Így kezeljük a lusta kollégákat

Akár kisvállalatnál, akár egy nemzetközi multinál dolgozunk, elkerülhetetlen, hogy a kollégáink között legyen néhány tudatos munkakerülő. Sokunknak ismerős lehet a helyzet, amikor mi még úszunk a munkában, miközben bizonyos munkatársaink már otthon ejtőznek a kanapén. Többnyire a nekik szánt feladatok is a mi asztalunkon landolnak, ami további egyenlőtlenségeket, bennünk pedig fokozódó stresszt okoz. Maria Kettner összegyűjtötte a legjellemzőbb lusta típusokat, és ad néhány tanácsot is a kezelésükhöz.

Ismerjük fel!

Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan kollégával, aki látszólagos hozzá nem értésével tartja távol magát a komolyabb projektektől. Számukra a „nem tudom” a leggyakrabban alkalmazott varázsszó, amit bármilyen sürgős vagy fontos teendő esetén elővesznek. Alacsony szakmai presztízsük miatt a vezetők helyettük inkább a megbízható, határidőket betartó csapattagokat bízzák meg egy-egy feladattal, elkerülve az esetleges nehézségeket és hibákat.

Akadnak olyanok is, akik lustaságukat látványos buzgósággal ellensúlyozzák. A képernyőjükbe temetkezve úgy tesznek, mintha nagyon sok elintézendőjük lenne, pedig gyakran csak a közösségi oldalak böngészésével töltik az időt. Az önmarketingjük kiváló, néhány látványos feladattal, egy kis szervezéssel, vagy épp egy késő este elküldött e-maillel demonstrálják elfoglaltságukat, ami miatt épp az aktuális projektből nem tudnak részt vállalni.

Egy másik gyakori típus képviselői bármikor képesek nemet mondani, így hárítva az esetleges rájuk leselkedő felelősséget. Természetesen ezt mindig udvariasan teszik, tökéletesen megmagyarázva, milyen sajnálatos okból nem tudnak nekünk segíteni. Ők a legkevésbé együttműködő csapatjátékosok, nem ritkán munkaköri leírásukra hivatkozva utasítanak vissza egy kérést, hangsúlyozva, hogy ez bizony nem rájuk tartozik.

Léteznek olyan munkakerülők is, akik talán az eddig említetteknél nagyobb tudatossággal ússzák meg a kihívásokat. Ők előre terveznek, vagy csak remek érzékük van ahhoz, hogy pont akkorra vegyenek ki szabadságot, cseréljenek műszakot, legyen egy halaszthatatlan üzleti ebédjük, vagy egy unalmas telefonkonferenciájuk, amikor csapatuknak határidőt kell betartania, stratégiai kérdésekről egyeztetnie, vagy épp részfeladatokat kiosztania.

Cselekedjünk!

Bár az eltökélt munkakerülés olykor nem leplezhető le könnyen, főleg akkor nem, ha kollégánk több módszert is bevet a fentiek közül. Testi-lelki egészségünk, produktivitásunk és céljaink védelme miatt azonban nem maradhatunk tétlenek!

1. Tisztázzuk magunkban a helyzetet: kihasználni ugyanis csak azt lehet, aki hagyja magát. Tekintsünk vissza az eltelt hónapokra, és próbáljunk objektív szemmel megbizonyosodni róla, hogy már nem csak néhány apró szívesség kéréséről van szó, munkatársunk folyamatosan visszaél segítőkészségünkkel. Gyűjtsük össze, mikor kellett helyette dolgoznunk, erre ugyanis a következő lépésnél szükségünk lesz.

2. Kezdeményezzünk beszélgetést. Fontos, hogy indulat nélkül tegyük ezt! Udvariasan szembesítsük vele, hogy rendszeresen ránk tolja feladatait, és próbáljuk kideríteni az okokat. Előfordulhat, hogy munkatársunk nem lustaságból viselkedik így, hanem épp magánéleti problémák miatt nem tud megfelelően teljesíteni, vagy épp ténylegesen túlterhelt. Ha ilyen indokok állnak a háttérben, érdemes a felettesünket is bevonni a problémamegoldásba. Azonban ha kollégánk támadólag reagál felvetésünkre, ezzel is igazolva annak helyességét, változtatnunk kell a vele való munkakapcsolatunkon.

3. Mondjunk nemet! Vagyis tudnunk kell visszautasítani a várható újabb segítségkéréseket. Természetesen ez nem a csapatmunkától való elzárkózást jelenti, hanem a határok kijelölését. Legyünk következetesek a tudatos munkakerülőkkel szemben, és ha egy feladat érkezne tőlük, utasítsuk vissza azt, akár kifejtve, min dolgozunk éppen. Ha ez a stratégia nem hoz tartós eredményt, adjuk egyértelműen az illető tudtára, hogy nem óhajtjuk kihúzni őt a lustaságából származó kellemetlenségből, hiszen neki is volt ideje a feladatra, ahogy mi is elvégeztük a munkánkat. Az effajta nyílt kommunikáció általában célt ér, és kikerülünk munkatársunk bűvköréből.

Kövessük a tanácsokat, de ha nem tapasztalunk változást és vezetőnk közbelépésére sem számíthatunk, ne riadjunk vissza a munkahelyváltástól sem. Frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide! Nézzünk szét a legfrissebb álláslehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést, így biztosan nem maradunk le a számunkra legmegfelelőbb munkáról!

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: álláskeresés, munka, karrier, kollégák, együttműködés