Képzeljük el, amint egy igazán fontos interjú előtt állunk, és a céget már régóta az álommunkahely kategóriájaként tartottuk számon. Ha sikerül bejutnunk, akkor legszebb álmaink válhatnak valóra. Az állásinterjúra tartva azonban váratlan dugóba és komoly útlezárásokba keveredünk, sőt amikor végül bő tízperces késéssel és ziláltan mégis megérkezünk, az igazgatót idegességünkben Dánielnek szólítjuk Dávid helyett.

Az Undercover Recruiter arra keresi a választ, hogy vajon jóvá lehet-e tenni egy ilyen rosszul sikerült első benyomást. A szakértők szerint, ha a fentiekhez hasonló helyzetbe kerülünk, bár hátrányból indulunk, még nincs minden veszve.

Íme 3 dolog, amit tehetünk:

1. Jobb későn, mint soha!

Az állásinterjú etikett alaptörvénye szerint bármit is teszünk, egyetlen hibát semmiképp ne kövessünk el: a késést. Az is igaz ugyanakkor, hogy emberek vagyunk és olykor olyan akadályokba és előre nem látható eseményekbe ütközünk, melyek megakadályozzák, hogy időben odaérjünk valahová - függetlenül attól, hogy milyen korán indulunk el.

Ha már késve érkeztünk, semmi esetre se tegyünk úgy, mintha időben lennénk és az égvilágon semmi sem történt volna. Mindenképpen hozzuk szóba a késést, kérjünk bocsánatot, mondjuk el, hogy elfogadhatatlannak tartjuk, ami történt, emellett fejtsük ki az okokat is.

Második esély az állásinterjún? Lehetséges!

Szakértők szerint elképzelhető, hogy az interjúztató értékelni fogja az őszinteségünket, és azt, hogy az akadályok ellenére ekkora erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy mielőbb a helyszínre érkezzünk.

2. Tartsuk idegességünket kontroll alatt!

A késés után a második legnagyobb buktató az interjún, ha nem vagyunk képesek idegességünket és szorongásokat kordában tartani. Ennek különösen nagy az esélye, ha már rögtön az elején hibával indítottunk, így az interjú nem úgy kezdődik, ahogyan azt elképzeltük. A külső megjelenés azonban nagyon fontos, összhangban kell lennie azzal a "márkával", melyet magunkról közvetítünk. Hiába a gondosan megválogatott öltöny és makulátlan megjelenés, ha közben láthatóan remegünk és izzadunk.

A legtöbb, amit tehetünk az idegesség oldására, ha a lehető legjobban felkészülünk az interjúra. Nézzük át alaposan a helyszínre vezető útvonalat, végezzünk alapos kutatást a vállalatról és legyenek jól átgondolt válaszaink a leggyakoribb interjúkérdésekre. Azt is tudnunk kell, hogy egy bizonyos fokú idegességhez a felvételiztető hozzá van szokva, így nem a világ vége, ha a kelleténél egy kicsit izgulósabbak vagyunk. 

3. A tollat "fegyverként" is használhatjuk!

Nem példa nélküli, hogy a jelölt lefagy egy-egy trükkösebb interjúkérdés hallatán, vagy attól való félelmében, hogy a hallgatás negatív benyomást kelt, belekezd egy nem átgondolt, sehová sem tartó válaszba. Ilyenkor már az is jobb, ha egy pillanat türelmet kérünk annak érdekében, hogy összeszedjük a gondolatainkat.

Ha végképp elszúrtuk az interjút, írjunk egy levelet, melyben megadjuk a megfelelő választ a feltett kérdésre, valamint elnézést kérünk a hibákért, amelyeket elkövettünk (pl. nem kapcsoltuk ki mobiltelefonunkat a beszélgetés ideje alatt).

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Írjuk le azt is, hogy az interjúszituáció során nyújtott teljesítményünk nem tükrözi a valós munkavégzés során megszokott viselkedésünket, ezért szeretnénk egy második esélyt kérni arra, hogy bizonyíthassunk. Gondoljunk bele: nem veszíthetünk semmit, a legrosszabb, ami történhet, hogy nem hívnak vissza. Ez valószínűleg akkor is megtörtént volna, ha nem írjuk meg a levelet. Vannak ugyanakkor helyzetek, amikor a felvételiztető értékeli az erőfeszítést. A levél még arra is jó lehet, hogy általa kitűnhetünk a tömegből, emlékezetesebbé válunk a konkurenciához képest. 

Emlékezzünk rá, hogy a HR-esek akár több száz interjút is lefolytathatnak, így ha nem vétettünk megbocsáthatatlan hibát, nagy esélyünk van rá, hogy a rólunk kialakított végső benyomás azon fog múlni, hogy hogyan reagáltunk az elkövetett baklövésekre.

Címkék: munkakeresés, álláskeresés, állásinterjú, hiba, baki, kommunikáció

Szemlézte: Fogas Krisztina