Ezért éri meg önkénteskedni

Az önkéntességről mindenkinek más jut az eszébe, egy azonban közös: az önzetlen segítségnyújtás mélyen, belülről jövő szándéka. Interjúalanyunk, Óré Adrienn számára is ez ad motivációt: immár negyedik alkalommal lesz a Bátor Tábor önkéntese. Vallja, hogy nagyon hálás az életéért, amit az önkéntességgel még inkább ki tud egészíteni, hiszen hatalmas pluszt ad számára, amikor másokon segíthet. Kihívásokról, különleges kapcsolatokról, és életre szóló élményekről mesélt nekünk.

P: Hogyan kerültél kapcsolatba a Bátor Táborral?

Óré Adrienn: A korábbi munkahelyemen hallottam először a táborról, több kollégám is csatlakozott hozzájuk. Láttam a posztjaikat, hallgattam a lelkes beszámolóikat, és bár én is vágytam arra, hogy egyszer szervezett formában próbáljam ki az önkéntességet, akkor még csak kacérkodtam a gondolattal, végül 2016 végén lett a tervből tett: elhatároztam, hogy jelentkezem.

P: Úgy működik a jelentkezés, mint egy állás esetén?

Óré Adrienn: Nem egészen. Egy jelentkezési lapot kell kitölteni, megadva egy korábbi felettes, vagy tanár telefonszámát, aki kezeskedik felőled, illetve szükség van egy írásos ajánlásra is, kollégától vagy baráttól. Miután ezeket beszereztem azt is el kellett döntenem, minek is jelentkezem a táborba. Mivel akkoriban még nem voltam biztos benne, van-e kellő bátorságom, erőm, ahhoz, hogy krónikusan beteg gyerekekkel táborozzam együtt, ezért úgy gondoltam, a fotós munka testhezálló lesz számomra, mindenhol ott lehetek, mégsem kell annyira bevonódnom, ha nem bírnám az adott helyzetet. A táborban egyébként rengeteg lehetőségből lehet választani, így mindenki megtalálhatja azt, amit közel érez a szívéhez. Nekem a fotózás a hobbim.

P: Mi következik ezután?

Óré Adrienn: A táborba rengeteg pályázat érkezik, és egyénként a legtöbbet pozitívan értékelik. A következő lépés a személyes bemutatkozás, amely két részből áll. Egyrészt van egy közös, egyórás játék, majd pedig az elbeszélgetünk az alapítvány illetékesével, irányított kérdések mentén. A bekerülőket levélben értesítik, ezután pedig tavasszal részt veszünk egy felkészítő-hétvégén: egy elképesztően komoly rendszer áll a Bátor Tábor mögött, minden lényeges információt megkapunk, az egészségügyi alapismeretektől kezdve a váratlan helyzetek megoldásáig, tehát egyáltalán nem felkészületlenül érkezünk meg a turnusunkba.

P: Milyenek voltak az első benyomásaid? Kívülről úgy tűnik, az önkéntesek igazán nehéz, szívszorító feladatra vállalkoznak. 

Óré Adrienn: Abszolút pozitív csalódás volt a gyerekekkel töltött első hét, a táborban ugyanis nem a betegséggel, hanem kizárólag a kis résztvevőkkel foglalkozunk, és csupán a legszükségesebb információkat kapjuk meg az egészségi állapotukról. A nyári tábor semmiben sem különbözik egy bármelyik másik gyerek tábortól, talán csak annyiban, hogy még a gyerekeknél is több felnőtt van jelen. Minden táborozó mellé jut ugyanis egy házi cimbora, aki az egész napot az adott gyerekkel tölti, felkeléstől lefekvésig, a különböző programokért, mint a kézművesség, íjászkodás, evezés, lovaglás, horgászat pedig a játszó cimbik felelnek.

P: Hogyan működik a tábor, mi zajlik a kulisszák mögött?

Óré Adrienn: Terápiás rekreációt alkalmazunk, amely célorientált módszerként a gyerekek fizikai és lelki fejlődését garantálja. Itt azonnali visszajelzést kapnak, és van sikerélményük is, ahogy a választás lehetősége is adott számukra, mi az, amiben szeretnének részt venni, és mi az, ami már túl nagy kihívást jelentene. Ez kiemelt jelentőségű, ugyanis pontosan a döntés képessége az, amit a betegség, a rengeteg kórházban töltött idő elvesz tőlük, viszont itt maximálisan visszakapják, mégpedig személyre szabott élményeken keresztül, nem hasonlítjuk egymáshoz a gyerekeket, ahogy nincsenek általános elvárások sem. A folyamatban a figyelem kulcsfontosságú.

P: Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jól érezze magát egy ilyen jellegű munkában?

Óré Adrienn: Én ezt egyáltalán nem gondolom munkának, de ehhez a hozzáálláshoz elengedhetetlen az önismeret, hogy akarod-e az önzetlen segítségnyújtást, vagy sem. Minden más tanulható! Véleményem szerint introvertált személyiségek éppúgy jól érezhetik magukat, ahogy a társaságkedvelő, nagydumásak. Ha megszületik valakiben az elhatározás, biztosan találhat egy olyan szervezetet, alapítványt, amelynek a tevékenységével, célcsoportjával azonosulni, kapcsolódni tud. Érdemes kicsiben elkezdeni: hamarosan indul a Mikulásgyár, ahová ajándékokat lehet vinni, vagy sok helyen szerveznek főzést, ételosztást az arra rászorulóknak, de az is egy jó kiindulási pont, ha a számunkra feleslegessé vált ruháinkat eljuttatjuk egy anyaotthonnak. Ha adunk a saját energiánkból, időnkből, tudásunkból, az garantáltan sokszorosan megtérül.

P: A legnagyobb kihívást mi jelenti számodra a Bátor Táborban?

Óré Adrienn: Az egész tábor az, hiszen nem tudhatjuk, milyen gyerekekkel, sorsokkal, előre nem látható szituációkkal találkozunk. A személyes kétségeinkkel is meg kell küzdenünk: vajon tudunk-e majd velük játszani, vagy el fognak-e fogadni bennünket. De az a fantasztikus ebben a rendszerben, hogy úgy működik, mint egy család, vagyis soha nem vagyunk egyedül. Ha úgy érezzük, lelkileg valamit nem bírunk el, akkor biztosan számíthatunk a többiek szakszerű támogatására.

P: És mi van a mérleg másik serpenyőjében, mi mindent kaptál az önkéntességtől?

Óré Adrienn: A táborban nagyon sokféle segítő megfordul, ugyanazzal a céllal, de nem nagyon akad olyan, aki a saját önös érdekeit próbálná meg érvényesíteni. Nem számít, ki honnan jön, hány éves, mi a végzettsége, pozíciója, mennyit keres – ezek a táborban, és szerintem jellemzően az önkéntes feladatoknál teljesen lényegtelenek. Valójában nagyon nehéz szavakba foglalni, amit egy-egy hét ad. A csodához tudnám hasonlítani: a tábor egy semmihez sem fogható mikrokörnyezet, ahol koncentráltan kapunk hihetetlen mértékű elfogadást, nyitottságot, boldogságot és olyan fajta emberi kapcsolódásokat, amelyek már egészen ritkák a hétköznapi életünkben. A legjobb talán az, hogy az élményekből mindenki annyit visz magával, amennyit szeretne, de az biztos, hogy mindez egy életre szól.

Merítsünk a fenti történetből, és ha eddig nem volt merszünk belevágni, használjuk ki a közelgő ünnepi időszakot egy kis segítségnyújtásra. Ha épp álláskeresők vagyunk, önbecsülésünket, az önmagunkba vetett hitünket is erősítetjük néhány önzetlen cselekedet által. A nekünk való munkát is könnyebb emelt fővel megtalálnunk a számtalan lehetőség között. Mutassuk meg magunkat a munkáltatóknak is, frissítsük önéletrajzunkat, és töltsük fel ide. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: önkéntesség, tapasztalat, élmény, fejődés, kapcsolatok