Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Miért kíváncsiak erre a HR-esek?

Az interjúztatók több különböző okból tehetik fel ezt a kérdést. Először is azt szeretnék látni, hogy szakmai céljaink összhangban vannak-e azzal a munkával, amelyre jelentkeztünk. Ha a kettő nem egyezik, a vezető kételkedhet abban, hogy motiváltak leszünk-e a pozíciónkban vagy elég sokáig kitartunk-e, hogy változást hozzunk, javítsuk a cég eredményeit – ezért az ő szemszögükből kockázatos lehet a felvételünk.

Fluktuáció kutatásokból sokszor kiderül, hogy főleg a fiatalabb generációk körében már ritkán láthatók 10 éves munkaviszonyok, inkább a 3-5 ugyanazon a helyen eltöltött év a leggyakoribb. Világszintű kitekintésben a tech/IT vállalatoknál, startupoknál ez az idő még rövidebb is lehet. Éppen ezért is teszi fel sok HR-es ezt a kérdést. Az álláskeresőkhöz hasonlóan ők is a stabilitást, biztonságot keresik, ezért az ő szemszögükből is indokolt az óvatosság.

Figyelembe véve, hogy milyen sok erőforrást igényel az új alkalmazottak felvétele és betanítása, az interjúztatók biztosak akarnak lenni abban, hogy az általuk felvett embereknek ambiciózusok, van fejlődési potenciáljuk, és nem azt tervezik már az első perctől kezdve, hogyan találják meg következő munkahelyüket. Mind a HR-esek, mind a cégvezetők tudni szeretnék, hogy a jelölt rövid és hosszú távon is alkalmas lesz a munkavégzésre.

Tippek a „Hol látod magad 5 év múlva?” kérdés megválaszolásához

Először kérdezzük meg ezt saját magunktól

Még mielőtt jelöltként megkapnánk ezt a kérdést a HR-esektől, készüljünk fel erre, és nyugodt körülmények között gondoljuk végig, mik a rövid- és hosszútávú karriercéljaink. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mit tekintenénk a karrierünk csúcspontjának? Mit szeretnénk elérni a pozíciónkban? Milyen készségekre van szükségünk, hogy ezeket megvalósítsuk?

Ha segítségre van szükségünk ezeknek a megválaszolásához, akkor tanácsos keresni valakit, például egy mentort, aki tapasztaltabb, és olyan munkát végez, amelyet egy napon mi is szeretnénk. Kérdezzük meg őket, hogy milyen különböző pozícióban milyen feladatköröket láttak el, amelyek megadták nekik a karriercéljaik eléréséhez szükséges készségeket, szaktudást.

Mutassuk meg, hogy igenis érdeklődünk a pozíció iránt

Ha csak célok nélkül sodródunk az árral, vagy csak azért megyünk el egy interjúra, mert egy HR-es valahol megtalálta az elérhetőségünket, akkor nem valószínű, hogy túlságosan boldogok leszünk az általuk felajánlott szerepkörben, illetve ők sem tudnak minket segíteni, mert nem fogják tudni kitalálni, mi kell nekünk a fejlődéshez.

Az interjúztatók tudni szeretnék, hogy a jelöltként többet keresünk, mint „csak egy állást”, és hogy az általunk megpályázott munkakör illeszkedik a távolabbi szakmai céljainkhoz. A fenti kérdés ennek feltárásában is segít.

Ha például jelentkeztünk egy közösségimédia-marketing pozícióra, és azt mondjuk, hogy egyébként UX-designerek szeretnénk lenni, az azt jelzi a HR-eseknek, hogy nem biztos, hogy izgalmasnak találjuk az adott feladatkört, és így máris kiesünk a potenciális jelöltek köréből.

Ha egy értékesítési pozícióra interjúzunk, és azt mondjuk, hogy öt év múlva halászok akarunk lenni, azt fogják gondolni: „Lehet, hogy képesek lesznek ellátni az értékesítési munkát, de mennyire lesznek motiváltak abban, hogy fejlődjenek a vállalaton belül, és sikeresek legyenek a munkájukban, ha hosszútávon nem érdekli őket az iparágon belüli karrierépítés?”.

Fókuszáljunk a készségekre

Amikor megkérdezik tőlünk, hogy hol látjuk magunkat öt év múlva, hangsúlyozzuk azokat a kompetenciákat, amelyeket a továbbiakban szeretnénk elsajátítani vagy fejleszteni. Összpontosítsunk arra, hogy milyen tudást és tapasztalatot szerezhetünk az adott pozícióban. Ez az alázat és az ambíció keveréke az, amellyel kiváló választ adhatunk erre a kérdésre.

Például mondhatjuk a következőket: „Az elkövetkező néhány évben szeretném még sikeresebben megtervezni, futtatni és optimalizálni a marketingkampányokat. Nagyon örülnék, ha ebben a pozícióban még inkább elmélyedhetnék ebben, és magasabb szintre emelhetném a képességeimet, szaktudásomat.”

Vagy egy ehhez hasonló válasz megfogalmazásával is folytathatjuk a beszélgetést: „A jelenlegi pozíciómban nagyon élvezem a közvetlen kapcsolatot a kollégákkal. Így az elkövetkező néhány évben fejleszteni szeretném a vezetői és irányítási készségeimet, hogy még felkészültebb mentorként segítsem a munkatársaimat, és olyan pozíció felé tereljem magam, ahol egy növekvő, fejlődő csapatot támogathatok.”

Ha jelöltként nem tudjuk, milyen készségekről beszéljünk, a HR-esek azt javasolják, hogy a legelső pontban említettekkel kezdve vegyük elő a hosszútávú elképzeléseinket, és próbáljuk meg azokat lebontani kisebb lépcsőfokokra és társítsuk hozzájuk a szükséges tulajdonságokat. Ezen túlmenően a tényleges munkaköri leírásból is beépíthetünk néhány gondolatot a válaszainkba.

Néhány konkrétabb segítő mondat a válaszunk megfogalmazásához: „Az XYZ szakértője szeretnék lenni” vagy „Egy X és Y-hoz hasonló területen szeretném elmélyíteni a tudásomat”, esetleg: „5 év múlva vezető szerepben látom magam ezen a területen, és ahhoz, hogy odáig juthassak, remélem, hogy időközben a jelenlegi munkakörömben elsajátíthatom az A, B és C készségeket.”

Mi az, amit semmiképpen se mondjunk?

„Nem tudom.”

Ez azt jelzi, hogy nem sokat gondolkodtunk a hosszútávú karriercéljainkon, már ha egyáltalán szántunk is erre bármennyi időt. Egy kivétel fordulhat elő: elsőre talán megbocsátható, ha a friss diplomások mondják: „Nem tudom”. De a HR-esek bizonyára ebben az esetben is megpróbálják majd újrafogalmazva feltenni a kérdést, hogy lássák, milyen irányba szeretne menni a jelölt. Aki azonban már eltöltött néhány évet a munkaerőpiacon és nincs elképzelése a jövőbeli karrierjéről, már intő jel lehet a vezetőknek, hiszen a jövőkép vagy ambíció hiányára utalhat.

„Sokkal magasabb beosztásban akarok lenni.”

Aggályokat vethet fel a vezetőkben, ha jelöltként azt válaszoljuk a kérdésre, hogy gyorsan szeretnénk előlépni vezető beosztásba. Azt mutathatja, hogy a fókuszt egy kicsit túl távolra helyeztük, és nem gondolunk az előttünk álló munkára. Próbáljunk inkább egy-egy lépcsőfokkal tovább gondolkodni, és minden esetben tegyük hozzá az elképzelésünkhöz, hogy a pozíció eléréséhez mit szeretnénk letenni az asztalra, miben szeretnénk fejlődni, hogyan segíthetjük egymást a vállalattal.

„Az ön helyén látom magam.”

Amellett, hogy első körben arrogánsnak is tűnhet ez a mondat, azt is mutathatja, hogy (az interjúzó pontos pozíciójától függően) szintén gyorsan akarunk vezetők lenni. Egy-egy ilyen állítás során a HR-esben felmerülhet, hogy vajon eleget tudunk-e az ő munkaköréről, vagy csak egyszerűen a vezetői mivolta tetszik számunkra.

A HR-esek és vezetők tehát nem azt várják el tőlünk, hogy éves bontásban vázoljuk fel nekik a pontos terveinket a következő 5 vagy 10 évre. Amit várnak ilyenkor, az az, hogy komolyan vegyük azt a pozíciót, amelyre jelentkeztünk és megmutassuk nekik, hogy miként fonódhatnak össze a mi szakmai karriercéljaink és a vállalat által kitűzött üzleti célok.

Ha már megfelelően felkészültnek érezzük magunkat, neki is vághatunk a jelentkezéseknek. Hogy ezt a lehető legmagabiztosabban tehessük, segítségünkre lehetnek a Profession Prémium szolgáltatásokis, amikkel akár már a jelentkezés előtt megtudhatjuk a többi jelentkező fizetési igényét, tapasztalatát, végzettségét, de az álláspályázatunk státuszát is folyamatosan figyelemmel követhetjük.

Készítette: Varsányi Zsófi

A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala