A szimpátia ereje

A kiválasztás legvégső akkordja, amikor a jelölt személyesen nyújt betekintést abba, hogy a meghirdetett pozíció kompetenciáit, alkalmassági mutatót milyen mértékben birtokolja. Az interjú - az esetek döntő többségében - két fél között zajló verbális interakció, annak minden nonverbális hozadékával kiegészítve. A klasszikus riporteri viszonyban, amikor egy kérdező és egy válaszoló között zajlik a beszélgetés, - főleg ha annak komoly tétje is van - feszültségekkel terhes atmoszféra keletkezik. Ebben a légkörben a fegyelem, az önkontrol maximumra jár, amiben a stressz, a rejtett ént, a komplexusokat is előhozza. Veszélyes terep, ahol a tájékozódáshoz az intuíciónkra, az empátiára is szükség van, a tárgyalóasztal mindkét oldalán.

Fontosabb a hogyan, a mit - nél

Paul. H. Lazarsfeld, kommunikáció-elméleti alapművében a Personal Influence-ben hívja fel a figyelmet arra, hogy a személyes interakciók kimenetelét alapvetően, vagy legalábbis döntően a nonverbális jelzések hatásai döntik el. Az üzenetek átadásában, a kommunikációnak a szavak kb. 7%-át, míg a hanghordozás és hangsúly kb. 38%, a gesztusok, mimikák, azaz a testbeszéd a fennmaradt kb. 55%-át teszik ki. A nem szavakkal történő kommunikációt nevezzük nonverbális, vagy metakommunikációnak, aminek a jelentősége lényegesen nagyobb annál, mint amennyire hajlandóak vagyunk tudomásul venni azt.

Tehát, a tudomány állása szerint a hogyan fontosabb a mit-nél, és ha a definíciót átültetjük a munkaerőpiacot működető folyamatokba kiderül, hogy az állásinterjú végső kimenetelét a legkevésbé befolyásolják a tények.

A gyakorlatban

Nagy Gábor HR asszisztens szerint a kiválasztás azért több körös folyamat, hogy legyen idő a képesítések, gyakorlatok, a szakmai tudás adminisztratív feltérképezésére, aminél a további meghallgatások - ennek köszönhetően - lényegesen mélyebbre tudnak hatolni. A személyiség igazi rejtelmeire, valós profiljára vonatkozó támpontok megkeresésére csak a személyes interjú nyújt alternatívát, ahol éppen az interjút vezető felelőssége az, hogy mennyire képes élni a felkínált lehetőséggel. Gábor kifejezetten a hisz abban, hogy a végső döntések személyes okok, és indokok mentén kapnak alakot. Jön egy érzés - vallja Gábor - ami csalhatatlanul azt súgja: Ő az, akit kerestünk. Megérzéseimben ritkán csalódok nagyot, a hibaszázalékom jóval tűréshatár alatt van - dicsekszik a HR asszisztens. Hatodik érzék szenzorom mindig megmondja az igazat - hangoztatja mosolyogva Gábor.

Lányi Gabriella, aki évek óta vezet állásinterjúkat egy multinacionális nagyvállalatnál ezzel nem feltétlenül ért egyet, mert véleménye szerint a személyes indokok, érzések negatívan torzítják a jelölt megítélését. A precíz, tökéletes munka a tények alapján szerveződik - hangsúlyozza Gabriella. A humánerőforrásoknak is vannak mérőszámai, mutatói, melyek tévedhetetlenül összegzik a jelölteket. Az interjú felfokozott stressz hatása még a gyakorlott, tapasztalt jelölteket is megviseli, és gyakran mutatnak tőle olyan személyiségjegyeket, melyek teljesen távol állnak az interjúalany valós egyéniségétől. Ezeket le kell vonni, el kell osztani, át kell értelmezni, de kiindulni belőlük, alapozni rájuk nem szerencsés, főleg egy olyan felelősségteljes helyzetben, amikor egy kollektíva gépezetének a fogaskerekét választjuk ki. Gabriella szerint is fontos a szimpátia, ami a beilleszkedés, a későbbi hatékonyság alapfeltétele is lehet, de a kiválasztásban csak mellékes jelentőséget szabad tulajdonítani neki.