Melyik a vonzóbb: a köztisztviselői vagy a menedzser pálya?

Amikor iskolát választunk, már körülbelül tudjuk, milyen foglalkozást szeretnénk vállalni a későbbiekben. Ha mégsem, akkor a menet közben tapasztaltakra és a trendekre hagyatkozva elkezdjük friss diplomával és nagy lelkesedéssel bombázni az állást hirdetőket. Eleinte a lehetőségek óriási tárháza jelenik meg előttünk: rendszermérnök, termékfejlesztő, irányítástechnikai specialista, junior médiatervező és így tovább. Csupa izgalmas kihívás, nemzetközi kapcsolatrendszer és tapasztalatok, változatos munkahelyi közösség. Megvehetjük életünk első tökéletesen szabott kosztümjét vagy öltönyét, a hozzá illő még tökéletesebb lábbelivel és táskával kiegészítve. Lehet, hogy az első havi fizetésünk bánja, ám jól tudjuk, ez a befektetés hosszú távra szól, és szinte elvárás ez a fajta öltözet.

Ám nem mindenkinek vonzó az a munkakörnyezet és -kultúra, ami a nagyvállalatokra jellemző. Egyik interjúalanyunk, Bodor Zsófia számára ez már a legelső állásinterjún ki is derült. A friss külkereskedelmi diplomáját nemzetközi kapcsolatok szakiránnyal bővítette tovább, ám a pályázatai közül először egy élelmiszeripari termékeket forgalmazó multinacionális nagyvállalat tesztírására hívták be.

"Már amikor beléptem a cég recepciójára - kezd bele Zsófi -, feltűnt, hogy mindenki zaklatottan rohangál fel és alá. Nem értettem, mi szükség van erre. Aztán amikor találkoztam a HR-essel, és leültetett a teremben még 12 másik pályázóval együtt, hogy töltsük ki a tesztet, még idegenebbé vált számomra ez a légkör. Azt láttam ugyanis a többieken, hogy ádáz harcot folytatva méregették a másikat - engem is -, és olyan elszántan láttak neki a tesztírásnak, mintha az életük függne tőle. Beleolvastam a kérdésekbe, és már akkor éreztem, hogy ez nem nekem való terep. Fogtam magam, felálltam egy pohár vizet tölteni - természetesen hatalmas megrökönyödést kiváltva ezzel mindenkiben - és jeleztem a HR-esnek, hogy mégsem pályáznék az állásra, de kint megvárom, hogy tudjunk még váltani pár szót, mielőtt elbúcsúzom tőle."

Érdekes nézőpont, igaz? Zsófi számára az a fajta "agymosás", ahogy ő fogalmazott, az a szabály- és viselkedésrendszer, ami egy nagyvállalat kultúrájából áradt, nem volt azonos a saját szemléletével. Szabadabb, önállóbb és kreatívabb munkakörre vágyott, ahol az egyéni teljesítménynek és értékeknek van jelentősége és elismertsége. Nem vagyunk egyformák, ez nagyon igaz akkor is, amikor döntünk egy-egy állásról is.

És vajon szerencsés folytatása volt-e ennek az incidensnek? "Pont ez az említett HR-es azt mondta nekem, hogy nem ide való vagyok. Megkérdezte azt is, hogy nem gondolkodtam-e azon, hogy a diplomácia felé vegyem az irányt, merthogy szerinte az nekem nagyon passzolna. Nagyon hálás vagyok ennek a hölgynek, mert akkor segített ráébredni arra, hogy hová kell tartanom. Még aznap felhívtam egy volt tanáromat, aki korábban említette, hogy az egyik minisztériumban gyakornokokat keresnek. Hát, így indult... Ma már egy nagykövetségen dolgozom diplomataként."

 A közszféra állásajánlatai itt találhatók!

Azonban a közigazgatási szféra nem mindenkinek passzol. Felmerülhet a kérdés: ez az irány az enyém? Vagy mégsem? Nézzünk egy másik véleményt a ma már multivilágban dolgozó Tóth Krisztinától, aki először tanári állásokra pályázott.

"Már gyerekkorom óta magyartanár szerettem volna lenni. Elvégeztem a bölcsészkart, ám menet közben elég sok negatív hírt hallottam arról, hogy tanárként éhen fogok halni. De gondoltam, nem hagyom magam eltántorítani ennyivel, és friss diplomával a kezemben megpályáztam több tanári állást is. Elkezdtem tanítani. Aztán 5 év után annyira kiégettnek és fáradtnak éreztem magam, hogy depressziós lettem, és gyógyszert kellett szednem. Egy igazi gyógyulás az volt számomra, hogy beadtam a jelentkezésemet egy babaápolási termékeket forgalmazó nagy céghez, ahol PR munkatársat kerestek. Rájöttem, hogy ez az igazi utam... Örömmel megyek be minden egyes nap a munkahelyemre."

 PR-es állásokat itt találhatunk!

Milyen igaza van mindkét interjúalanyunknak! Ugyanis a saját utunkat kizárólag mi magunk találhatjuk meg, hallgatni kell a belső hangra, és észre kell venni a jeleket is. Ma, amikor a legtöbb pályakezdő szeretne gyors és látványos karriert befutni - és az sem baj, ha ígéretes fizetéssel és bónuszrendszerrel is büszkélkedhet - be kell látni, mégsem mindenkinek adatik meg.

Akár rövidtávon is többet nyomhat a latban a kellő önbecsülés, az önérzetünk erősítése és fejlesztése, sikerélmény a munkánkban, és az, hogy a saját egyéniségünk 360 fokban ott lehet mindig, mindenhol. Ez sokkal nagyobb karrier, mint gyorsan, látványosan "felérni a csúcsra", aztán a kiégés és a magány állapotában még több stresszt vállalni és folytatni a taposómalmot. Vegyük észre, mi áll a legközelebb hozzánk!

Készítette: S. G.

Címkék: közigazgatás, közszféra, multinacionális cég, menedzser, PR, álláskeresés