Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Amennyiben az írás és az olvasás szerelmesei vagyunk, valószínűleg álmodoztunk már arról, milyen lehet újságíróként dolgozni. Az éjszakai lámpa félhomályában átszellemülten körmölő publicisták képe ismerős lehet a képzeletünkből vagy épp az irodalomtankönyvekből. Mai cikkünkben Maróy Krisztina, a Glamour magazin több mint 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező főszerkesztője avat be minket e fontos és sokszínű hivatás rejtelmeibe, hátha mi is kedvet kapunk a szárnypróbálgatáshoz. 

P: Hogyan csöppentél bele a szakmába? 

Krisztina: 12 éves korom óta újságíró akartam lenni, bár akkoriban még persze nem tudtam, pontosan mit is jelent ez. A divat viszont a nagymamám miatt mindig is erőteljesen jelen volt az életemben: sok külföldi divatmagazint lapoztam át a második generációs szabószalonjában. Egy idő után elkezdtem olvasói helyett kritikus szemüvegen át szemlélni az újságokat: egy-egy oldalt tanulmányozva véleményeztem, mi jó és mi nem esztétikus az adott tartalomban. A szabászathoz ugyan nem volt tehetségem, az íráshoz viszont igen – ennek köszönhető, hogy már tizenhetedik éve vagyok magazinfőszerkesztő. Ezt megelőzően pedig bő 5 évet tevékenykedtem szerkesztőként vagy külsős munkatársként más magazinoknál. 

P: Milyen sajátosságokkal bír egy magazin mondjuk egy hírlaphoz képest? 

Krisztina: A magazin egy nagyon változatos tartalommal bíró médium, amelyben a kép és a szöveg harmóniát alkot. A tartalom nem korlátozódik puszta információközlésre, nagyobb teret enged a művészi önkifejezésnek, ezáltal pedig kikapcsol, szórakoztat és esztétikai élményt is nyújt az olvasóknak. Az utóbbi egy évtized digitális robbanásának hatására ugyan valamennyire átalakult a szakma, hiszen új felületek és azokhoz szükséges nyelvezetek jelentek meg, a lényeg viszont ugyanaz maradt: a számunkra, illetve az olvasók számára fontos, releváns és érdekes tartalmak képes és szöveges megjelenítése.

P: Mi a különbség egy újságíró, egy szerkesztő illetve egy főszerkesztő munkája, feladatai között? 

Krisztina: Az újságíró sztorik és témák után megy, azokra koncentrál. Ellátogat egy vagy több alanyhoz, kutatómunkát végez, beleássa magát abba, amit az érintettek vagy épp szakemberek tesznek, átélnek, majd interjút készít velük, vagy tudósít, esetleg a saját tapasztalatait, gondolatait osztja meg velünk. 

A szerkesztő ezzel szemben egy vagy több felületért, rovatért felelős, és amellett, hogy kiválóan tud írni-olvasni, jól boldogul a digitális világban is, és képes különböző eszközöket, alkalmazásokat használni, például képszerkesztőt. Ideje nagy részében az újságírók szövegeit fésüli át, majd szerkeszti és javítja annak érdekében, hogy a végeredmény megfeleljen az adott formai, terjedelmi és tartalmi követelményeknek. Ügyelnie kell rá, hogy folytonosságot, izgalmat, újdonságot vigyen a cikkekbe, és kívülről, olvasói szemmel kell véleményeznie az elkészült munkákat.

A főszerkesztő még egy lépéssel távolabbról néz rá a leadott anyagokra, hiszen ő az, aki a nagy egészért felel: a képi és a szöveges tartalomnak, az olvasókhoz intézett üzeneteknek a főszerkesztő keze alatt kell egységes egésszé összeállniuk. Ő úgy nézi át a magazint a nyomdába kerülés előtt, mint ahogyan a kertész vagdossa le a vadhajtásokat a faágakról. Vízióval kell rendelkeznie azt illetően, hogy a magazin az adott héten vagy hónapban mit szeretne közölni, valamint egyfajta hatodik érzékkel, hogy tudja, milyen témák és kérdések foglalkoztatják az olvasóközönséget, illetve hogy ezeket milyen formában érdemes megjeleníteni. 

P: Ha a gyakornokoskodásra gondolunk, sokunknak Az ördög Prada-t visel c. film juthat az eszébe. Hogy néz ki ez az időszak a valóságban?

Krisztina: Meglepően sokszor találkozom olyan újságírójelölttel, aki nem ír. Pedig nem abból lesz újságíró, aki csak akkor ír valamit, amikor azt parancsba adják neki – sokkal inkább abból, aki önszántából, szinte kényszeresen ír, mindig mindenről, ami foglalkoztatja. A jó újságíró arról ismerszik meg, hogy az utcán barangolva meglát egy-egy témát, vagy bármiről eszébe jut valami, és azt másokkal is meg akarja osztani, mert fontosnak, szépnek vagy érdekesnek véli. Az írás tehát nem feladat, hanem életstílus, amelyre születni kell. Én még nem találkoztam senkivel, aki „készen” jött ki az iskolából, vagyis ha valóban elhivatottak vagyunk, vállalnunk kell a legtöbb esetben ingyenes vagy alacsony fizetéssel járó gyakornokoskodást, hogy a legjobbaktól tanulhassunk, a pénzszerzésre pedig ebben az időszakban más módszert kell kiagyalnunk. 

P: Erre a hivatásra tehát valamelyest születni kell. A releváns végzettség mennyit nyom a latba? 

Krisztina: Úgy gondolom, bár van, amit tehetség híján nem lehet megtanulni, két okból is fontos, hogy felsőfokú végzettséget szerezzünk. Egyrészt azért, mert általa azt bizonyítjuk, hogy képesek vagyunk huzamosabb ideig koncentrálni, elkezdeni és befejezni valamit. Másrészt a végzettség amiatt is lényeges, mert ajtókat nyit nekünk, hogy előreléphessünk a karrierünkben – főszerkesztő például nem lehetnék középfokú végzettséggel. A képzések mellett szól az is, hogy a főiskolán, illetve egyetemen elsajátított tudás, a sok ott köttetett ismeretség egy életen át elkísér minket. Az idő vagy a pénz hiánya pedig nem lehet kifogás, hiszen manapság bármely képzés elvégezhető levelező szakon is, így a tanulás és a munka is megfér egymás mellett. 

P: Mit gondolsz, mi a legnagyobb szépsége a szakmának?

Krisztina: Az, hogy értelme van a munkánknak, számomra a hasznosság az elsődleges. A magazinnal egész generációk életét tesszük gazdagabbá, élményeket és eszközöket adunk nekik, ez pedig felelősségteljes és fontos feladat. Szerintem az olvasók, különösképp a nők megérdemlik, hogy a médiumok mellettük álljanak, és ne csak használják a figyelmüket, hanem adjanak is nekik. A szerkesztés alapelve az, hogy mi a jó az olvasóknak, ez pedig egy olyan, önmagán túlmutató gondolat, amiért minden nap tenni kell.

P: Milyen készségekkel és kompetenciákkal kell rendelkeznünk, hogy valóban jó újságírókká válhassunk?

Krisztina: A legfontosabb, hogy sokat olvassunk, méghozzá könyveket, szépirodalmat! Az internet és a közösségi média segítségével nem leszünk képesek megfelelő szókincset építeni. A nyelv csak úgy ragad ránk, ha olvassuk és használjuk, ez akkor is érvényes, ha videós újságírásra készülünk. Továbbá nagyon kell akarnunk, és képesnek kell lennünk áldozatokat hozni a céljaink érdekében: legyen az az átmenetileg, pályánk elején alacsonynak számító fizetés vagy épp a könyvek között töltött, nem túl pihentető éjszakák – valamit valamiért.

Ha tehát mi is kedvet kaptunk eme felelősséggel és élményekkel teli életpályához, írásra és olvasásra fel! Amennyiben pedig épp más területen keresünk állást, számtalan pozíció közül válogathatunk. Keressünk személyre szabottan az álláslehetőségek között! Hogyha a járvány miatt veszítettük el a munkánkat, vegyük igénybe a kifejezetten nekünk szánt segítséget is! Érdemes továbbá frissítenünk az önéletrajzunkat, valamint ide feltölteni, hogy növeljük esélyeinket, illetve tanácsos hírlevelet és Facebook értesítést is kérnünk, hogy mielőbb elhelyezkedhessünk.

 

Készítette: Profession.hu

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, karrier, hivatás, újságíró, szerkesztő