Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Egy életre szóló művet alkotni valaki másnak a bőrére egyrészt nagy megtiszteltetés és büszkeség, másrészt hatalmas felelősség. Arról nem is beszélve, hogy az elégedett és egyre növekvő vendégkör kialakítása nem kis feladat. Mindez azonban ne riasszon vissza minket, ha e felé az izgalmas hivatás felé kacsintgatunk, hiszen rengeteg kreatív lehetőség rejlik benne!

 

Dezső Mariannával, a FATUM Tattoo szalon alapítójával, illetve egyéni tetoválóval beszélgettünk a szakma kihívásairól és örömeiről. Mariann az élő példa rá, hogy egy egyszerű és nagyszerű recepttel, az elsőre lehetetlennek tűnő álomszakmák is megvalósíthatók: egyediség + kedvesség + profizmus = siker.

 

Hogyan alakult a karrierutad idáig?

Alapvetően pedagógus végzettségem van, az ELTE TOFK-ra jártam, gyermekfilozófia-történelem szakon végeztem. Azonban már az egyetem után tudtam, hogy nagy valószínűséggel tanítani nem fogok, és nem maradok az oktatás területén.

Viszont az egyetem mellett piercingesként dolgoztam egy tetováló stúdióban, ahol nagyon hamar kiderült, hogy érdekel ez a szakma és ami még fontosabb, nem riadok vissza a feladattal járó felelősségtől.

Csakhamar megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy saját stúdiót alapítani, ami más, mint az akkor Budapesten megtalálható többi tetoválószalon. Odáig azonban még hosszú utat kellett bejárnom: dolgoztam a Levisben mint eladó, voltam fogászati asszisztens, a Telep nevű szórakozóhelyen pultos, de a háttérben végig az motoszkált bennem, hogy én valójában vállalkozni szeretnék, mert valami jót és értékeset szerettem volna alkotni.

 

Tehát szépen kikristályozódott, hogy egy saját vállalkozás és egy saját márka a Te utad.

Igen, nagyon hamar ráébredtem arra, hogy nem szeretnék alkalmazottként dolgozni. Mindig úgy éreztem, hogy több van bennem, mint amennyit beosztottként ki tudtam volna hozni magamból. A multinacionális vállalatoknál nem éreztem a kényelmet, míg a kisebb helyeken, mint a Telep, pedig azt éreztem, hogy nem elégítenek ki szellemileg, a munkakör nem motivál.

 

Milyen kihívásokkal, nehézségekkel kellett megküzdened az úton?

Lényegében az egész út egy nagy kihívás és küzdelem volt. A szakmai része még hagyján, hiszen abba lelkesen vetettem bele magam, kerestem egy szuper mentort, aki mellett tanulhattam, letettem az ÁNTSZ-nél a steril vizsgát, illetve elmentem egy dermatológushoz egy gyorstalpalóra, hogy tudjam, milyen a bőr, hogy viselkedik, mire kell odafigyelnem.

A cégalapítás és a vállalkozás elindítása azonban óriási küzdelem volt, sok-sok kihívással és sok-sok feladással.

Sajnos nekem senki nem mondta el, nem tanították meg, hogy pontosan mi kell egy Kft alapításhoz, mikre figyeljek, egyáltalán jó választás e a Kft... Sajnos az oktatásban egyáltalán nem készítenek fel arra, hogy hogy néz ki a SZJA fizetés, mi az az IPA, milyen engedélyekre van szükség... Erre mind a saját bőrömön kellett rájönnöm, kitapasztalnom. Szerencsére remek ügyvédem és könyvelőm van, ők voltak a legnagyobb segítségeim ebben az időszakban.

A legnagyobb kihívást azonban talán az jelentette, hogy a bejelentett alkalmazottak után egyből járulékot kell fizetni, úgyis, hogy még csak egyetlen napja van nyitva az üzlet. Az alapításhoz szükséges öntőkén felül sokan talán bele sem gondolnak ezekbe a plusz, még a vállalkozás legelején felmerülő költségekbe. Nagyon fontos, hogy jó könyvelőt találjunk, aki türelmesen elmagyarázza a dolgokat.

 

Miután azonban végre elindult a vállalkozás, azaz a tetováló szalon, hogyan épült ki a vendégköröd? Volt-e erre stratégiád?

Az én esetben ez kicsit komplexebb. Ha rólam beszélünk, mint egyéni tetováló, akkor nem volt átgondolt, felépített tervem. A kezdetektől magamat adtam, kialakítottam a saját, egyedi tetováló stílusomat, próbáltam és azóta is igyekszem kedvesen, mégis profin hozzáállni az emberekhez. Ez a mentalitás szerencsére szájról szájra terjedt, gyorsan eljutott az emberekhez, és óriási siker lett. Nem vagyok belőle még most sem milliomos, hiszen nagyon magas az anyagköltsége egy tetoválónak, de ennek ellenére nekem ez szerencsésen alakult, hiszen még mindig egy olyan dolgot csinálok, ami egyedülálló itthon – így könnyű volt felkelteni az emberek érdeklődését.

A szalonnál már más volt a helyzet. Ott tudatosan az volt a stratégiám, hogy ne az itthoni piacot célozzam, hanem csakis a külföldi vendégekre koncentráljak. Külföldi blogokon igyekszem megjelenni, Franciaországban, Angliában, Ausztriában, Amerikában hirdetek és cikkeztetek az üzletről. Működik is a dolog, hiszen a Fatum vendégeinek 80%-a külföldi.


Mit tanácsolnál annak, aki tetováló szeretne lenni, de még csak keresgéli a saját stílusát?

Bárkinek, aki valamilyen kreatív intuíciót, utat keres, annak azt tanácsolom, hogy semmiképpen ne másoljon, mert az egyrészt nagyon etikátlan, másrészt hamar visszaüt, ha nem magunkat adjuk. Az a lényeg, hogy mi magunk legyünk benne, mert attól leszünk egyediek, attól fogunk tudni valami többet és mást nyújtani a vendégeknek. Ebben a szakmában nem létezik olyan, hogy valami divat, itt az egyedi stílusok kellenek.


Milyen nehézségekkel/kihívásokkal nézel szembe nap, mint nap?

Minden nap egy kihívás, megfelelni a vendégeknek, megfelelni önmagamnak, megfelelni a vállalkozási rendszernek és az idő korlátoknak. Mindemellett nem elfeledkezni róla, hogy magánéletem is kell, hogy legyen.

Ahogy a bőrhöz érek, csak arra koncentrálok, az van a szemem előtt, hiszen ez nem egy layer, amit egy grafikus programban törölhetek, vagy kijavíthatok, hanem egy életre szóló munka. Arról nem is beszélve, hogy minden tetoválás egy 8 napon túl gyógyuló seb. Egy tetováló óriási felelősséggel megy be mindennap dolgozni.


Hogy néz ki egy napod?

Felkelek, nyújtok párat, mert sajnos nagyon rossz a derekam – szakmai ártalom. Megiszom a napi kávémat, megeszem a müzlimet, és elindulok otthonról. Elmegyek postára, elmegyek bankba, beszélek a könyvelőmmel, benézek a szalonba, megnézem a kollégákat, aláírom a jelenléti ívet, átbeszéljük, hogy minden rendben van-e, majd elindul a munka. Előkészítek, jegyzetelek, válaszolok a levelekre, tervezek, aztán jönnek a vendégem, akik nagyon komoly odafigyelést igényelnek.

 

Mi okozza számodra a legnagyobb sikerélményt?

Ha azt a visszajelzést kapom a csapatomtól, hogy jó főnök vagyok. Lényegében bármit meg lehet velem beszélni, bármit lehet tőlem kérni, mindig csapatszellemben gondolkozom, nincs olyan, hogy rájuk erőltetem a saját akaratomat. Mindenben közösen döntünk.

Saját sikerélményem pedig, hogy csináltam itthon valami olyat, amiben még a szakma sem hitt és mindenki kinevetett az elején, azt mondták, egy vendégem sem lesz. Ahhoz képest elég szép sikereket értem el, szeretik az emberek, amit csinálok és boldogságot okozok vele minden nap.


Ha valaki hasonló fába vágná a fejszéjét, miket tanácsolnál neki?

Ha lehetek őszinte, azt tanácsolom, hogy ne itthon tegye, mert rengeteg idő, energia és pénz, ami sajnos nem térül meg, vagy csak sok-sok év alatt. Nem véletlenül megy nagyon sok magyar tetováló külföldre, akár úgy, hogy csak néha kijár, hiszen kint valóban megbecsülik ezt a szakmát, nem alkudoznak az emberek és még mindig luxusértéke van. Itthon sajnos sokan elbagatellizáljak. Mindenki szeretne csak úgy „beugrani” egy tetoválásra, ami legyen csak 10 perc, és legyen 5000 Ft. Ez sajnos nem így működik.


Mi az, ami inspirál, ami lendületet ad nap, mint nap?

Az anyatermészet csodálatos szépsége, a napsugár, egy megcsillanó levél. Abból inspirálódom, hogy fényt kapok és illatokat érzek. Illetve, hogy számtalan csodálatos magyar szavunk van, úgyhogy rengeteg mindent írhatok még az emberekre: könyvek, szólások-mondások, szótárak...