Bélyeggyűjtők kíméljenek!
Mindig nagy kérdés, írjunk-e hobbit az önéletrajzunkba. E nélkül is teljes lehet egy CV, ám ha mégis feltüntetünk ilyesmit, olyat írjunk, amivel pozitívan tűnhetünk ki a tömegből.
Önnek ajánljuk!
Bár az „anyám bennszülött, apám kint várt” felütésű, Ádámtól és Évától indított, míves és cirádás Curriculum Vitae-k ideje régen lejárt, sokan gondolják, hogy kedvezőbb benyomást tehetnek remélt munkaadójukra, amennyiben a szabadidős elfoglaltságaikat is feltüntetik.
A mániák és a semmitmondó, gyűjtögetős hobbik nem nagyon érdekelnek senkit, ám egy-két munkaidőn kívüli elfoglaltságunk valóban alakíthat ki rólunk kedvezőbb benyomást. Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a hobbink, a szabadidőnk eltöltése a magánügyünk, a munkáltatónak semmi köze hozzá - a szakmai reputációnkhoz annál inkább -, ezért kötelezőnek senki ne érezze az önéletrajz kiszínezését.
Csak sportosan!
Megkérdeztük egy nagyvállalat vezető HR-esét, Krisztinát, mit gondol a hobbi feltüntetéséről az életrajzban. Szakértőnk azt mondja, nyílt titok, hogy gyakran rákeresnek a delikvensekre a szociális média platformjain, onnan értékes információkhoz jutnak az illető személyiségével kapcsolatban, de az önéletrajz valóban a szakmai munkásságunk, karrierállomásaink összefoglalója, amiből alapvetően nem hiányzik a szabadidős tevékenységek említése. Lehetnek kivételek, például egy sportág rendszeres, esetleg eredményekkel is elismert űzése kelthet pozitív benyomást, ugyanis árulkodik a jelentkező akaraterejéről, kitartásáról, célkitűzéseinek mindenáron való eléréséről.
Amennyiben valaki fontosnak érzi, hogy a hobbijával is aláhúzza a kidomborítani kívánt erősségeit, Krisztina szerint érdemes átgondolni, mik azok az elfoglaltságok, amik valóban felkelthetik a bírálók figyelmét.
Ahogy fentebb is említettük, bizonyos sporttevékenységek, fizikai aktivitások utalhatnak jellembeli tulajdonságokra is. Ilyen például a jógázás, az extrém vagy kitartást igénylő sportok űzése. Előbbi koncentrációt és nyugodtságot feltételez, utóbbiak pedig arról árulkodnak, hogy az egyén szereti tágítani a határait, szívesen kilép a komfortzónájából, hajlandó ésszerű határokon belül kockáztatni. Márpedig ezek a tulajdonságok előnyként jelennek meg a legtöbb munkakör betöltésénél.
Szellemi aktivitás
Persze, nem mindenki siklóernyőzik, ám akadnak olyan szellemi, művészi tevékenységek is, amik ugyancsak mutathatnak jól egy CV-ben. A zenélés vagy a fotózás például szintén azt a képet festi az emberről, hogy képes hosszú időn át képezni magát, jó a koncentrációs készsége, kreatív és képes elmélyülni dolgokban.
A rendszeres és életvitelszerű önkénteskedés is olyan hobbi, ami azt mutatja, emberünk képes a tudását, energiáját és idejét mások szolgálatába állítani, mások érdekében közkinccsé tenni. Ráadásul jól dolgozik csapatban, szervezetben.
Érdekes módon egy olyan hobbit is említ Krisztina, ami bár elismerésre méltó dolog, mégsem szerencsés önéletrajzban felhozni. Ez pedig az olvasás. Noha az olvasott ember művelt és képes az alapos elmélyülésre, azonban sugallhatja azt is, hogy valaki azért temetkezik bele a könyvekbe, mert magának való.
Fura világ ez, már az sem jó, ha olvasok - gondolhatják sokan, azonban meg kell érteni, hogy egy-egy hobbi, szabadidős tevékenység tényszerű említése félreértésre adhat okot, mindenki, így a HR-es is azt lát bele, amit akar, amit tud. Legjobb tehát, ha nem írunk ilyet az önéletrajzunkba, amennyiben mégsem bírjuk megállni, tegyük ezt roppant körültekintően!
Bármivel is töltjük a szabadidőnket, érdemes időt szánnunk a Profession oldalára, hiszen személyre szabott beállításainkkal mindig értesülhetünk a legfrissebb és legjobb munkaerő-piaci lehetőségekről. Kérjünk hírlevelet és Facebook-értesítést is!
Készítette: Papp Sándor
