Pánikbetegséget is okozhat az álláskeresés

Jellemzően a huszonévesek korosztályát érinti a kapunyitási pánik - kezdte Herczku Monika, a Profession.hu karrier-tanácsadója. Most végeznek a tanulmányaikkal, szeretnének először "komoly" munkát vállalni, önálló életet kezdeni, ami persze azzal jár, hogy kirepülnek a családi fészekből, egzisztenciát teremtenek, melynek alapját a munkájuk után kapott fizetésükkel alapozzák meg.

Amikor még nem pánikolt senki

Sok-sok éve ez így megy, generációk nőttek ebbe bele, az ő szüleik, sőt a nagyszüleik is így csinálták. Persze régen inkább az volt a jellemző, hogy amikor az emberpalánta befejezte az iskoláit, akkor valamelyik szülője, rokona bevitte a munkahelyére, ahol garantáltan találtak egy helyet (íróasztalt) a szép reményű fiatalnak. Aki utána annál az íróasztalnál sok-sok évet eltöltött és tette a dolgát, gyakran egészen addig, amíg nyugdíjba nem ment. Nem is pánikolt senki.

Napjainkban a pánik általában az államvizsga közeledtével jelentkezik, de akkor rohamszerűen. A hallgatók kisebb része tudatosan készül az életkezdésre, kitalálja, hogy az adott oktatási intézmény által kapott tudást hol tudja hasznosítani, merre szeretne elindulni. Utána eljár állásbörzékre, gyakornoki programokra próbál bekerülni.

Van, aki elvállal valamilyen munkát (akár négyórásat is), csak hogy jobban érzékelje, megtapasztalja, hogy milyen "dolgozni" - tehát együttműködni a munkatársakkal, akiket nem ő választ, betartani a főnök utasításait, határidőre és jól befejezni a kiadott feladatot. Közben eljárogat karriermenedzsment szemináriumokra, önéletrajzíró tréningre és interjú felkészítő kurzusra.

Mint arról már a Profession.hu is írt: a hallgatók többsége nem így tesz, hanem az utolsó tanévben (esetleg félévben) homlokát ráncolva kezd gondolkozni, hogy "hogyan tovább". Az egyetemi buliknak lassan vége, a kényelmes és átmelegített fészek már az új hallgatókat várja ősztől.

Ugrás a nagybetűs életbe

Nyílnak a kapuk, a választási lehetőség óriási, rengeteg nagy, a jövőt befolyásoló döntést kell hozni - emlékeztet Herczku Monika. Rengeteg kérdés merül fel bennük, amelyek hirtelen zúdulnak a pályakezdőkre. Emiatt sokan bepánikolnak.

1. Dönteni kell, hogy a fiatal próbálkozzon egy nagy multinál, pályázzon egy üzleti szolgáltató központba, vagy keressen munkát egy kisebb, de működő magyar vállalkozásnál.

2. Az is felmerülhet, hogy külföldre megy nyelvet tanulni és élettapasztalatot gyűjteni.

3. És földrajzilag merre lépjen? Maradjon ott, ahol végzett, vagy menjen el másik városba, hátha ott jobbak a lehetőségek, könnyebben talál állást? De vajon hol fog lakni?

4. Akadnak olyan végzősök is, akik megpróbálják a pályakezdést elodázni azzal, hogy inkább egy mesterszakot is bevállalnak, vagy egy második szakot is elvégeznek. Ez a lehetőség a karrier-tanácsadó szerint nem biztos, hogy a járható út, hiszen előbb-utóbb nekik is el kell indulni valamilyen irányba, és meg kell magukat mérettetni az állások piacán.

Mit tegyünk a pánik ellen?

Nagyon fontos, hogy a család hogyan áll a pályakezdő mögött. Ha a családtagok már a pályaválasztásnál próbáltak segíteni a fiatalnak, és mindig pozitív megerősítést és biztatást kapott, önállóságra nevelték és időben, fokozatos engedték el a kezét, akkor ez a fiatal érzi maga mögött a biztos hátországot. Az érzelmi munícióval felvértezettek kevésbé lesznek elszenvedői a kapunyitási pánik jelenségnek. Könnyebben néznek szembe a feladatokkal, ha tudják, hogy van hová visszatérniük pozitív megerősítésért.

Ha viszont a családtagok és a barátok azt kommunikálják a fiatal felé, hogy "ideje már végre munkába állnod, miért nem kezdesz már valamit magaddal, hát ezért tanítattunk", akkor a pályakezdő ettől csak görcsösebb lesz, mert úgy érzi, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak. Egyre szorongóbb lesz, és ennek a folyamatnak a vége akár pánikbetegség is lehet.

Az önálló életet elkezdeni nem szeretők szívesen elidőznek a "mama hotelben", igénybe véve a mama patyolat, étkeztetési és bejárónői szolgáltatásait is, amelyek "gombnyomásra működnek" - vélekedik Herczku Monika, aki azonban tisztában van vele, hogy anyagi okai is vannak a kényszerű otthonlétnek, és emiatt nem bérel a fiatal önállóan vagy barátokkal egy lakást.

Jó munkaerő lesz, aki pánikol?

Ha a szembenézés a felnőtt élettel ilyen pánikot vált ki valakiből, akkor a jövőben, a leendő munkájában mennyire lesz képes megbirkózni a szembe jövő nehézségekkel, mennyire tudja majd a rábízott feladatokat sikeresen teljesíteni?

Ám a karrier-tanácsadó optimista, hisz abban, hogy ha valaki lebontja az előtte tornyosuló feladatokat kisebb egységekre, akkor már nem is tűnnek olyan borzasztóan nagynak. Ha nem is reggelire egyszerre, de többszöri nekifutásra simán emészthetőek. De csak késsel és villával, azaz a megfelelő eszközökkel.

Herczku Monika azt javasolja, hogy a pályakezdésre is fel kell készülni, a munkaerőpiac és a lehetőségeik megismerésével, a kapcsolatok kiépítésével, a karrierirodák, az Nemzeti Munkaügyi Hivatal és a karrierszakemberek által kínált ingyenes lehetőségek és programok igénybevételével.

Címkék: fiatal, pályakezdő, álláskeresés, kapunyitási pánik, munkahely, felsőoktatás