Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Törvényellenes, ha az interjúztató magánéletre vonatkozó kérdést tesz fel az állásinterjún. Az esélyegyenlőséi törvény úgy rendelkezik erről, hogy kizárólag a munkával összefüggő adatokról érdeklődhetnek egy felvételi beszélgetés során. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzet, a hosszadalmas álláskeresés után azonban a legtöbb nő inkább nem érvényesíti a jogait. Ezt a munkaadók is tudják.

Ha azt kérdezik meg egy nőtől az állásinterjún, hogy van-e gyereke vagy épp mikor szeretne szülni, a legegyszerűbb megoldás az, hogy hazudik. Ám a HR-esek nem véletlenül vannak a posztjukon: igen könnyen ki tudják szűrni, ha valaki füllent. Egy burkolt kérdés elég, és "elbukik" a pályázó. Például érdeklődhetnek, hogy mit gondol a jelentkező, mit csinál majd öt-tíz év múlva. Ilyenkor a figyelmetlen pályázó véletlenül is kibökheti, hogy "boldog családanya" lenne. Ehelyett érdemes szigorúan a szakmai karriert említeni.

Megtehetjük persze azt is, hogy egyszerűen nem válaszolunk a magánéletünkre vonatkozó kérdésekre. Lehetséges felelet például, ha a törvény szövegére hivatkozunk, de akár vissza is kérdezhetünk, hogy megtudakoljuk: miért fontos ez a kérdés a cég számára. Azonban sajnos ezen reakciók mindegyike csökkentheti az esélyeinket az állás elnyerésére.

Per is lehet belőle

Ha valaki arra gyanakszik, hogy azért nem kapott meg egy állást, mert a szebbik nemhez tartozik, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhat, illetve a munkaügyi bíróságon is feljelentheti a céget. A bizonyítás nem a diszkriminációt sejtő hölgy feladata, hanem a vállalatnak kell tisztáznia magát a vád alól, azaz bebizonyítani, hogy nem azért nem a felperes kapta meg a munkát, mert nő, hanem azért, mert találtak nála jobb munkaerőt.

Abban az esetben, ha viszont már az álláshirdetést is úgy jelentették meg, hogy kizárólag férfiakat keresnek egy adott pozícióra, akkor nagyon könnyű dolga van a vállalkozót beperlő nőnek. Ha ezeket a dokumentumokat az állásra pályázó nő megszerzi és a bíróság elé tárja, szinte biztos, hogy nyert ügye van.

Az egyik apróhirdetési újság internetes változatán rákerestem a "férfi" szóra az állások között. Négyszáznál több találatot adott ki: ezek között volt mérnök, hegesztő (azaz férfias foglalkozások), ám recepciós és eladó is.

Nőként az állásinterjún: amire nincs jó válasz

Nem megoldás a névtelenség

Franciaországban az anonim önéletrajzot akartak bevezetni. Szerintük ez segíthet elhárítani azt az akadályt, hogy egy jelentkezőt a bőre színe, neve hangzása vagy a lakóhelye, illetve a neme miatti előítéletek miatt ne hívjanak be állásinterjúra. A törvényt a 2006-os zavargások után alkották, majd hamarosan el is fogadták. A jogszabály az ötvennél több embert foglalkoztató cégekre vonatkozna, ám az alkalmazásáról máig nem született meg a végrehajtási rendelet, ám kísérleti jelleggel közel félszáz nagyvállalat már bevezette.

Az előzetes diszkrimináció kiküszöbölhető vele, ám a személyes találkozón úgyis kiderül, hogy milyen a jelentkező - így ha előítéletei vannak az interjúztatónak, akkor ezután utasítja el. Persze ha valaki már "bejutott" egy állásinterjúra, akkor bebizonyíthatja, hogy ő a legjobb választás a cég számára.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) tavalyi munkaerő-piaci diszkriminációkutatásából kiderült: Magyarországon is gyakori, hogy például név alapján szelektálnak a munkaadók. A telefonos tesztelés során azonban néhány esetben előfordult, hogy a munkáltató vagy annak képviselője már a beszélgetés elején, a nyilvánvalóan roma név hallatán letette a telefont, ám a nőket ért hátrányos megkülönböztetés nem volt kiemelkedő.

A legnagyobb diszkriminációnak kitett csoport

Az Európai Unióban 2005-ben a nők 56,6 százaléka dolgozott, 2009-re már az 58,7 százalékuk. Az öt év alatt a valamilyen kereső tevékenységet végző férfiak száma viszont csökkent: 71,4-ről 71 százalékra - derül ki az Eurostat felmérésből. Hazánkban mind a nők 49,9 százaléka, a férfiaknak viszont a 61,2 százaléka végez valamilyen kereső tevékenységet. Dániában van munkája a legtöbb nőnek (73,7 százaléknak), a sereghajtó pedig Málta, ott a szebbik nemnek csak 37,9 százaléka dolgozik.

Az Eurobarométer kutatása alapján az európaiak közel kétharmada szerint a társadalom számos területén még ma is létezik egyenlőtlenség a nemek között. Az Európai Bizottság a közeljövőben programokat tervez indítani, hogy megvalósuljon a munkaerő-piaci esélyegyenlőség és az egyenlő mértékű gazdasági függetlenség a nők és a férfiak számára. Emellett az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elve mellett is kampányolnak.