A megváltozott munkaképességűek toborzása és kiválasztása nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik. Ennek legfőbb oka, hogy a speciális ismeretek mellett az aktuális jogszabályokkal is tisztában kell lenni, ráadásul nem elegendő, hogy a jelölt újból el tudjon helyezkedni, a felvételt követően az egyén állapotromlás nélküli munkavégzését is biztosítani kell.

Balog Lajos, a Kelly Services Hungary Kft. rehabilitációs tanácsadójának segítségével összegyűjtöttük azt a 6 speciális pontot, amelyek eltérnek az egészséges jelöltek interjúztatási technikáitól, és amelyekre kiemelten érdemes odafigyelni, ha hatékonyan szeretnénk megváltozott munkaképességű dolgozókat toborozni.

1. Ne kérdezzünk rá a betegségre!

A megváltozott munkaképesség státuszához mindenképpen valamilyen egészségkárosodás, betegség jelenléte társul. Az interjú során soha ne kérdezzünk rá konkrétan a betegségre, mert az adatvédelmi és etikai előírások megsértése mellett az interjúztatás bizalmi légköre is megtörhet.

Az interjút - akárcsak az egészséges jelöltek esetében - az általános kérdésekkel kezdjük, bízzuk a jelöltre mit szeretne megosztani velünk betegségéről. Koncentráljunk a képességekre, készségekre, a munkahelyváltás okaira - és ne a betegség miatt kialakult hiányosságokra, nehézségekre. Így kellő bizalom alakulhat ki a jelölt és interjúztató között, melynek révén a későbbiekben a mélyebb, bizalmasabb kérdések is feltehetőek - hangsúlyozta a Kelly Services szakértője.

2. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a jelölt készen áll az újbóli munkára!

Balog Lajos kiemelte, hogy meg kell győződnünk arról, milyen szinten áll az álláskereső rehabilitációja: egészségügyi, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontból. Az általános kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak a tisztázására, hogy a jelölt feldolgozta-e már betegségét, együtt tud-e élni azzal, mindezt direkt kérdések feltétel nélkül.

Az érzelmi felkészültség mellett fontos még kitérnünk a jelölt munkavállalási hajlandóságára, felkészültségére és motiváltságára is. Készüljünk fel a jelöltekből esetlegesen kitörő érzelmi felindultságra, mely nem az interjúztatónak szól, hanem elsősorban a betegségből fakadó elkeseredésből ered, vagy a megváltozott élethelyzet miatti frusztrációból.

Abban az esetben, ha még a jelölt egészségügyi rehabilitációja (azaz rendszeresen jár orvosi kezelésre, amely befolyásolná a munkavégzést) és érzelmi állapotának stabilizációja nem történt meg, az egyén alkalmassága a munkavállalásra erősen megkérdőjelezhető.

3. Ismerjük meg a munkahely foglalkoztatás-egészségügyi körülményeit!

Az interjúztatás előtt egyeztessünk a foglalkoztatás-egészségügyi szakorvossal. Tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek azok az egészségügyi tényezők, amelyek mindenképpen kizárják a foglalkoztatás lehetőségét. Ezek után az interjú során irányított kérdések révén kell meggyőződnünk a jelölt önellátási képességéről, készségéről vagy arról, hogyan tudja majd megközelíteni munkahelyét.

4. Legyünk felkészültek a jogszabályi kérdésekből!

A jelöltek nem igazán vannak tisztában a jogszabályokkal, könnyen eltévednek az állami bürokrácia labirintusában. Tudnunk kell, hogy az adott ellátást mikor állapították meg és milyen típusú ellátást folyósítanak az egyénnek, illetve, hogy ez mekkora összeget jelent.

A jelöltek számára az egyik legfontosabb kérdés a kereseti és időkorlát, illetve ezek értelmezése. Ki kell térnünk arra is az interjú során, hogy a jelölt mindenképpen ragaszkodik-e az ellátásához, még abban az esetben is, ha a bér jóval magasabb lesz az ellátás összegénél.

5. Értelmezzük megfelelően a szakvéleményt!

Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a szakvéleményt, ismernünk kell a rehabilitálhatóság fajtáit. A szakvéleményből az egészségkárosodás mértéke mellett információt kaphatunk arról is, hogy melyek a javasolt foglalkoztatási körülmények, irányvonalak.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Ne feledjük, a szakvélemény egy adott időben készült, egy adott állapotot mér fel, így az egészségügyi állapotban bekövetkező változást, legyen az javulás vagy romlás, már nem követi nyomon. Nem csak az adott NRSZH szakvéleményt kell tudnunk értelmezni, hanem a régebben keletkezett szakvéleményeket is fel kell tudnunk ismerni, valamint a fogyatékossági támogatásról szóló határozatot.

A szakvélemények áttanulmányozását érdemes az interjú végére hagynunk, mert nagyfokú odafigyelést és precizitást igényel. Az interjún csak az érvényesség idejére és az egészségügyi állapot, egészségkárosodás mértékére koncentráljunk, győződjünk meg a megváltozott munkaképesség "valódiságáról", sokszor a jelöltek saját szavai adják vissza a leghitelesebben az egészségi állapotukkal kapcsolatos tényeket - tette hozzá Balog Lajos.

6. Merjünk nemet mondani!

Abban az esetben, ha a jelölt nem megfelelő az adott pozícióra, az interjú végén mindenféleképpen tudatnunk kell ezt vele, nem szabad a betegség miatt kialakult frusztrációjukat, bizonytalanságukat tovább táplálnunk. Azonban igyekezzünk más alternatívát ajánlani számukra.

A pozíció és az alkalmazási körülmények megfelelő ismertetése valamint a jelölt helyzetének megismerése után, ideális esetben a jelölt maga is belátja, vagy saját maga mondja ki az interjú végén, hogy jelen helyzetben sajnos nem fogja tudni ellátni az adott pozíciót.

Készítette: Fogas Krisztina

Címkék: állásinterjú, megváltozott munkaképesség