üzleti angolos kurzusra küldött el munkaidőben, de mindig biztatott, hogy látja a fejlődést, sőt még néhány könyvvel is meglepett eredetiben a kedvenc írómtól.” Odafigyelés, elismerés, és fejlődési lehetőség munkaidőben. Hát létezhet ennél motiválóbb környezet?

Az sem árt, ha őszintén fel tudunk nézni a felettesünkre, nemcsak emberi, de szakmai oldalon is. Kriszta kezdő értékesítőként megütötte a jackpotot, amikor egy olyan tapasztalt vezetőt kapott, aki szenvedélyesen szerette a munkáját és át is akarta adni a tudást. „Zöldfülű üzletkötőként egy igazi veteránnal dolgoztam…nem mondom, hogy könnyű napok voltak, de rengeteget tanultam a főnökömtől! Mindenhova magával vitt, meghallgathattam a hívásait, és képes volt utólag végigelemezni a tárgyalásokat, hogy megértsem a partnerek mozgatórugóit és motivációit. Rengeteget tanultam tőle az emberekről és a meggyőzésről, és ezt azóta más munkákban is kamatoztathatom.”

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik?

Visszatérő élmény a jó vezetők kapcsán az is, hogy megértően kezelik, ha valaki hibát vét munka közben. Levi raktárosként dolgozott, amikor elrontott valamit az év végi hajtásban: „Rettegtem amikor rájöttem, hogy többszáz csomagra rossz vonalkód került, mert elnéztem valamit. Gondoltam, ennyi volt, engem most kirúgnak. Ehelyett a főnököm még szinte maga vigasztalt, hogy nagyon könnyű elrontani a rendszerükben, bárkivel előfordulhat, és ő is beállt segíteni, hogy időben készen legyünk.”

Eszter is említ egy olyan esetet, amikor egyértelmű volt, hogy hibázott, annak mégsem lettek súlyos követkeményei: „Aki gyakran gyártat nyomdai anyagokat, az ismeri a gyomorgörcsöt, amikor elmegy többezer, esetleg több tízezer szórólap vagy programfüzet a gyártásba. Egy nagyon stresszes időszakban elküldtem úgy egy fesztivál szórólapját a nyomdába, hogy az előző évi program szerepelt rajta. Mivel a dátum helyes volt, ezért az amúgy figyelmes nyomdai munkatársak sem vették észre a hibát. Amikor megérkezett és észrevettem, azt hittem elájulok. Sírva hívtam a főnökömet. Csak annyit mondott, hogy hát ez nem túl szerencsés, gyorsan gyártassuk újra, de nézzük át előtte most többen, hogy biztosan jó legyen. Fel sem merült, hogy leordítsa a fejem vagy kifizettesse a kárt, egyszerűen azt nézte, hogy mi a logikus következő lépés. Utólag annyit mondott még, hogy ahol pörgős munka folyik, ott előfordul ilyen, de jó, ha tudom, hogy csak azokkal tud ilyen elnéző lenni, akikkel egyébként nagyon elégedett.”

A jó szó ingyen van

Néha nem kellenek óriási gesztusok ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy munkahelyen. Inez pénzügyesként dolgozott egy nagy szállítmányozási cégnél, amikor átkerült az egyik belső osztályról egy másikra. „Nem értettem eleinte, mi ez a fene nagy jókedv ezen a részlegen. Aztán rájöttem, hogy a főnök az oka. Minden nap mosolyogva érkezett, rendszeresen hagyott apró meglepetés csokikat az asztalunkon, de nem is ez a lényeg. Soha nem utasított, hanem mindig kért, mindig rákérdezett, hogy belefér-e még valami plusz munka, és rutinszerűen használta a kérlek és a köszönöm szavakat. Sőt! Észrevette, ha valaki extrán odatette magát, és sosem felejtette el megdicsérni a jó munkát. Sajnos már nyugdíjba ment, de ő a legjobb példa rá, hogy mennyire kevésen múlik néha az, hogy jó legyen a hangulat egy osztályon.”

András, a szoftverfejlesztő is arról mesél, hogy bizony számítanak a szavak: „Nem vagyok egy lelkis alkat, nem is gondoltam, hogy nekem sokat számít egy dicséret. Amikor egy e-mailben azt dobod oda a beosztottadnak, hogy „OK, köszi!”, vagy azt írod: „szuperül megoldottad! pont így gondoltam, nagyon jó lett! köszi!” az pont erről szól. Ahol most dolgozom, ott az új munkatársak kapnak egy rövid feedback-tréninget. Őszintén megmondom, amikor először hallottam róla, azt gondoltam, hogy ez egy felesleges jópofizás, egy majomkodás. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon is fontos, hogy pontos és jó visszajelzéseket kapjak a munkámról – egyszerűen jólesik, amikor megerősítenek abban, hogy jó vagyok abban, amit csinálok.”

A fentiekből jól látszik, hogy sokszor nem kerül semmibe az, hogy munkatársként jól érezzük magunkat egy munkahelyen. Sokan mégis olyan környezetben dolgoznak nap mint nap, ahol a főnök megjelenésekor megfagy a levegő. Mindenkire vár valahol egy olyan munkahely, ahol jó kedvvel, magabiztosan végezheti a munkáját: lehet, hogy épp itt van valahol, az éppen elérhető csaknem 20 ezer állás között?

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala