Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Interjúalanyunk, Németh Zsófia angol szakon kezdett, majd kitartó Fordítva: mindent a tolmács szakmáról - munka, szakma, karriermunkával jutott el a tolmácsolásig, amelyben már szinte kisgyerekként is elképzelte magát. Az alap nyelvészképzés után tanulmányait tolmács és fordító mesterképzésen folytatta. Már ekkor érezte, hogy a tolmácsolással szeretne foglalkozni, ezért úgy döntött, mindenképp továbbképzi magát, és elvégezte az ELTE EMCI európai uniós konferenciatolmács képzését, amelynek már a felvételi vizsgája is igazi szakmai kihívást jelentett. Viszonylag rövid idő alatt sokan megismerték a szakmában a nevét, most pedig elárulja, mi is a siker kulcsa, kiből és hogyan válhat megbízható, keresett tolmács.

P: Debrecenben, még egyetemistaként kóstoltál bele először a tolmács létbe. Mi az első emlék, ami eszedbe jut ebből az időszakból?

Zsófi:Nagyon jó tanároktól tanulhattam, de közülük is kiemelkedett az egyik professzorom, akitől hideget-meleget is kaptam azokban az években – ma már tudom, hogy a maximumot akarta így kihozni belőlem. Tőle kaptam a lehetőséget, hogy egy magasrangú köztisztviselőt tolmácsoljak egy katonai-zenei rendezvényen, amelynek az anyagát nem sokkal a kezdés előtt kaptam meg. Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni, ahogy akkor kint álltam a Főtéren, mikrofonnal a kezemben, és szinte nulla rutinnal oldottam meg ezt az akkor még lábremegős feladatot. Hatalmas mérföldkő ez számomra, ami abszolút lendületet adott.

P: Alkalmazottként vagy vállalkozóként űzhető inkább ez a szakma?

Zsófi:Amit jellemzően mindenki elönt az egyetem végére, hogy tolmácsként vagy fordítóként szeretne-e dolgozni, a két terület ugyanis az átfedések ellenére is két külön szakma, amelyek más-más tudást, kompetenciát, és habitust kívánnak. A tolmácsolás extrovertáltabb személyiséget, magasabb stressz-tűrő- és koncentrációképességet, illetve nagyobb improvizációs készséget is igényel. Elengedhetetlen hozzá az önállóság is, ugyanis ha valaki komolyan gondolja a szakmát, vállalkozóként tudja igazán jól csinálni, egyszerűen azért, mert az elvégezett munkákról számlát kell tudni adni. Aki a szabadúszó létet kezdetben nem meri bevállalni, valamelyik fordítóirodában helyezkedhet el, különböző pozíciókban, alkalmazottként. Sokan így kezdik, mivel teret ad a személyes fejlődésre, én azonban nem éreztem testhezállónak, így már az egyetem után vállalkozó lettem, vagyis egyből a mélyvízbe ugrottam.   

P: Mi kellett az elinduláshoz, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy hogyan szerezted az első munkáidat?

Zsófi:A kapcsolati tőke jelenti ebben a szakmában az alfát és az ómegát. Én már a tanulmányaim mellett is igyekeztem építeni a kapcsolataimat, hogy megismerjék a nevem, az első munkák ugyanis általában ajánlások útján érkeznek. Sokat beszélgettem irodák képviselőivel és olyan tolmácsokkal, akikről tudtam, hogy nyitottak a pályakezdők felé is. Abban az időben találkoztam Nagy Gabriellával, aki a szárnyai alá vett, és nem csak a tapasztalatával, tanácsaival segítette a fejlődésemet, és vitt magával, de mivel látott bennem fantáziát, megbízásokat is kaptam általa, ma pedig már szinte folyamatosan együtt dolgozunk. Számomra a mai napig fontos az ő visszajelzése. Fontos megjegyezni, hogy igazán jó szakember abból válhat, aki megfelelő önismerettel, stabil önbizalommal, kezdeményezőkészséggel rendelkezik, ezek nélkül ugyanis nehéz érvényesülni.

Fordítva: mindent a tolmács szakmáról - munka, szakma, karrier

P: A tolmácsolás igazi sokszínű szakma. Melyek voltak a legemlékezetesebb munkáid?

Zsófi:Egyszer egy baromfifeldolgozóban tolmácsoltam, és még most is előttem van az a hatalmas XL-es védőruha és védőcipő, amit viselnem kellett, miközben az auditoroknak tolmácsoltam. Közel áll a szívemhez egy másik munka is, amikor a svéd nagykövetségen egy gyermekbántalmazási ügyben tolmácsoltam, ami után a nagykövet helyettese személyesen mondott köszönetet nekem. Az egyik legutóbbi megbízásom pedig egy három napos szülészeti konferencia volt, ahol magamról, mint nőről is borzasztó sokat tanultam. Rendkívül érdekes volt, és szakmailag nagy kihívás, de a pozitív visszajelzések ilyenkor megerősítenek abban, hogy jó helyen vagyok.

P: Hogy néz ki egy munkanapod?

Zsófi:Mindig másképp, nincs egy meghatározott ritmusom. Többnyire két hétre látok előre, és nemcsak a munkát, de az önfejlesztésre és testmozgásra szánt időt is igyekszem előre betervezni.  Ez utóbbi egy fontos alappillér, ugyanis a tolmácskabinban való munkát állóképességgel is bírni kell, így ez a pont nem hanyagolható el, ahogy a megfelelő étkezésre is kiemelten figyelni kell. Úgy gondolom, a folyamatos fejlődés is elengedhetetlen, ezért azokon a napokon, amikor nincs munka, erre fókuszálok, például a könyvklubos könyveimet olvasom, vagy jogi angol tanfolyamra járok. A munkákra mondjuk egy konferencia hosszától, témájától függően egy-két nap felkészülési időt dedikálok. Bármilyen feladatról legyen is szó, mindig készítek egy listát a releváns kulcsszavakból, amelyek nagy valószínűséggel elő fognak kerülni. Emellett utána olvasok a téma aktualitásainak, mert ezeket is gyakran említik meg. Régen éjszakáztam, hogy kimaxoljam a háttértudást, de rájöttem, hogy a kipihentség sokkal fontosabb, ezért erre nagy hangsúlyt fektetek.

P: És hogyan zajlik maga a szinkrontolmácsolás?

Zsófi:A rendezvényeknek van egy többé-kevésbé állandó menetrendje, ami jó támpont. Jellemzően fél órával a kezdés előtt érkezünk meg a helyszínre, hogy kellő idő jusson a hangpróbára, a technika beállítására, a ráhangolódásra. A legoptimálisabb esetben egy szabvány méretű, hangszigetelt kabinban van a szinkrontolmácsok helye, és az adott szinkronmunkára mindig párban megyünk. A páros felállás oka, hogy bár magán az ember nem feltétlenül veszi észre, mégis a nagymértékű koncentráció miatt, hiszen egyszerre hallgatunk és beszélünk, 15-20 perc után a tolmácsolási teljesítmény minősége csökkenni kezd, és szükség van egy rövid pihenőre. Ez aktív pihenést jelent, vagyis folyamatosan figyeljük, mi hangzik el, hogy ha kell, segíteni tudjunk a társunknak. Sokszor megesik, hogy a feltételek nem ilyen ideálisak, és nehezített terepen kell helytállnunk, mert például nincs kabin, vagy fülhallgató – ezek a helyzetek kreativitást kívánnak, hogy mégis megfelelő minőségben valósuljon meg a tolmácsolás.

P: Mi jön a munka után? Hogyan lehet levezetni azt a hatalmas feszültséget, ami a feladataitokkal együtt jár?

Zsófi:A mentális és fizikai visszatöltődés rendkívül fontos. Annál is inkább, mert egy-egy ilyen száz százalékos koncentrációt, jelenlétet kívánó munka után az általunk viccesen „poszt-kabinális stressz szindrómának” elnevezett tünet-együttes jelentkezik, az adrenalin ugyanis adott esetben a tolmácsolás után csúcsosodik ki, amit meg kell tanulni kezelni. Ami számomra bevált, hogy egy-egy konferencia után mindig sétálok hazáig, mert szükségem van arra, hogy minden lecsendesedjen körülöttem. Mindig figyelni kell a test jelzéseire is, és reagálni rájuk. Egy-egy nagy munkát általában egy étteremben, finom fogásokkal zárunk le a párommal, vagy kiülünk egy kicsit a Duna-partra, ez segít visszabillenni a normál állapotba. Mostanában a főzés és a misztikus sorozatok is teljes mértékben kikapcsolják az agyamat, és megadják azt az egyensúlyt, ami nélkülözhetetlen a lendületes folytatáshoz.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésünket a tolmács szakma, ide kattintva válogathatunk az állások között, itt pedig a szektorban jellemző bérekről tájékozódhatunk. Amennyiben más lehetőségek érdekelnek bennünket, használjuk személyre szabott beállításainkat, vagy nézzünk szét a legfrissebb hirdetések között. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan nem maradunk le a számunkra legmegfelelőbb munkáról!

 

Készítette:Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, önismeret, karrier, siker