A jól megérdemelt pihenés

József Attila méltán híres verse óta tudjuk, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”, de mi a helyzet a pihenéssel, azt hogyan is kellene jól csinálnunk? A kérdés július vége felé közeledve több mint aktuális, ugyanis sokaknak egyáltalán nem megy könnyen a kiszakadás a mindennapi taposómalomból, még akkor sem, ha papíron már a szabadságukat töltik. A probléma okairól és a kezünkben lévő megoldásokról Gégöl Júlia karrier coach-csal beszélgettünk.

Miről szól az életünk?

Ma sokak életének egyetlen rendező elve a munka, amely jelenség már hivatalos nevet is kapott: ez a workism. „Ez nem arról szól, hogy a munka a megélhetést vagy a személyes kiteljesedést biztosítja, sokkal inkább utal arra a megállás nélküli pörgésre, ami a mindennapjainkat uralja. Bár néhány évtizeddel ezelőtt azt jósolták, hogy a robotok átveszik majd a monoton feladatokat, és alig marad olyan ember, aki dolgozik, mert mindenki önmegvalósít és kizárólag kreatív munkákat végez, valójában a szellemi munkát végzők egyre többet és többet dolgoznak. Előfordul, hogy már a munkahely is ennek megfelelően rendezkedik be, az irodában van uszoda, konditerem, biztosított a reggeli, az ebéd, sőt a vacsora és az esti sörözés is, hogy a dolgozók csak a munkára tudjanak összpontosítani. Persze nem ritka, hogy saját magunkat is belesodorjuk ebbe a helyzetbe: vélt vagy valós elvárásokat követve túlórázunk, és hála az okoseszközeinknek, mindig, mindenhol elérhetőek vagyunk” – sorolja a sokak számára ismerős pontokat Gégöl Júlia.

Hogy a vázolt felállás meddig tartható, még nyitott kérdés, az azonban nem véletlen, hogy a WHO már hivatalosan is betegségnek tekinti a kiégést, ahogy az sem, hogy az elfoglaltság ma még domináns trendje mellett egészen újak is kezdenek felbukkanni. „Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy kevesebbet kellene dolgoznunk: egyes vélemények szerint elegendő lenne heti négy napot munkával töltenünk, de a szélsőségesebb álláspontok heti nyolc órában maximalizálnák a munka mennyiségét. Az is megfigyelhető, hogy egyre többen keresik a lelassulás eszközeit, és képviselik azt az elvet, miszerint nem azért élnek, hogy dolgozzanak, vagyis már nem a munka köré szervezik az életüket, ahogy a munka-magánélet egyensúlyára is jobban figyelnek” – osztja meg a bíztató új irányokat a szakember.

Árulkodó jelek

Júliusban, amikor már túl vagyunk az év felén, természetes lehet, hogy fáradtabbnak érezzük magunkat, az azonban már egyáltalán nem elhanyagolható, hogy mennyire. Aki fásultan kel-fekszik, már gondolkodni is alig tud, szinte csak vegetál, egy-két hét szabadsággal garantáltan nem tudja majd bepótolni, ami a korábbi hónapok rohanásában kimaradt. „Kétségtelen, hogy a valós változásokhoz szemléletváltásra van szükség, vagyis a munka, a pihenés vagy épp az online jelenlét fogalmait is újra kell definiálnunk magunkban, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sokaknál ez a felismerés csak akkor születik meg, amikor a kiégés egészen kézzelfogható jelei mutatkoznak” – emeli ki interjúalanyunk.

Júlia szerint nagyon fontos, hogy már szervezetünk első jelzéseit észrevegyük, és nézzünk is szembe a kialakulóban lévő problémával, ugyanis minél mélyebbre csúcsunk, annál hosszabb lesz a visszaút is. „Ha például nehezen alszunk el, vagy sokszor felébredünk az éjszaka folyamán, sejthetjük, hogy valami nincs rendben. Ne várjuk meg, amíg már egyáltalán nem tudunk aludni, mert azt már sokkal nehezebb orvosolni. Hasonlóan árulkodó az is, ha látványosan csökken a kreativitásunk, megcsappan a lelkesedésünk, ami arra utal, hogy kimerülő szervezetünk túlélő üzemmódba kapcsolt, vagyis elkezdi csak a szervezet fenntartására fordítani energiáit. Ismerjük be, hogy baj van, és kezdjünk el dolgozni azon, hogy javuljon a helyzet: a jó hír, hogy önsegítő gyakorlatokkal vagy szakember támogatását igénybe véve is látványos változásokat érhetünk el.”

Tudatosság fél egészség

Ahhoz, hogy visszataláljunk a valamikori egyensúlyhoz, elengedhetetlen, hogy önmagunkba nézzünk. „Érdemes annak tisztázásával kezdenünk, hogy mi az, ami kikapcsol bennünket: az aktív vagy passzív pihenést részesítjük-e előnyben, azaz a sport, a kirándulás, vagy inkább a több alvás, olvasás jelent feltöltődést számunkra. A következő lépés, hogy ránézzünk az internethasználatunkra is, ugyanis, ha folyamatosan a telefonunkon lógunk, és a szabadnapjainkon sem tudunk felhagyni az e-mailjeink olvasásával, aligha számíthatunk valódi pihenésre. Én nem vagyok a drasztikus megoldások híve, vagyis nem gondolnám, hogy tartós eredményt hoz, ha egyik napról a másikra teljesen kiiktatjuk a telefonunkat, azzal a szándékkal, hogy ez örökre így marad. Az viszont annál inkább, ha elkezdünk azzal kísérletezni, ami számunkra a legjobban működik” – vallja a coach.

A legtöbb mobil már méri a képernyőidőt, érdemes tehát ellenőriznünk, mennyi időt töltünk egy átlagos napon, héten, hónapban a közösségi oldalakon, chateléssel vagy e-mailezéssel. „Sokaknál már a szembesülés is nagy hatású, ahogy annak mérlegelése is, mi mindenre lenne fordítható az a sok óra, telefonnyomkodás helyett. Leszokni persze nem könnyű, és itt jön képbe a kísérletezés: kipróbálhatjuk például, hogy milyen változásokat hoz a napjainkba, ha a legnagyobb kísértést jelentő programokat egy hétre töröljük a telefonunkról, vagy kevésbé drasztikus módszerként időkorlátot is rendelhetünk a kedvelt játékainkhoz, social felületeinkhez” – javasolja interjúalanyunk.

És hozzáteszi: „Mindenhonnan a hatékonyság fontossága, az önfejlesztés nélkülözhetetlensége ömlik ránk, arra bíztatva bennünket, hogy a dugóban ácsorgást, a tömegközlekedést vagy a sorbanállást is hasznosan töltsük el: hallgassunk podcastokat, hangoskönyveket, tanuljunk nyelvet stb. Természetesen ezeknek a tartalmaknak is van helye az életünkben, azonban ne dőljünk be a külvilág nyomásának, és hagyjunk magunknak üresjáratokat is. Olyan hosszabb-rövidebb időszakokat, amikor önmagunkkal és a gondolatainkkal lehetünk, levonhatjuk az adott napunk tanulságait, mi több, észrevehetjük mindazt, ami épp körülöttünk zajlik. Nem könnyű a belső fókuszt megteremteni, de nagyon is megéri!” 

Amit a szabadságunkig tehetünk

Akadnak jónéhányan, akik a nyarat munkával töltik, és csak szeptemberben lesz alkalmuk a lazításra, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnák ki az évszak lassabb ritmusát, a hosszúra nyúló nappalokat, hogy rendszeresen csempésszenek egy kis pihenést a napjaikba. „Valójában még elutaznunk sem kell ahhoz, hogy minőségi kikapcsolódásban legyen részünk, elegendő kilépni a négy fal közül, amire a jó idő bőven kínál alkalmat, legyen szó strandolásról, kirándulásról, egy esti sétáról vagy egy teraszon elfogyasztott vacsoráról. Éljünk jól ezekkel a lehetőségekkel, szakadjunk ki az online világból, és éljük meg a pillanatot, amelynek épp részesei vagyunk. Meg fogunk lepődni, mennyi apró szépség és élmény vesz körül minket – amennyiben képesek vagyunk észrevenni ezeket” – figyelmeztet Júlia.

Néhány végszükség esetén bevethető gyakorlatot is megosztott velünk a szakember, amelyek éppen akkor jöhetnek jól, amikor csak futunk a feladatink után, és képtelenek vagyunk lenyugodni. „A legegyszerűbb technika, amit alkalmazhatunk: vegyünk elő egy üres lapot, és írjunk fel rá mindent, ami a fejünkben kavarog. Ezzel máris tehermentesítjük az agyunkat, és csökkentjük a stresszszintünket. Ha sikerült kiüríteni a fejünket, csukjuk be néhány percre a szemünket, és csak a légzésünkre figyeljünk. Az izommozgás is sokat segíthet: feszítsük meg, majd lazítsuk el az egész testünket, amikor igazán idegesek vagyunk. Vagy sétáljunk naponta húsz percet, és garantáltan jobb lesz a közérzetünk! Amikor pedig úgy érezzük, nem bírjuk tovább, tegyük fel magunknak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet, ha elnapolunk egy feladatot? Rá fogunk jönni, hogy többnyire semmilyen drasztikus következménnyel nem kell számolnunk, ezért nyugodtan hazaindulhatunk túlóra nélkül is.” 

Merítsünk a fentiekből, és bátran kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, nem tudjuk megengedni magunknak a pihenést. Ha pedig épp a szabadságunkat tervezzük, legyünk tudatosak, és húzzuk meg egyértelműen a határainkat. Amennyiben munkánk a feltöltődésünk legnagyobb gátja, váltsunk azelőtt, hogy az egészségünk látná kárát! Tisztázzuk személyes prioritásainkat, és válogassunk a több ezer friss lehetőség között.

 Készítette: Istók Nikoletta

A Profession.hu Facebook oldala

A Profession.hu Instagram oldala

Címkék: munka, nyár, kimerültség, pihenés, szabadság