Karriermelankólia – miért nem tesz tartósan boldoggá a siker?
Miért hajkurászunk újabb és újabb sikereket, miközben megfeledkezünk az elért eredményeinkről?
Önnek ajánljuk!
Miért érzünk ürességet, amikor elérjük a céljainkat? Miért mindig a következő lépcsőfok eléréséhez kötjük a boldogságunkat? Miért van az, hogy minél feljebb lépünk a karrierünkben, annál nehezebben idézhető elő az eredményeink elérése után várt boldogság? Miért kell egyre többet és többet szereznünk? Létezik egy gyakran tapasztalt, mégis keveset emlegetett jelenség a munka világában: ez a hedonikus adaptáció, amit mi egyszerűen karriermelankóliának neveztünk el. Ez azt az állapotot írja le, amikor az emberek hajlamosak hozzászokni az elért sikerekhez, így az új helyzet hamar normává válik, a boldogságszint pedig visszatér az eredeti állapotába.
Miért alakul ki a hedonikus adaptáció?
A siker relatív. Biztosan mi is átéltük már, hogy egy-egy kitűzött célunk elérésekor átmenetileg a felhők fölött jártunk, de viszonylag gyorsan hozzászoktunk az új helyzethez, és pár nappal később már a következő új céljainkon törtük a fejünket. Az ember hajlamos arra, hogy mindig a következő lépcsőfokot hajkurássza, és ilyenkor kicsit megfeledkezik arról, mennyi mindent ért már el. Így történhet meg az, hogy a felsővezetői pozícióban lévő munkatársunk, aki a nulláról indult, ugyanolyan szorongást élhet át a teljesítményével, az eredményeivel kapcsolatban, mint a hierarchia legalsó fokán álló kezdő kolléga. A helyzetet bonyolítja, hogy az elért céljaink nagyon sokszor nem a belső motivációnkból fakadnak, hanem mások elvárásain alapszanak. Gyakran mi magunk sem tudjuk megfogalmazni magunknak, hogy miért érzünk disszonanciát az előléptetésünkkel kapcsolatban, hiszen ez az élet rendje, végre előremozdul a karrierünk, többet fogunk keresni. De vajon összhangban van ez a cél a saját belső vágyainkkal?
Az igazi boldogság nem a cél, hanem az út
Az emberek hajlamosak az elérhetetlen, tartós boldogságot hajszolni. Hányszor hallhattuk már másoktól és a saját fejünkben is, hogy „Majd akkor leszek boldog, ha megemelik a fizetésemet” vagy „Akkor leszek boldog, ha végre előléptetnek”… Aztán ha beteljesült ez a hatalmas álmunk, hirtelen jelentéktelenné vált, a kezdeti mámor lecsillapodott, és nem értettük, miért nem vagyunk most már állandóan boldogok. Ilyenkor tűzzük ki magunknak a következő célt, amire szintén azt mondjuk, hogy amíg nem történik meg, nem leszünk igazán elégedettek. Azt érdemes meglátni ebben, hogy a beteljesedést soha nem a célok elérése adja, hanem az út maga. Érdemes tehát olyan karrierutat választanunk magunknak, aminek a hétköznapjait is szeretjük, ami akkor is jó érzéssel tölt el minket, amikor éppen nem léptetnek elő vagy éppen nem emelik meg a fizetésünket – tehát jó esetben az év 364 napján.
Egyre magasabb ingerküszöb
Az alkalmazkodóképesség egy nagyon fontos skill, amivel jó, ha rendelkezünk a folyamatosan változó munka világában. Azonban ugyanez a képességünk az okozója annak, hogy a boldog helyzetekhez is hamar hozzászokunk, és alapértelmezettként tekintünk rájuk. Ha nagy nehezen sikerült egy olyan munkát találnunk, amire vágytunk, záros határidőn belül hozzászokunk és ez fogja meghatározni az alap működésünket, miközben egyre gyorsabban meglátjuk magunk körül azt, ami hiányzik még az életünkből. Az ingerküszöbünk pedig egyre magasabban van: már nem fognak boldogságot okozni azok a dolgok, amik azelőtt, hiszen a boldogságunk nulladik pontja most már az, hogy a vágyott állásunkban dolgozunk, innen pedig csak felfelé lehet elmozdulni.
A belső motiváció erősítése
Ebből az ördögi körből nehéz a szabadulás, de ha megpróbálunk a belső értékeinkhez illeszkedő, számunkra értelmes munkát végezni, csökkenthető a szorongás és az állandósuló melankólia. Gondoljuk át, mi az, ami valóban örömet okozna a munkában? Hogyan tudnánk több olyan tevékenységet beilleszteni a mindennapjainkba, ami boldogsággal, elégedettséggel tölt el minket? A hála mindennapi gyakorlása is sokat segíthet, ha képesek vagyunk egy kicsit megállni, és értékelni azt, amit elértünk. Ezen kívül gyakran már maga a felismerés is segíthet, ha tisztán látjuk azt, hogy miért érzünk úgy, ahogy, és nem keressük a választ erre a megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségre, hanem csak elfogadjuk azt.
Még keressük az utunkat? Böngésszünk az aktuális lehetőségek között!
Készítette: Kövecses Evelin
