Borravaló - mennyi az annyi?

Csak legenda a busás jatt, amit haza lehet vinni a borravalós állásokból, vagy tényleg számottevő a havi fizetés mellé az odacsúsztatott borravaló? Utánajártunk.

Sokan sokféleképpen vélekedünk a borravaló műfajáról, egy biztos, az így megkereshető mellékes nagyságrendjét némi misztikum övezi.

Borravalós hitek és tévhitek

Sokan nem szívesen adnak borravalót, mondván, a postás/futár/pincér kap fizetést, miért kellene még pluszpénzt kapniuk?

Vannak, akik zavarban vannak, ezért inkább nem adnak: nem tudják mennyit illene adniuk, vagy éppen mások hogyan szokták, ezért inkább kikerülik azzal, hogy nem adnak semmit.

Megint mások úgy gondolják, a borravaló egy nem átlátható, nem igazságos rendszert tart fenn: például nem, vagy nem csak az kapja, aki megdolgozott érte, ezért nem adnak. Szerintük az is fontos kérdés: miért egy pincér kapjon borravalót a finom étel miatt, holott a szakács is dolgozott vele?

Akik szívesen adnak, azok úgy érzik, hogy gyorsabb, jobb minőségű szolgáltatást kapnak, vagy éppen így szeretnék jutalmazni a jó munkát, sokan közülük maguk is borravalós munkakörben dolgoznak, ezért tudják, hogy jólesik a plusz bevétel.

Van olyan gyakran hangoztatott vélemény is, ami szerint ha az a kis borravaló már nem fér bele, akkor jobb ha nem is kérjük az adott szolgáltatást.

Mennyi az annyi?

Megkérdeztünk néhány borravalós állásban dolgozót, fővárosi, vidékit, vállalkozót és alkalmazottat, hogy mennyi pénzt visznek így haza a fizetés mellé?

Íme a válaszok: Lili, egy győri műkörmös például azt mondja, általában 200-300 Ft borravalót kap a vendégektől a megbeszélt munkadíjon felül. A borravalón felül karácsonykor az sem ritka, hogy meglepik csokival vagy valamilyen aprósággal a hozzá járó törzsvendégek. "Úgy van kiszámolva a munkadíjam, hogy abban benne van minden, de ettől még jólesik, ha kapok jattot. A vendégeim nagy része kerekít, így jön ki két-háromszáz forint borravaló."

Budapesti "kollégája", a kozmetikus Brigi általában legalább egy ötszázast kap a vendégektől a kezelések árán felül, de azt mondja az sem ritka, hogy egy ezressel megtoldják a végösszeget. Ezért cserébe igyekszik nagyon gyorsan időpontot adni vagy bevállalni a bőkezű vendégeket akkor is, amikor sűrű hete van. Ő is gyakran kap ajándékot év végén a vendégektől, de maga is készül a törzsvendégeknek valamilyen apró meglepetéssel.

Balázs, a kézbesítő, több mint 20 éve dolgozik ugyanabban a járatban, néhol már szinte családtagnak számít a lakók között. Nemcsak a küldeményekre figyel oda, névről ismeri még a gyerekeket is, a jó viszony pedig meg is hálálja magát. Persze nem ad borravalót mindenki, általában azoknak jut eszébe, akik pénzt kapnak, manapság pedig a legtöbb juttatás már inkább bankszámlára érkezik. "Kerekíteni szoktak párszáz forintot, de van aki ötvenesig, van aki forintra pontosan visszakér. Sokan, akik nem adnak borravalót év közben, karácsony táján meglepnek egy borítékkal vagy valamilyen aprósággal. Magánemberek adnak inkább pénzt, a cégektől pedig néha ajándékcsomagot kapok. Nem várok el semmit, de jól jön minden plusz forint. Ugyan nem pénz, de nagyon kedves dolog: sokszor van, hogy becsengetek valahova, és mondják hogy épp kisült a sütemény, hozzák kérdés nélkül a kóstolót." Az sem mindegy, milyen járatban dolgozik a postás: "Az idősebbeknek még természetesebb, hogy borravalót adnak a postásnak. Az a kézbesítő jár nálunk a legjobban, aki az idősek otthonába hordja a nyugdíjat: ott pár nap alatt összejön egy fél fizetés."

Kata egy fővárosi bárban dolgozik pultosként. Szerinte a törzsvendégek a legjobb vendégek: "Van olyan vendégem, aki mindenre rádob egy ötszázast - persze én is meghívtam már jó pár ajándék italra. Lassan öt éve találkozunk hetente többször, szinte nálunk lakik. Elég jó vagyok a vendégeknél, pörgök, kedves vagyok, sokat mosolygok, rengeteget számít. Általában ránézésre megmondom, ki mennyi borravalót ad -nálam a társasággal érkező negyvenesek a legnagyvonalúbbak- de néha érnek meglepetések." És mennyi az annyi? "Vannak akik ezresre vagy ötszázasra kerekítenek, főleg italrendelésnél, de sokan ráhagyják a 10%-ot, és van a vendéglátós vendég: aki megkérdezi, hogy megkapjuk-e egyáltalán a borravalót. Mi szerencsére igen, de vannak helyek, ahol végig van kamerázva a pult, és a főnök rakja el a jattot is."

Zoli, a budapesti pizzafutár kevésbé lelkes: "Egyre többen fizetnek előre kártyával a rendelésnél, aztán hiába lépcsőzök négy emeletet vagy viszem ki az ételt szakadó esőben, ők már nem adnak semmit. Vannak akik még netes fizetésnél is adnak valamit, de ők vannak kevesebben."

Egy-két évtizede még a borravalós állások csúcsragadozója volt a benzinkutas: megkérdeztük, hogy még mindig érdemes-e kutasnak menni? Laci autópálya mellett dolgozik egy forgalmas kútnál: "Ha én tankolok, lemosom az ablakokat, akkor 100-200-300 forintot kapok a sofőrtől, de elég sokan tankolnak maguknak. Vannak olyanok is, akik elvárják a segítséget, de nem adnak semmit, van akin látom hogy zavarban van amikor odaad egy százast." Ő úgy gondolja, hogy nincsen semmi furcsa vagy kellemetlen a borravalóban, a legtöbben a kulcs visszaadásakor vagy a kasszához menet adják oda a pénzt. "Volt már példa arra is, hogy ötszázast vagy ezrest kaptam, na azt azóta is emlegetem - ritka dolog. Az aprópénzből is összejön egy kis mellékes azért, de számítok is rá, nem árt a fizetésem mellé."

Ahogy a válaszokból is látszik: talán az a legszerencsésebb, ha nem elvárjuk a borravalót, hanem örülünk neki, ha kapunk, a jó hozzáállás és a jó hangulatban végzett profi munka még mindig meghálálja magát.