Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

Az életünk minden területén a maximumra törekszünk: a A teljesítmény csapdájában - Geszvein Erikamunkahelyünkön, otthon, az edzőteremben, de még a baráti programokon és a szabadságunk alatt is. „Állandó versenyben vagyunk, amire a közösségi média különösen ráerősít. Folyamatosan másokhoz hasonlítjuk magunkat, és mivel a különböző felületeken megosztott fényképek, életesemények mind sikerről, illetve boldogságról szólnak, úgy érezzük, saját magunknak is ehhez mérten kell feltennünk és megugranunk a lécet, meg persze megörökítenünk a nagyszerű pillanatokat” – kezd bele a témába Geszvein Erika, tanácsadó szakpszichológus.

A probléma gyökere

A teljesítménykényszer igen szoros összefüggésben áll a prefekcionizmussal, azaz a tökéletességre törekvéssel. Adódhat a kérdés: miért lenne gond abból, ha a legjobbra törekszünk? Természetesen ez a szándék nagyon is ösztönzően hat ránk, de csak egy bizonyos pontig. „A perfekcionizmusnak két típusát különböztethetjük meg. Az adaptív változata által fejlődünk, akarunk mindig jobbak lenni, és ez az, ami az alkalmazkodásunkat is segíti, vagyis a túlélésünket szolgálja. Enélkül csupán stagnálnánk, vagy rosszabb esetben le is épülnénk. Ha azonban a perfekcionizmusunk merev, azaz már semmi más nem fontos számunkra, csak a tökéletes végeredmény, képtelenek vagyunk priorizálni, és nem tudjuk elfogadni a hibákat, akkor mindez megterhelővé, bénítóvá, szakszóval élve maladaptívvá válik” – osztja meg Geszvein Erika.

Amikor egy e-mailt vagy egy prezentációt újra és újra és újra átnézünk, hogy biztosak lehessünk abban, hogy egyetlen elütés vagy tévedés sem szerepel benne, magunk is megtapasztalhatjuk a perfekcionizmus kimerítő hatását, amit komoly szorongás kísér, és ami az energiánkon túl rendkívül sok időnket is felemészti. Ez a kényszer nem érint mindenkit egyformán, azonban sokak mindennapjait megkeseríti. „A teljesítménykényszer hátterében gyakran önértékelési problémák, gyermekkorból hozott alacsony önbizalom húzódik. Akik elhanyagoló családban nevelkedtek, és gyermekként nem kaptak kellő törődést, különösen veszélyeztetettek. A teljesítménykényszer számára kiváló táptalaj lehet a depresszió, a szorongás, a kiégés is, és nem meglepő módon a stressz magas szintje is hajlamosíthat arra, hogy perfekcionizmusunk ellenünk forduljon. Azok is gyakran hajszolják túl magukat, akik nem kapnak kellő visszajelzést a munkájukról, különös tekintettel a segítő szakmákban dolgozókra, hiszen folyton próbálják bizonyítani önmaguk és a környezetük számára, hogy ők igenis jók abban, amit csinálnak” – sorolja a legjellemzőbb tényezőket a szakember. 

Erika még egy lényeges adalékkal egészíti ki a fentieket, ami az énideál fogalmával áll összefüggésben: „Mindannyiunknak van egy elképzelése arról, hogy milyenek szeretnénk lenni, ez az énideálunk, amitől bizonyos távolságra áll a reális énünk. Ha ez a távolság túl nagy, azaz irreális elvárásoknak igyekszünk megfelelni, az egyáltalán nem segít, sokkal inkább elégedetlenné tesz minket, hiszen soha nem fogjuk azt érezni, hogy igazán hatékonyak vagyunk egy-egy nap, pedig kutatások igazolják, hogy az énhatékonyság érzésének növekedése a teljesítményünket is serkentené.

A teljesítménykényszer napjaink népbetegsége, de van belőle kiút!

Egyértelmű jelek

Ha tehát azt érezzük, hogy a jobb teljesítményre törekvés nem előrevisz, hanem hátráltat minket, gyanakodhatunk, hogy a teljesítménykényszer a mi életünkben is megvetette a lábát. Érdemes egyet hátralépnünk, és megfigyelnünk, mi is zajlik bennünk, a jelenség ugyanis egészen hasonlatos a kiégés során tapasztalható folyamathoz, hiszen a kettő kéz a kézben jár. „A kiégés első fázisa az idealizálás, amikor is túl lelkesen állunk a munkánkhoz, majd ezt követi a csalódás vagy realitás fázisa, amikor rádöbbenünk a saját korlátainkra, vagyis, hogy mit tudunk megtenni a munkaidőnk alatt, ahogy arra is, hogy a munka csak bizonyos határokon belül képes minket boldoggá tenni” – avat be a pszichológus.

Majd folytatja: „A felismerés a kiábrándulás és stagnálás szakaszához vezet, ami frusztrációval, apátiával is jár. Ilyenkor úgy érezzük, elfáradtunk, nem tudjuk tovább folytatni, azonban a kimerülés ellenére nem próbáljuk meg adaptív módon átállítani a működésünket, hanem a teljesítménykényszertől vezérelve újra idealizálni kezdünk, és még nagyobb erőbedobásal próbáljuk megoldani az elénk tornyosuló feladatokat, vagyis a folyamat kezdődik elölről. Olyan ez, mint egy körforgalom, amiből nem lehet kihajtani – ez teszi kényszerré a teljesítményt.

A kis lépések segítenek

Természetesen nem könnyű feltennünk az objektív szemüveget, és felismernünk, hogy ördögi körbe ragadtunk, ez azonban nélkülözhetetlen a megoldáshoz. „Ahhoz, hogy kiléphessünk a teljesítmény csapdájából, jó, ha ismerünk néhány jelenséget. Az egyik ezek közül az időgazdálkodásból kölcsönzött tervezési torzítás: amikor kapunk egy feladatot, az agyunk mindig a legjobb emlékhez, azaz a legkiemelkedőbb teljesítményünkhöz méri, mennyi időre van szükségünk a megoldásához, aminek okán nem ritkán tervezzük túl a napjainkat. A reálisabb időintervallum meghatározásához a kapott számot szorozzuk meg legalább kettővel, és ennek megfelelően kalkuláljunk vele az adott munkanapon. Még pontosabban tervezhetünk, ha lemérjük, ténylegesen mennyi idő elkészítenünk egy kalkulációt, összeállítanunk egy riportot vagy megfogalmaznunk egy hivatalos levelet, és legközelebb ezt az idősávot jelöljük a naptárunkban” – tanácsolja interjúalanyunk.

Pályamódosítás

A szakember szerint azzal is sokat tehetünk a helyzetünk javításáért, ha rendszeresen tehermentesítjük a munkamemóriánkat: „Ahelyett, hogy mindent fejben akarnánk tartani, használjunk jegyzeteket, készítsünk listákat. A telefonunk mindig kéznél van, de ha testhezállóbb, papírra is vethetjük a megjegyzendő információkat. Az agyunknak érdemes olykor pihenőidőt is adnunk, egy kis tudatos jelenléttel, például testpásztázással, vagy körülnézhetünk magunk körül, és az érzékszerveink mentén monitorozhatjuk a környezetünket. Egy pár perces gyakorlat, amikor kiszakadunk a milliónyi gondolatunkból, olyan lehet az agyunknak, mint a testünknek egy friss pohár víz.

Az átkeretezés módszere is nagy segítségünkre lehet: „Fogalmazzuk át magunkban a siker definícióját! Ne csak azt tekintsük eredménynek, ha valamit száz százalékosan tudtunk teljesíteni, hanem azt is, ha kilencven százalékban meg tudtuk ütni a kívánt szintet, hiszen egy hiba még jelenti azt, hogy rosszul végeztük a munkánkat. Ugyanennyire fontos, hogy megünnepeljük a sikereinket, mivel ily módon a fókuszunkat a kudarcokról az eredményekre irányíthatjuk, ami a már említett énhatékonyságunkat is pozitívan befolyásolja” – fogalmazza meg Erika.

Ajánlott az elvárásainkat is górcső alá vennünk, könnyen kiderülhet ugyanis, hogy aminek mi olyan nagyon meg akarunk felelni, az nem is kívülről érkezik, vagyis nem a főnökünk követel meg hibátlan anyagokat, csupán mi vagyunk ilyen szigorúak magunkkal – ezen viszont bármikor állíthatunk! Hasonlóan hasznos a gyakran emlegetett priorizálás, vagy az is, ha kisebb lépésekre bontjuk a feladatokat, és arra koncentrálunk, amiben a legjobbak vagyunk, a többi teendőt pedig kiszervezzük. „Húzzuk meg a határainkat, vagyis amikor kell, mondjunk nemet, mégpedig pozitív nemet! Amikor legközelebb olyan kérés érkezik hozzánk, ami már nem fér bele az időnkbe, alkalmazzuk a szendvicstechnikát: köszönjük meg, hogy az illető ránk gondolt, fejezzük ki a hálánkat a bizalomért, majd mondjuk el, hogy jelenleg nincs kapacitásunk a feladatra, viszont örülnénk, ha legközelebb együtt dolgozhatnánk, úgy alakítjuk majd az időbeosztásunkat” – osztja meg a szakember.

Próbáljuk ki a fentieket, és amit csak lehet, automatizáljunk az életünkben, ezzel is optimalizálva energiafelhasználásunkat. Esténként gondoljuk végig, mi minden történt velünk, így letehetjük a napi események terhét is, ami nem csupán a teljesítményünkre, de a közérzetünkre is rendkívüli hatással bír. Ha viszont úgy érezzük, törekvéseink ellenére sem szűnik a belső feszültségünk, és nem tudunk kikapcsolni az állandó készenléti állapotból, érdemes szakember segítségét kérnünk. Amennyiben pedig főnökünk, munkahelyünk generálja a nyomasztó helyzetet számunkra, ne habozzunk, váltsunk mihamarabb! Válogassunk a legfrissebb lehetőségek között, vagy keressünk személyre szabott beállításaink alapján. Legyünk naprakészek, kérjünk hírlevelet és Facebook értesítést is.

 

Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, munkahely, teljesítmény, kényszer, megoldás