Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Onodi Zsófia Éva Erdélyben nevelkedett, majd tizenkilenc évesen úgy döntött, maga mögött hagyva az ismerős közeget és eredeti szakmáját, Budapestre költözik. Mindössze egyetlen hátizsákkal vágott bele élete legnagyobb utazásába, és kétségtelenül jól választott irányt: ma egy óbudai edzőterem szakmai vezetője, aerobic és személyi edző, rehabilitációs tréner, manuál terapeuta, vagyis a mozgásnak él. A mozgás iránti szenvedélyéről, bátor lépésekről, és a lendületét tápáláló motivációjáról beszélgettünk. 

P: Gyerekként mit válaszoltál arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Zsófi: Pici koromban valami olyan munkát képzeltem el magamnak, ami ritka és egyedi. A mozgás mindig közel állt hozzám: elbűvölve figyeltem a tornászlányokat, illetve a műkorcsolya és a társastánc is nagy kedvenceim voltak, szívesen űztem is volna ezeket, de akkoriban erre nem volt lehetőség. Bár néhány évet még várnom kellett, huszonöt évesen aztán elhatároztam, hogy a sporttal fogok foglalkozni, így végül mégiscsak beteljesült a gyerekkori álmom. 

P: Eredeti végzettséged szerint műszaki rajzoló vagy, ami látszólag távol esik a fő érdeklődési területedtől. 

Zsófi: Igen, de nagyon szerettem ezt is, mert kreativitást, új ötleteket, egyedi megoldásokat kíván. Komoly terveim is voltak a szakmával, azonban a továbbtanulásra, a vágyott Műszaki Egyetemi folytatásra nem volt módom. Éppen a vágyaim és a lehetőségek korlátozottsága indítottak el az útamon, ezek miatt határoztam el, hogy Magyarországra költözöm.

P: Milyen elképzeléseid voltak akkor a jövőt illetően? 

Zsófi: Mivel szeretek nagyon álmodni, és az akkori párom is partner volt ebben, túlzás nélkül hittünk benne, hogy akár a világot is képesek lennénk megváltani, azaz, hogy bármit elérhetünk.

Ma már sok minden vakmerőnek tűnik abból az időszakból, ezek a bátor lépések viszont nagyban hozzájárultak az önállóságom megteremtéséhez, egy teljesen ismeretlen közegben. Így lett két héten belül albérletem, munkahelyem, és indítottam el a letelepedéshez szükséges hivatalos folyamatot, teljesen egyedül. Az első két év nem kevés kihívást hozott, de visszagondolva már nagyon is megérte kiállni ezeket a próbatételeket. 

P: Hol dolgoztál a kezdeti időkben?

Zsófi: Miután átjöttem, az elsődleges szempont számomra a megélhetés volt, nem pedig a szakmai célok, erdélyi magyarként ugyanis egyáltalán nem volt könnyű munkát vállalni. Így kezdtem el dolgozni az újpesti cérnagyárban, mivel itt nagyon nyitottan fogadtak, és bár tudtam, hogy többre vagyok képes, de el kellett fogadnom, hogy ez a munka most a köztes megoldás számomra. Miután megkaptam a letelepedési engedélyt, be is adtam a felmondásom. 

P: Aztán a húszas éveid derekán találkoztál életed máig meghatározó szerelmével, az aerobikkal. 

Zsófi: Ekkor jött el az idő, hogy kilépjek végre a komfortzónámból, és felnőttként elkezdjek azzal foglalkozni, amire olyan rég vágytam. Korábban elvégeztem egy bébiszitter-tanfolyamot is, és aktívan bele is vágtam a szakmába, így sikerült előteremtenem a pénzt a továbbtanulásra, ráadásul a munkabeosztásom is lehetővé tette ezt, szóval beiratkoztam a Fitnesz Akadémiára, aerobik edző képzésre. A fejlődési lehetőségeket tudatosan kerestem az iskolán kívül is, Katus Attila, Turcsán Kata, Szentgyörgyi Rómeó, és Kovács Attila mellett gyakoroltam, és az első munkalehetőség is így adódott: a vizsgám előtt egy héttel Kata megkért, hogy a szabadsága alatt tartsam meg a haladó, teltházas step aerobik óráit. Mélyvíz volt a javából, és 2010 nyara abszolút így telt, ami nagyban hozzájárult, hogy már közvetlenül a diploma megszerzése után épülni is kezdett a saját vendégköröm. 

P: Mindez még csak a történet eleje. Hogyan alakult a folytatás? 

Zsófi: Nálam mindig több szál fut egyszerre, a fő csapásirányt folyamatosan kiegészíti valami új. Az aerobic csupán a jéghegy csúcsa, az első löket volt, viszont úgy éreztem, mélyebb, átfogóbb tudásra vágyom, különös tekintettel a prevenciós és rehabilitációs vonalra. Egy év aerobic-gyakorlás után folytattam a tanulmányaimat, így lettem személyi edző, majd Almássy Csillától kezdtem el célirányosan tanulni: térdprevenció, nyújtás, gerinctorna, 3D jóga követte egymást. Minden új ismeret új összefüggéseket láttatott számomra, ezért jött a képbe nálam a manuális nyújtás, majd a manuál terápia különböző formái, a fascia és a triggerpont terápia, valamint az EFDMA – utóbbiakat Kanyó Ildikótól sajátítottam el. Mindezzel a fitnesztermi rehabilitáció új formáját hívtam életre, amit azóta már egyre többen követnek.

P: Igen komplex, és egyedi a portfóliód. Milyen az időbeosztásod egy héten?

Zsófi: Az első időszakban napi öt, majd hat csoportos órát tartottam, vagyis volt, hogy heti 30 edzést is vittem, ami nagyon sok tapasztalatot hozott. Aztán később visszavettem a csoportos óraszámból, és több figyelmet szenteltem a személyi edzéseknek, a célzott rehabilitációnak – ma, tíz év után már ezek vannak többségben, a heti öt csoportos óra pedig a kikapcsolódás, feltöltődés számomra, ráadásul ezekre az órákra egy nagyon jó barátom, Erik készíti az egyedi zenei összeállításokat, hiszen, ha a mozgásra, mint terápiára tekintünk, a zene teszi teljessé a rekreációs élményt. Ami viszont nem változott az idők során, az a fő célom, a helyes mozgástanítás, a mozgásfejlesztés, a kezdetektől ezen van a fókuszom.

P: Mi a legnagyobb büszkeséged ezen a ponton, ahol most tartasz?

Zsófi: Az, hogy sikerült megmaradnom olyannak, amilyen az út elején voltam, és hogy nagyon sokan szeretnek. A vendégek pozitív visszajelzései rendkívüli motivációt adnak nap, mint nap.

P: Hogyan látod a jövőt, milyen terveket szövögetsz?

Zsófi: Az általam képviselt komplex szemléletmód nem csupán működik, de olyan sokakat érdekel, hogy már nem tudok az új érdeklődőknek időpontot adni.

Úgy gondolom, mindig van tovább, ezért tavaly elkezdtem csapatban dolgozni, orvossal, gyógytornásszal, dietetikussal, coachcsal is együttműködöm, és a célom egy egészségközpont megteremtése, mert véleményem szerint ez a testi-lelki-mentális egységben gondolkodás a jövő.  

P: Sokszoros váltó vagy, aki nem fél újra és újra nagyobbat álmodni. Szerinted mi a siker titka?

Zsófi: Minden változás bizonytalansággal jár, éppen ezért elengedhetetlen az elszántság, a határozottság, és az önmagunkba vetett hit, még akkor is, amikor a környezetünk nem feltétlenül támogatja egy-egy döntésünket. Fontos, hogy tisztában legyünk a képességeinkkel, és reális célokat tűzzünk ki, majd pedig alázattal és kíváncsisággal vágjunk bele a megvalósításba. És még egy jó tanács, amit én is megfogadtam: a nagy döntésekre hagyjunk időt, gondoljuk át a lehetőségeket, de merjünk hagyatkozni a megérzéseinkre is. 

Ahogy Zsófi vallja, időről-időre szüksége van újabb szintlépésekre, amiket mindig a maximumon igyekszik teljesíteni – ez rendületlen haladásának záloga, ahogy nem spórolt az idő- és energiabefektetéssel sem, ami a nehezebb időszakokon is átsegítette, és elvezette a hivatásához. Bárhol tartunk is épp a karrierünkben, esetleg most fontolgatjuk a pályaváltást, érdemes magunkkal vinnünk ezt a gondolatot, valamint a hitet, hogy amit szenvedélyesen teszünk, az a várt eredményeket is meghozza számunkra. 

A pályamódosításhoz itt találhatunk hasznos információkat, ide kattintva pedig a számtalan lehetőséget térképezhetjük fel, ami a munkaerőpiacon vár ránk. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is, így biztosan megtaláljuk azt a területet, ami valóban illik hozzánk, és ami akár a régen keresett hivatásunkká is válhat.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, szakma, hivatás, karrier, fejlődés