Nem engednek el nyaralni? Ezek a szabadságolások szabályai 2023-ban!
A nyár a felhőtlen nyaralás és a szabadság időszaka, így természetes, hogy a legtöbben ilyenkor szeretnénk egy kis szünetet tartani a munkában és szabadságra menni. Mik a szabályok?
Önnek ajánljuk!
Alig vártuk a jó időt, hogy végre letehessük a munkát és kivehessünk pár nap szabadságot? Nem vagyunk egyedül, a legtöbb munkavállaló ugyanis főként a nyári időszakra szeretné időzíteni a szabadnapjait. Előfordulhat azonban, hogy a főnökünk megtagadja a szabadság kivételét, ami rendkívül frusztráló tud lenni – milyen szabályok vonatkoznak erre és mit tehetünk ilyen helyzetben? Az aktuális jogszabályok értelmezésében dr. Fori Hajnal ügyvéd segít.
A szabadságunk csupán 7 napjáról rendelkezhetünk magunk
Sokaknak okoz meglepetést a tény, hogy a szabadságunkról nem mi magunk rendelkezünk szabadon, hanem a munkáltató adja ki. A gyakorlatban általában a főnök és a munkavállaló megállapodnak az időpontban, de történhetnek olyan esetek, amikor bármennyire is szeretnénk, nem engednek el minket, teljesen jogszerűen. „A szabadságnapokról történő rendelkezési jog megoszlik a munkavállaló és a munkáltató között. Főszabály szerint, az éves rendes szabadságból hét nappal a munkavállaló rendelkezik – ez alól az első három hónap képez csak kivételt -, azaz, a munkáltató ezt a hét napot akkor köteles kiadni, amikor azt a munkavállaló kéri. A fenti, hét napon túli szabadsággal a munkáltató rendelkezik, azaz jogosult akkor „kiadni”, amikor számára megfelelő. Általában azonban a felek előre, szerencsés esetben már év elején egyeztetnek a szabadságok kiadása vonatkozásában, hiszen a tervezhetőség mindkét fél érdeke” – magyarázza a szabályt az ügyvéd. – „Fontos változás azonban, hogy míg eddig az éves szabadság hét napjának időpontjáról a munkavállaló volt jogosult rendelkezni, 2023. január 1. napjától a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke, vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén jogszerűen megtagadhatja a fizetett szabadság kiadását a munkavállaló által kért időpontban.”
Milyen okból tagadhatják meg a szabadság kivételét?
Alapvetően a munkáltatónak nincsen indoklási kötelezettsége, csupán annak a 7 napnak a tekintetében, amelyről elviekben mi rendelkeznénk – „a hét nap tekintetében fontos, hogy csak a munkáltató szempontjából kiemelkedő gazdasági érdekre történő hivatkozással lehet a munkavállaló szabadság iránti kérelmét visszautasítani. Amennyiben szezonálisan „kiélezett” munkáltatót nézünk, érthető például, hogy egy Balaton-parti vendéglátóhelyen július közepén nem fognak szabadságot adni a munkavállalónak. De vannak olyan nagy munkáltatók, ahol tudvalévő, hogy az év valamelyik hónapjában – általános karbantartási munkák miatt – szabadságra küldik a munkavállalókat. Ez a hét napon túl jogszerű” – magyarázza az ügyvéd.
Kikérhetjük egyben az összes szabadságunkat egy hosszabb nyaralás miatt?
„Kevesen tudják, hogy – amennyiben a munkaszerződésben a felek másként nem rendelkeztek – az Mt. szerint a munkáltató úgy kell kiadja a szabadságot, hogy a munkavállaló évenként egy alkalommal legalább tizennégy napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Azaz, legyen – legalább évente egy alkalommal – kéthétnyi szabadsága” – hívja fel a figyelmet a szabályra az ügyvéd. – „A leghosszabb szabadság nyilván az összes szabadságnap egyszerre történő kivétele lenne, de ez eléggé életszerűtlen. Olyan viszont van, hogy a munkáltató – hosszabb leállás miatt – akár egy hónapra „rendes” szabadságra küldi a munkavállalókat. Ezek általában az adott munkáltatónál köztudott leállási időszakok.” Az ügyvéd szerint valószínűtlen, hogy egyben elmehessünk mondjuk egy hónap szabira, ha pedig mi ennek ellenére mégis elmegyünk, borítékolható, hogy már felmondani sem kell bemennünk, mert azonnali hatállyal felmondhatják a munkaviszonyunkat.
Nem engedtek el szabira, ezért elmennénk „betegszabira”? Ne tegyük!
Sokan játszanak a gondolattal és akár meg is teszik, hogy amennyiben a munkáltatójuk nem engedi el őket a kért szabadnapokra, „véletlenül” lebetegednek az adott időszakban és táppénzre mennek. Tudnunk kell azonban, hogy ez milyen következményekkel jár: „betegszabadságra (évente 15 nap), majd táppénzre betegség esetén vagyunk jogosultak. Nem feltételezem, hogy bárki megreszkíroz egy kormányhivatali keresőképtelenségi felülvizsgálati eljárást, továbbá elköveti a Büntető Törvénykönyv 395. §-ában szabályozott „társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással visszaélés” bűncselekményét egy pár nap szabadság érdekében. Ráadásul, betegség esetén szabályozott a lakóhely elhagyásának a lehetősége is, így sokat nem pancsol a Balatonban, aki ezzel az eljárással kíván szabadságnaphoz jutni… Azaz, a „táppénz” egyáltalán nem jogszerű megoldás szabadság pótlására” – figyelmeztet az ügyvéd.
A munkáltató érdeke is, hogy kipihent munkavállalói legyenek
Bár a fenti szabályok szigorúnak tűnnek, a gyakorlatban általában van lehetőségünk kompromisszumot kötni, hiszen mindkét fél érdeke, hogy kipihenten és motiváltan menjünk dolgozni. Felmerülhet a kérdés, hogy el tudunk-e menni fizetés nélküli szabadságra ilyen esetekben. Amennyiben a munkáltató azért tagadja meg a szabadság kiadását, mert nem tudja megoldani a helyettesítésünket, ez az opció nem reális, hiszen – jelen esetben – a fizetés nélküli szabadság iránti kérelmünket is a munkáltató kell jóváhagyja. „A konszenzus a lehető legjobb megoldás. Át kell beszélni a feleknek a lehetséges megoldásokat, kiválasztani a mindkét fél számára legélhetőbb lehetőséget” – javasolja az ügyvéd.
Készítette: Kövecses Evelin
