A közös megegyezés nem felmondás!

A közös megegyezés nem felmondás!

Mi a különbség a felmondás és a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése között? Munkajogi szakértő válaszol.

Önnek ajánljuk!

Nyitott pozíciók, amik érdekesek lehetnek az Ön számára!

A munkaviszony megszüntetésének egyik módja a közös megegyezés a felmondás és az azonnali hatályú felmondás mellett. Míg azonban az utóbbiak esetében a Munka törvénykönyve (Mt.) részletes meghatározást tartalmaz, a közös megegyezésről kevés szabályozást találunk. Cikkünkben Dr. Fori Hajnal munkajogi szakértő segítségével 5 kérdéssel és 5 válasszal tisztázzuk a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének kérdését.

Mikor jogszerű a munkaviszony közös megegyezésen alapuló felbontása?

Lehetőség van mind a határozott idejű, mind a határozatlan időre szóló munkaviszony megszüntetésére közös megegyezéssel. A megállapodás tartalmáról a felek szabadon dönthetnek; az Mt. 14. §-a annyit rögzít, hogy a felek jognyilatkozatának kölcsönösnek és egybehangzónak kell lennie. A feleknek mindenképpen meg kell határozniuk a munkaviszony megszüntetésének időpontját, amely lehet azonnali hatályú, illetve szólhat jövőbeli időpontra.

A feleknek lehetősége van bármilyen, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos egyéb kérdés rendezésére, például a versenytilalmi megállapodás megkötésére.

Mikor jogszerűtlen?

Elsődleges – és legfontosabb kérdés – az akarategyezség tényleges megléte. Fontos, hogy mindkét fél ugyanazt gondolja a megállapodásról, és ne azt például, hogy ez a munkáltatói felmondás olyan változata, amely a munkavállaló számára biztosan előnyösebb. Sajnos a munkáltatók gyakran próbálják a munkavállalókkal elhitetni, hogy számukra ez az egyetlen járható út, sok esetben megtévesztvén őket. Olykor fennáll ugyanis annak a lehetősége, hogy a munkáltató nem rendelkezik a jogszerű felmondás indokaival. Ezért szoktuk azt mondani, hogy amennyiben a munkáltató – minden előzetes egyeztetés nélkül – két papírt tesz a munkavállaló elé, mindkettőt olvassa el, és – amennyiben a felmondás indokai nem helytállóak, de legalább megkérdőjelezhetők – a közös megegyezést se írja azonnal alá, konzultáljon előtte egy ügyvéddel.

Egyebekben a felek tartalmi kérdésekben és a megállapodásukban szinte bármit kiköthetnek, amely nem ütközik az Mt. szabályaiba. Formai követelményként az Mt. meghatározza, hogy írásba kell foglalni a jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, így ennek, valamint a korábban említett akarategyezségnek a hiánya esetében nem beszélhetünk közös megegyezésről.

Azért fontos a közös megegyezés aláírását megelőzően azt jól körbejárni, mert a megállapodás megtámadása nehézkes, a kimenetele nehezen megjósolható. Jogellenesen kötött közös megegyezés esetében (például megtévesztették, megfenyegették vagy tévedésbe ejtették a munkavállalót, illetve közösen voltak a felek téves feltevésben) a munkavállaló a jogellenesség felismerésétől, megszűnésétől számított 30 napon belül támadhatja meg a megállapodást a munkáltatónak megküldött írásbeli nyilatkozattal. 6 hónap elteltét követően már nem terjeszthet elő ilyen megtámadó nyilatkozatot az Mt. 28. § (7) bekezdése alapján.  Amennyiben a megtámadás nem sikeres, azaz a munkáltató azt nem fogadja el, vagy nem válaszol arra 15 napon belül, munkajogi pert lehet kezdeményezni, melynek határideje szintén 30 nap, mely időtartam a fenti esetek függvényében kezdődik.

Milyen pozitívumai és negatívumai vannak a közös megegyezésnek?

A közös megegyezés az egyik legkötetlenebb jogviszonyt megszüntető mód, mely esetében kétség kívül kevesebb hibalehetőséggel és problémával számolhatunk. A munkáltató szempontjából előnyt jelent, hogy megtámadása nehezebb általában, mint a munkáltatói felmondás vitatása. Sikertelen megtámadás esetén azonban, amennyiben a munkavállaló munkajogi pert kezdeményez, a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul, azaz neki kell bizonyítani a közös megegyezés érvényességét.

A közös megegyezés esetében azonban a bírói gyakorlat alapján azt láthatjuk, hogy szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy az érvénytelenség megállapítható legyen. A bírósági gyakorlatból példaként hozhatjuk az EBH 2007. 1630. számú határozatot, mely szerint nem állapítható meg kényszer alkalmazása, ha a munkavállaló felperes nem vitatja a közös megegyezésre irányuló tárgyalás nyugodt légkörét, valamint azt, hogy a munkáltató elegendő gondolkodási időt biztosított a megállapodás aláírását megelőzően a munkavállalónak. A BH 2001. 397. számú döntés alapján nem állapítható meg mindkét fél téves feltevése abban az esetben, ha a munkáltató például a korengedményes nyugdíj várható összegéről nem tájékoztatja a munkavállalót. Megalapozza azonban a jogellenes fenyegetést, ha a munkáltató azonnali döntésre hívja fel a munkavállalót (BH 2001. 340.).

Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló sikerrel támadta meg a közös megegyezést, kérelmére a bíróság helyreálltja a munkaviszonyt, mely esetében meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét.

Mikor előnyös a munkavállaló számára a közös megegyezés?

Kezdem a tagadással. Több fórumon olvasható a - meglátásom szerint téves - vélemény, miszerint a jövőre nézve előnyösebb a munkavállaló számára a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése. Egy munkaviszony megszüntetéséhez nagyon sok és összetett ok-okozati összefüggés vezethet. Alapvetően itt is emberi viszonyokról beszélünk, melyek olykor rosszul működnek. A reménybeli új munkáltató kérhet ajánlásokat a leendő munkavállalótól. Ennek egyik megvalósítási módja, hogy a régi munkáltató a volt munkavállaló kérelmére, amennyiben a munkaviszony legalább egy évig fennállt, a munkaviszony megszűnését követő egy éven belül a volt munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad. Ezt a kötelezettséget jogszabály írja elő számára. Amennyiben valótlan tényt állít, bíróság előtt felelősségre vonható. A lényeg: az értékelés munkára vonatkozó igazságtartalma - és nem a munkaviszony megszűnésének a módja. Amennyiben valaki egy éven belül három-négy helyen dolgozott, az önmagában vethet fel kérdéseket, attól függetlenül, hogy milyen módon váltak meg egymástól a felek. Összefoglalva: nincs lényeges ráhatása a munkaviszony megszűnési módjának az elhelyezkedési kilátásainkra. Nyilván vannak szélsőséges esetek, amikor egy indokolt, azonnali hatályú felmondás vagy kártérítési eljárás rányomja a bélyegét a munkavállaló  jövőjére, de itt nem ezen szélsőséges esetekről beszélünk.

Amennyiben a feleket a tényleges megegyezés és méltányos eljárás vezérli, a közös megegyezés lehetőséget ad arra, hogy ennek alapján járjanak el. Ilyen eset lehet például, hogy olyan munkavállaló kapjon végkielégítést, akinek amúgy nem járna. De fontos lehet olyan esetben is, amikor a felek kölcsönösen érzékelik, hogy nehézkes az együttműködés, és a békés elválás érdekében engedményeket tesznek egymás irányába.

Miért fordul elő sok esetben, hogy a munkáltatók a közös megegyezésen alapuló munkaviszony megszüntetést preferálják az elbocsátással szemben?

Mint azt a korábbiakban jeleztem, számos előnnyel jár a munkáltató számára a közös megegyezés. Ilyenek voltak a kötetlen tartalom, a nehezebb megtámadhatóság, valamint az indokolási kötelezettség hiánya.

Emellett a közös megegyezés esetén nem beszélhetünk az Mt. 65. § (3) bekezdésében meghatározott felmondási védelemről, így akár várandósság vagy szülési szabadság alatt is megköthető. Hasonlóképpen nem érvényesülnek olyan időbeli korlátok, melyek a munkáltatói felmondást teszik nehézkesebbé – például: betegség miatti keresőképtelenség, beteg gyermek vagy hozzátartozó ápolása miatti keresőképtelenség vagy fizetett szabadság időtartama miatti felmondási idő későbbi megkezdése.

Gyakori eset, hogy a munkáltató mindenképpen le kíván zárni egy jogviszonyt, de nem kíván esetleges jogvitába bonyolódni, ezért tesz egy – a szükségesnél nagyobb – gesztust. Ugyanakkor mindenkit óva intenék attól, hogy az ilyen gesztusokat kötelezőnek tekintsen – még akkor is, ha a kolléga irányába gyakorolta ezt előzőleg a munkáltató.

Összességében láthatjuk, hogy a megfelelően megkötött közös megegyezés számos jogi kockázattól szabadíthatja meg a feleket, és igen előnyös lehet mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára. Fontos azonban észben tartani, hogy munkavállalóként csak abban az esetben írjuk alá a megállapodást, amennyiben azt alaposan megfontoltuk, jobb esetben kikértük szakember véleményét. Amennyiben ugyanis a munkavállaló nem írja alá a közös megegyezést, a munkáltató csak jogszerű indok megléte esetén, a felmondási időre, végkielégítésre vonatkozó szabályok betartása mellett szüntetheti meg a munkaviszonyát.

Készítette: Kövecses Evelin

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

 

További cikkek a munkajogról