Hogyan kezeljük a felmondás utáni veszteségérzést?

Mi zajlik a munkavállalókban és a munkáltatókban egy-egy felmondás során? Hogyan kezelhetők a különféle felmondási helyzetekből adódó érzések? Hogyan éljük meg az utolsó napokat a cégnél? Mészáros Nóra munka- és szervezetpszichológust kérdeztük a témáról.

Ismerjük fel a veszteségérzést

„A munkaviszony megszűnése – kezdeményezze azt akár a munkáltató, akár maga a munkavállaló – komoly változás az ember életében: napjaink meghatározó részét szenteljük a munkának, és ha egy adott munkahely vagy munkakör véget ér számunkra, az azt is jelenti, hogy onnantól a mindennapok egészen biztosan másként fognak telni.” – kezdte a szakember.

Bár a változások mindennaposak lehetnek életünk során, a veszteségérzés mégis jelentősebb érzelmi terhet jelent. A munkahelyünkön sem vagyunk immunisak erre: számos szituációban találhatjuk szembe magunkat a szomorúsággal, az elengedés szükségességével, legyen szó egy osztály vagy csapat átszervezéséről, irodaváltásról vagy éppen a felmondásról. „Magunk mögött hagyunk egy szerepkört, egy közösséget és a saját magunkról alkotott aktuális képünknek egy olyan szeletét, mely ezzel a konkrét munkával függött össze. Ez – bár nem minden esetben egyértelmű, de – egy veszteségélmény: el kell engedni valamit, és jön valami új, amihez alkalmazkodni kell.” – tette hozzá Nóra.

A felmondás körülményei befolyásolják érzéseinket

Egy felmondás esetén két fő szituációba kerülhetünk. Az egyik, amikor mi, mint munkavállalók döntünk arról, hogy máshol folytatjuk karrierutunkat. Ebben az esetben vélhetőleg már van elképzelésünk arról, milyen irányba indulunk, legyen ez új munkahely, szakmaváltás vagy szabadúszás. Mi döntünk arról, hogy mikortól nyújtjuk be a munkaszerződésünk megszüntetéséről szóló papírokat. „Ennél a forgatókönyvnél a munkavállaló érzései várhatóan pozitívak: valószínűleg bizakodással, reménnyel, örömmel tekint a jövőbe, melyért ő maga tett komoly lépéseket. Természetes azonban a saját maga által teremtett új helyzet miatti bizonytalanság, a hátrahagyott világgal kapcsolatos erős érzelmek – melyek lehetnek pozitívak és negatívak egyaránt.” – mondja a pszichológus.

Hozzátette, hogy ez a munkáltatót is nehéz helyzetbe hozhatja: általában váratlanul, viszonylag korlátos időablakon belül kell gondoskodni a feladatok átadásáról, a távozó munkatárs pótlásáról, esetleg a folyamatok átszervezéséről, és a kiléptetéssel kapcsolatos jogszabályi előírások teljesítéséről. Mindez a két felmondási szituáció különbsége miatt érdekes, ugyanis majdnem teljesen fordított folyamatokról és érzésekről beszélünk: a saját felmondásunk helyett a munkáltatótól érkező felmondás minket érhet villámcsapásszerűen.

Bár azt gondolhatnánk, hogy sokszor a munkáltatók, vezetők számára (főleg nagyvállalatok esetében) semmit nem jelent, ha meg kell válniuk egy vagy több alkalmazottuktól, nagyon is tévedünk. Ugyanúgy érezhetnek bizonytalanságot, aggodalmakat vagy bűntudatot, mint a munkavállalók. Nóra így foglalta össze, mit érezhet a dolgozó egy elbocsátás után: „Ez a típusú felmondás több okból is próbára teszi az embert: meg kell küzdeni a bénító „miért éppen én?” / „miért éppen most?” / „miért így?” kérdésekkel, a másik oldalról viszont nyomasztó lehet a jövő bizonytalansága – ennek anyagi összetevője és karriertervezési eleme is lehet: „vajon mennyi idő alatt fogok tudni állást találni?” „Mihez kezdjek most?” „Hogyan tudom eladni magam egy ilyen eset után?” A személyes belső dilemmákat nehezítheti, hogy a külvilág – család, barátok, ismerősök, szomszédok – előtt gyakran szégyelli a helyzetet az ember.”

Elmondta azt is, hogy nem meglepő, hogy a felmondást a munkáltató által elbocsátott munkavállalók élik meg legnehezebben. Szerinte ilyenkor sokat számítanak az anyagi tartalékok, személyes kapcsolatok, erőforrások. Kiemelte, hogy ha az elbocsátott munkavállaló megértést, megfelelő támaszt kap a számára fontos személyektől, az a változásban óriási segítséget jelent. Ők lehetnek azok is, akik elsőként észlelhetik kívülről, ha az illető személy komoly válsághelyzetbe kerül.

Hogyan „vészeljük át” az utolsó munkanapokat?

A fentiekből is látható, hogy nagyon vegyes, bár főleg negatív érzések társulhatnak egy-egy felmondási élményhez. Ilyenkor természetes lehet, hogy nem vágyunk a régi közegbe, nem tudjuk már olyan lelkesedéssel végezni munkánkat. A pszichológus azonban rámutat a pozitív oldalra is: „Hosszú távon megtérül, ha ebben az időszakban nem égetjük fel a hidakat, tisztességgel elvégezzük az átadás-átvételi feladatokat, és jó emlékeket hagyunk magunk után. Ilyenkor előfordul, hogy az utolsó munkában töltött nap után a munkáltató még referencialevelet is kiad. Ha a cég mondott fel, akkor elképzelhető, hogy a munkavégzés alóli felmentéssel zárul a munkaviszony – érdemes ezeket a napokat már az új jövő tervezésének szolgálatába állítani.”

Zárásképp Nóra arra is kitért, hogy sokszor a munkáltatók is igyekeznek támogatni az elbocsátott alkalmazottakat: itthon is bevett gyakorlat, hogy lehetőséget biztosítanak az elküldött munkavállalónak karriertanácsadás vagy pszichológiai konzultáció igénybevételére. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, és a munkáltató ilyen szolgáltatást ajánl fel, javasolja, hogy fontoljuk meg az igénybevételt! Hozzátette, hogy ezeken kívül nagyon fontos a veszteséggel kapcsolatos érzések elfogadása. Bár nehéz lehet a munkáltató előtt szélsőségektől mentesen megélni egy ilyen közlést, és mindenképpen érdemes ezeket az érzéseket megélni, kimondani – de nem mindegy, hol és hogyan. Ha úgy érezzük, hogy ezt a veszteségérzést nehezen éljük meg vagy egy esetleges karrierváltást tervezünk, mindenképpen érdemes felkeresni egy (munka- és szervezet)pszichológus szakembert, aki ebben a jelentős változást hozó szakaszban partner lehet az újratervezésben.

Akár mi mondtunk fel, akár egy munkáltatói elbocsátáson estünk át, érdemes egyből körülnézni az álláshirdetések között, hátha megtaláljuk a következő izgalmas karrierállomásunkat. Ehhez ne felejtsünk el regisztrálni, és feltölteni az önéletrajzunkat, így akár a leendő új munkaadónk is ránk találhat. Ha pedig szeretnénk rendszeresen értesülni a nekünk való új állásokról, készítsünk személyre szabott állásértesítő hírlevelet.

Készítette: Varsányi Zsófi

A Profession.hu Facebook oldala
A Profession.hu Instagram oldala